Mi értelme a létezésnek, ha egyszer úgyis vége lesz mindennek?

Egyszerűen logikusan átgondolva semmi értelme az élet megjelenésének, meg úgy magának az életnek, létezésnek sem. Már látom előre, hogy kapom a depressziós, életunt jelzőt, de puszta elmélkedéssel, objektíven nézve a teljesen hétköznapi örömöknek sincs értelme. Pillanatnyi élvezetek - rendben van kellemesek - , de átgondolva értelmetlen önismétlő örömforrások csupán. Egy napon a földi életnek is vége lesz, hiszen a Nap se lesz örökké, bár előtte még bőven lehetnek más katasztrófák, amik kiirtják az életet ezen a bolygón. Ez a szaporodás is minek? Teljesen értelmetlen. Lehet egy selejt, hibás egyed vagyok csupán, de nagyon nem stimmel valami az élettel, létezéssel szerintem. Ha csak fizikai lények vagyunk főleg nem, de ha többek vagyunk is mi értelme örökké szenvedni esendő fizikai testekben? Akkor már inkább lennék sebezhetetlen, halhatatlan, nagy hatalmú fénylény, energialény vagy mi a csuda ( bár a tudomány szerint ilyen nem létezhet, vagyis vicc kategória), míg meg nem unnám és kérném, hogy szűnjek meg létezni... Más is éli a hétköznapi "normális" életét és szokott filozofálni ilyesmiken vagy csak én nekem vannak ilyen elmélkedős, válaszkeresős gondolataim? Félreértés ne essék, nem kívánom a halált, vannak hobbijaim, amit szeretek csinálni, amikben örömöm lelem, de vicc, hogy milyen értelmetlen a létezésünk igazából, komolyabban átgondolva szerintem.