(Elméleti kérdés) Milyen az, ha valaki totális megvilágosodást ér el és eggyé válik az univerzummal? A pszichedelikus szerek ezt lehetővé teszik?

A tripp közben előjöhet a személyiség (égő) szertefoszlása, és az üresség (nirvana) tapasztalása. Viszont ez csak ideiglenes. Órák alatt visszarendeződik a személyiség. Utána csak emlék lesz az egészből.

Leírni, elmondani, de még csak elképzelni sem lehet. Van akinek beadja a hallucinogén utazás, és van akinek nem. Szóval eléggé kiszámíthatatlan :)

Magában a nirvana állapotban nincs érzékelés, sem idő, és azt sem lehet tudni hogy jön onnan ki valaki (hiszen nincs ott senki).

Az egész egy folyamat, de leírni lehetetlen. Aki már át is élte ő sem tuja felidézni, mert az egész csak egy emlék. Csak annyit lehet tudni hogy volt ott valami. Olyasmi mint a fekete lyuk. A lyukat nem látni, de a környezetéből következtetni lehet rá hogy ott van valami.

A folyamat jellemzően úgy kezdődik hogy az utazás közben egyre erősödik az erő. Egyre jobban készen van az ember. Egyre nagyobb haluk jönnek, és egyszer átcsap az egész. Összekeverednek az érzékszervek, szinesztézia lép fel, és a testérzet megszűnik. Nem érezni hogy van a kint, és hogy hol van a bent. Tulajdonképp semelyik érzékszervere nem lehet már támaszkodni, mert minden szétfolyik, csörög, zörög. A tér kitágul, és az idő lelassul. Pl Ha véletlen elcsíp az ember egy digitális órát a látómezőben, és fél szemmel képes leolvasni róla valahogy az időt, akkor olyan mintha napok óta gondolkodna (annyi infó megy át) miközben visszanézve az órára lehet 1 vagy 1 perc sem telt el. Aztán még tovább erősödik a hullámzás, és átfordul minden. Pont hogy már nem lehet gondolkodni. A használó rájön hogy a nem gondolkodással kerül még magasabb szintre. Végül minden kapaszkodó szertefoszlik, és jön egy halálfélelem. A használó már nem tudja ki ő. Lehet azt sem tudja már hogy a szer okozta ezt az állapotot. Lehet más történelmi korban érzi magát. Bármit is érez, az szertefoszlik. Eltűnik. Jön egy fehér fény, és benne minden feloldódik. Aztán mikor feladja az ember a harcot, és elfogadja a megsemmisülést, akkor átfordul minden. Olyan mintha egy sárkány a saját farkába harapna. Az egész kamu volt. Minden. Csak a fehér fény, a végtelen üres tér volt a valós. A tér amiben az egész univerzum, és minden dolog keletkezett. Onnan aztán valahogy visszatér az ember, de nem lehet tudni hogy hogyan. Azt sem leehet tudni meddig volt ott. Hogy mi volt arról tulajdonképp semmit nem lehet utána tudni. Van aki az Istennel való találkozásnak éli meg. Van akinek a megvilágosodás. Másnak a megsemmisülés.

Egy biztos ezt leírni nem lehet. Sőt szerintem nem is mindenki bírja ki ennek a tapasztalását. Nagyon könnyen félreviheti az embert, vagy bele is őrülhet. Amúgy sem lehet tudni, pontosan hogy is van ez az egész....