Mi motiválhat egy lelket arra, hogy leszülessen csak azért, hogy depressziós legyen, és ez mindenben akadályozza?

Elméletileg attól hogy mire figyelsz, de értem a kérdést. Miért nem arra figyelek amitől boldog leszek? Azt is lehetne mondani, nem tudom mitől leszek boldog, akkor megkérdezhetnénk miért nem tudom, okkal nem tudom? Van ilyen véletlen hogy nem tudok valamit, és ezért szenvedek? Szabadabbnak érezném magam ha véletlenül nem tudnám hogy kell boldognak lenni, véletlenül szenvednék? Látszólag elérendő céloktól leszünk boldogak-ezektől a gyakorlatban csak pillanatnyi a boldogság, de mi valahogy tudjuk hogy lehetne állandó is, csak azt nem tudjuk hogyan. Valamiért nem tudjuk hogyan. Annyit tudok biztosan hogy létezem, és boldogságra vágyom, tehát lennie kell olyannak hogy állandó boldogság, különben nem tudnám mi az amire vágyom, pedig én tudom.

Minden ember azt üldözi amint megszületik. Ebből azt gyanítom előtte állandó boldogságban léteztünk, illetve a boldogság nem csak valami állapot, ami teremthető mint pl. a föld, hanem a mi normálállapotunk. Ez a vágy több annál is minthogy ösztön lenne. Ez nem egy evolúciós ösztön hanem a lényünk magja, önmagunk lényege, és nem kell érte megdolgozni, mert nem elnyerhető hanem önnön létezésünk alapja, én így érzem.