Tegyük fel van reinkarnáció, karma és elvileg fejlődni születünk le, na már most a problémám ezzel, hogy akkor miért nem emlékszünk legalább pár hasznos előző életbeli tudásra vagy készségre, ez nem inkább egy helyben toporgás?

> Kifinomultan beszél adott nézőközönségnek. Ha más a közösség annak simán mondja az ellenkezőjét.

Például?

> Amit próbálnak a képviselőik mutatni magukról, és amik valójában semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Erre példa?

> Kifinomultan beszél adott nézőközönségnek. Ha más a közösség annak simán mondja az ellenkezőjét.

Például?

Az egész egy félrebeszélés amiből semmi érdemit végül nem lehet leszűrni. Kitérve a reinkarnáció fejezetre egy nagy nesze semmi fogd meg jól. Egy vallási sablon, eszme az egész.

> Amit próbálnak a képviselőik mutatni magukról, és amik valójában semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Erre példa?

Hivatásos guru, nézz meg a Youtubon egy Sadhgurut élőben. Egy felépített látszat image, színház az egész. Alaposan kidolgozott mondanivaló amit a szájába adtak, kö kemény álarcot visel, egy pózer aki ebből él. Nincs egyik sem semmilyen érdemi tudásnak a birtokában, vallási sablonokat nyomnak semmi mást. Ugyan ez Ramana Maharsi esetében.

Ilyen vallási közegekben lehet elérni az embereknél azt, hogy ne legyen semmilyen identitásuk, ezáltal pedig örökké bizonytalanok legyenek önmagukban - méghozzá teljesen - és emiatt tökéletesen ki legyenek szolgáltatva mindenféle hatásnak. Ezzel jól szét lehet zilálni egy embert. És nem csak egyet, többet is. Mintha nem volna egy csomó embernek, főleg fiataloknak már most is gyenge a személyisége...! Ebből minden lehet, csak olyan összeszedettség nem, ami által az ember kézbe vehetné a kontrollt az élete fölött.

Sadhguruval nem foglalkozok, róla messziről lerí, hogy fals ember, és ugyanígy vagyok Moojival is. De például Rupert Spiráról nem tudok elképzelni rosszat, szerintem ő teljesen őszinte. Tény, hogy amit csinál, azzal pénzt keres, nyilván nem is kereset, de szerintem ez nem probléma.

Ramana pedig még pénzt sem igazán keresett a munkásságával, nagyon szerény körülmények közt élt.

Általánosítani nem lenne szabad ebben (sem).

Vannak hiteles tanítók, mesterek, és vannak jó beszédkézségű csalók.

Könnyen össze lehet keverni őket, azaz nehéz megkülönböztetni az igazit a hamistól.

Sziasztok!

A test van a lélek miatt és nem fordítva. Az hogy erre az anyagi Világra születtél a Te saját karmád miatt van. Meg kell "kóstolnod" az előzö életedben elkövetett cselekedetek gyümölcseit. Minden egyes cselekedetünkkel karmát hozunk létre. Ha csak leéljük az életünket úgy ahogy azt "megérdemeljük", akkor a karmánk szerint történik minden. Viszon van olyan is, hogy Darma :). Hogy ne kelljen sokat magyarázni a legegyszerűbb úgy megérteni, hogy a Darma cselekedet amit a szívünk szerint tennénk. Ez így nagyon leegyszerűsített, de nagyon hosszú volna elmondani. Lényeg, hogy ha Darma (vallásosság, erkölcsiség, igazságosság) szerint cselekszel, akkor jó karmát hozol létre.

Viszont a "jó" és a "rossz" karma is azt segíti elő, hogy újra visszaszülessünk erre az anyagi bolygóra.

Az igazi kérdés tehát az, hogy hogyan juthatok ki a karma körforgásából? Ehhez viszont hetekig tartó magyarázat társul...:)

Vissza a témához: a szent szövegek arról is írnak, hogy ha már előző életedben is vonzódtál a spirituális témák iránt, akkor ebben az életedben ez a vonzódás automatikusan kialakul, vagy akár "beindítja" egy bizonyos cselekmény és megvilágosodás élményben is lehet részed.

Azért nem emlékezünk előző életünkre, mert az anyagi világ születésünkkor elsötétíti elménket és képtelenek vagyunk visszaemlékezni.

Sokszor mondják kisgyermekekre, ha pl. szépen rajzol, vagy számol stb., hogy "a vérében van". Talán így könyebb...

Szép napot :)

Hare Krisna!

Szia!

Miért akarnánk kijutni a körforgásból?

Mitől lenne jobb a körforgáson kívül?

Honnan tudjuk hogy ebből a körforgásból ki lehet lépni? Hisz ha valaki kilépett már az gondolom nem tud beszámolni azoknak akik még benne vannak.

Továbbá az általam "ismert" pár tucat halálközeli élményes beszámolókból ahol az elmondások alapján találkoztak úgymond "fénylényekkel" egyik élményből se az szűrődött le hogy az lenne a célunk (az élet értelme) hogy "kijussunk a körforgásból".

Beleszületünk ebbe a világba, és az első pillanattól kezdve természetes a "szenvedés". A születés pillanatában már légszomj, fázunk, éhesek vagyunk, faj ha megütődik a testünk, vágyunk mindig valamire, és szenvedünk tőle, és amikor elérjük, csak pillanatokra csendesül, máris valami másra vágyunk...megszerzünk és elveszítünk, öregszünk, szenvedünk. Annyira az életünk része a szenvedés, hogy fel se tűnik, másrészt majdnem elképzelhetetlen hogy szenvedés nélkül is létezhetnénk.

Sokan, akik energiáikat befelé koncentrálva, a világunk folyamatos csábításának ellenállva meditálnak, a fény felé törekedve, elérnek a tudatukkal magasabb dimenziókat. Őket nevezi a köznyelv megvilágosodottaknak.

Ez olyasmi, mint amikor az elektron többlet energiához jut, és egy-két pályát feljebb ugrik az atommag körül keringve.

Egyszerre több szintet is lehet haladni, azonban a fizikai test mint egy horgony segít idekötni a lelket.

Megvilágosodni különböző módokon, és szinteken lehet.

Sokan a keresők közül elérik az eggyel magasabb dimenziót, a fény-szeretet dimenzióját, és megtapasztalják pillanatokra-percekre az egység érzetét, és a végtelen szeretetet. Ez egy röpke pillanat, egy kóstoló, de nagyon emlékezetes és valós, mély élmény.

Mások képesek elérni magasabb denzitást, a bölcsesség szintjét, és ha ezt a meditációs állapotot hosszan meg is tudják tartani, -akár folyamatosan, a hétköznapokban is, akkor ők azok a mesterek akik hitelesen tanítanak, néha spirituális utakat indítanak, vagy folytatnak.

Megvilágosodni lehet a negatív oldalon is, -azonban az jóval ritkább, és nehezebb is-, és lehet a pozitív ösvényeket követve is.

Akik elérik ezt a szintet, maguk választhatják meg a távozásuk idejét, és nem kell többé visszatérniük ebbe a szenvedésekkel teli világba.

Általában a pozitív oldal képviselői maradnak amíg a fizika testet össze tudják tartani, és tanítanak.

Vannak akik már sok sok élet óta elmehetnénk, de mindig visszatérnek, és szolgálnak és tanítanak.

Innen tudjuk hogy mi a módja, és hogy hova lehet "kilépni".

Sok halálközeli élményt átélő beszámolt erről a fény szeretet jelenségről amit írtál és sok esetben még el is hiszem hogy nem hazudnak.(persze hallucináció attól még lehet de ha tényleg nem hazudnak akkor ez is kizárható néhány történetnél.)

De ezzel az általad felvázolt elmélettel is van problémám. Egy ilyen állapotnak amit leírtál nem lenne sokáig "értelme".

Értsd: Ha már nincs hova fejlődni nincs miért küzdeni akkor egy idő után nincs értelme a létezésnek se. Továbbá ha nincs más mint szeretet stb. 1 idő után "kiégsz". Bármiből is kapsz túl sok behatást 1 idő után elveszti a hatását/ráunsz stb. + Ha nincs ellen pólus akkor pólus sincsen. Tehát ilyen értelemben nem tudom hogy milyen formában létezne a szeretet.

Tehát hosszútávon abból amit leírtál nem látom hogy miért lenne jobb az az általad felvázolt állapot. Bár az egyértelműen pozitív hogy nem tud szenvedni az ember de ha ezek mellé jön az is hogy nem ehetsz finomat ... stb. nincs értelme a létezésednek, nincs már hova fejlődnöd, nincs már mit megtanulnod ... na ennél még a folyamatos reinkarnáció is jobb.

Továbbá a tanítós elméletedben csak annyi a probléma hogy ha léteznek is csak 1 tanító lesz tudtában annak hogy igaz ez az állítás.

Mindeni más csak hinni fog benne.

"Tehát hosszútávon abból amit leírtál nem látom hogy miért lenne jobb az az általad felvázolt állapot. Bár az egyértelműen pozitív hogy nem tud szenvedni az ember de ha ezek mellé jön az is hogy nem ehetsz finomat ... stb. nincs értelme a létezésednek, nincs már hova fejlődnöd, nincs már mit megtanulnod ... na ennél még a folyamatos reinkarnáció is jobb."

Egy másik kérdésnél már hosszan "vitatkoztunk" miért kell katalizátor a spirituális út kereséséhez, a kilépéshez...mert élni jó...ez egy izgalmas, tarka, csodálatos világ, egy színes forgatag, ami lebilincsel és beránt...számtalan örömet és élvezetet lehet találni benne. De ez csak illúzió...

Látod, te is érted "a világ egy szenvedés" koncepcióját, "tudod" hogy van kiút belőle, mégis maradnál inkább...és a legtöbb ember így van vele.

Ezért "kell" erős, olykor durva katalizátorokat betervezni leszületés előtt, hogy legalább valamennyire eloszlassa a világ varázsât, és adjon némi lendületet a kereséshez.

A fejlődés nem ér véget a kilépéssel ☹️

Akkor kezdődik 😉

Én azt látom hogy a földi fizikai létben is meg van adva minden lehetőségünk arra hogy kiiktassuk a szenvedéseink nagyon NAGYON nagy százalékát.

Csak 2 feltételnek kell teljesülnie és ebből 1 folyamatosan teljesül.

Azaz a tudomány fejlődése. Ha a tudomány ilyen rohamléptekben halad akkor csak az "Isten" tudja hogy milyen problémára nem fogunk megoldást találni.

A 2. feltétel amit már nehezebb megváltoztatni az az emberi tényező.

Azaz valahogy orvosolni kéne az emberi ostobaságnak,önzésnek,harácsolásnak azt a fokát amiben jelenleg élünk.

Továbbá nem tudom hogy van e kiút bármiből sőt le merném fogadni hogy te se "tudsz" csak hiszel. És mint írtam jelen helyzetembe nem látom értelmét egy olyan létezésnek ahol nincsenek ilyen örömök de hívhatjuk illúziónak is.

És igen már vitáztunk erről is. Ha valaki belepistul az élebe azt nem feltétlen követi egy pozitív változás. Sőt az ellentéte (a lecsúszás) szerintem gyakoribb. A "durva katalizátorok" nem a megvilágosodás felé fogják lökni az emberek 90%-át hanem csak a gödörbe (utálat,önutálat,sóvárgás,szenvedélybetegségek,önpusztítás stb..)

Az igazán nehéz helyzet csak 1 igazán jó emberből képes + at kihozni.