Döbbenetes tudománysos felfedezés: mégis van élet a halál után! Na, ehhez mit szólsz?

Hm.Magánvélemény. Van egy pár olyan oldal ahol a kérdést sem hiszem el ....

Speciel az origó is idetartozik.

Kevered a szezont a fazonnal. kérdező!

A halál egy folyamat, nem úgy van, hogy hupsz lekapcsolt a keringés és az agy, meg minden. Pont ezért lehet még pár percig újraéleszteni valakit. Aki a klinikai halál állapotában van, annak még lehet annyi agyműködése, hogy ez a tapasztalat, amit megél nem biztos, hogy valós. Amit mond az meg mindenképpen fenntartásokkal kezelendő, mivel a cikk is megjegyzi, hogy a halálközeli élményt tapasztalók nem teljesen ugyanarról számolnak be.

Ne keverd ide a biológiai halált, onnan már nem hozható vissza senki.

Én voltam " halál közelben, és pontosan leírom az esetet, aki akarja,

elhiszi, aki nem hisz nekem, azt megkérem, ne vitatkozzon velem. Nincs a történetben semmi természetfeletti, sem halucináció. 7-ik osztályt végeztem, nyáron, egyedűl mentem fűrödni a folyóra. Nem tudtam, hogy a folyó mélysége az addigi 1,5 méter helyett csaknem 2 - 2,5 méter lett, mert kavicsot, sódert termeltek ki pár nappal azelött, kb 15-20 méteres szakaszon. Uszni nem tudtam, de egyik unokatesom megtanitott rá, hogyan lehet a folyóban átmenni akár hosszabb szakaszon is : lemerülsz a folyó aljára, lábbal felnyomod magad, lélekzetet veszel, újra lemerülsz, felnyomod magad, lélekzel, persze, a folyó visz tovább. Eddig minden rendben is volt. De a mély szakasznál nem értem le az aljra, persze igy fel sem értem,levegő nélkűl maradtam, bepánikoltam tudtam a parton kb km szakaszon senki nincs. Elöbb nyeltem a vizet, majd a tüdöbe szivtam, azt "láttam",hogy a tulsó parton egy menedékes, zöld fűves rét volt (valóban is). És feladtam . Már eszméletlen voltam. És amikor magamhoz tértem, egy nálamnál két évvel nagyobb fiu, pofozgatott, azzal tértem magamhoz. A megmentőm hasra fordított, a csipőmet felemelte, a víz kifolyt a tűdömből, és beinult a légzésem. Nem volt semmilyen természetfeetti lény, semmi csodálatos dolog, ami a "túlvilágra" emlékeztessen.