Mi az, ami miatt olyan nagyon megéri megvilágosodni?

Elmondtam a "hivatalos" álláspontot. Illetve annak a tömörített változatát. Aki megvilágosodik, az nem éli meg a szenvedést többé, amit a halandó létezés jelent. Rájuk már nem igazán érdemes emberként gondolni. Valami, ami egy emberi ruhát használ.

Aki nem világosodik meg, nem jut hozzá az tapasztaláshoz. A megvilágosodás teszi ezt lehetővé. Te sem látod, mi van az alagúton kívül, amíg ki nem érsz, csak a fényt az alagút végén.

3.Már a látható világ, vagy épp az érzéseid, gondolataid körülírására sem elégséges a nyelv. Akármilyen kifejező nyelvet használsz is. Olysmit, amit az ember soha nem tapasztalhat meg legfeljebb gyenge hasonlatokban, vagy példázatokban lehet elmondani. Ezt például Buddha meg is tette. Ezért szorgalmazta ő is, az utána következő tanítók is a személyes tapasztalást.

A megvilágosodás nem arról szól, hogy megéri vagy sem.

Gautama sem azért kereste a “megvilágosodást”, hogy megérje neki.

Hogyan is tudhatta, hogy mi az, ami megérheti neki, mikor tapasztalata sem volt róla.

Gautama élete, maga a karma működése volt.

A megvilágosodás, amit Gautama felismert, tudatosult a magas intelligenciája által (ez is karma következménye), inkább volt kutatás, végül felfedezés, megértés, mint az, hogy megérte vagy sem.

Amikor éntelenné válsz, illetve a magas intelligenciád által tudatába kerülsz az oknak és az okozatnak (dzshánáknak és elmúlásuk után), valamint, hogy mi, mitől függ, mi, mire hat, már nincs AZ, akinek megérte vagy sem.

Tudatos megértés, tudatos önfeloldozás után, AZ marad.

Mikor a JELEN-ben vagy, és szó szerint a tapasztalatokon értelmedre hatva, így túllépve, felfogod a magas intelligenciád által a karma természettörvény működését saját magadra és másokra nézve.

A mit (karma), műveletét (működését), hogyant (mozgatókat), így elérve a megvilágosodást (önfeloldozást).

Viszont, mivel még a test funkcionál a természet törvényinek, illetve a karmának köszönhetően, ami még mindig hat a testedre, érzetekre, de már nincs vágy, nincs én, illetve, ahogy Gautama fogalmazott, nincs “ami megkösse a tudatod”, a folyamatos éber tudatosság marad.