A szabad akarat csak illúzió?

"Azért mert valamit megelőz a figyelem még teljesen valós. Minden valós minden szinten és ha valaki bármit kiemel ezek közül mint pl. "csak a figyelmünk valós" akkor ugyanolyan tévképzete van mint a fanatikus vallásos embernek. Ez az egó játéka, az elme csapdája. Te amiről beszélsz nagyon szép de gyakorlati szinten megvalósíthatatlan ebben a világban. Olyan Echart tollés "legyünk a mostban" elmélet."

Minden létezik de csak a figyelem valós.

Amikor egy balesetben halálközeli betekintésem volt, akkor kívülről láttam a testet amit addig magamnak hittem, de nem is ez a lényeg mert erre is írnak különböző magyarázatokat, oxigénhiány stb.

Mondjuk esetemben a testem még a földre sem zuhant a baleset közben és már a külső nézőpontba kerültem, tehát fél pillanat alatt nem lehetett oxigénhiányom, de ez most mellékes. Ami viszont lényeges, hogy csak a tiszta jelenlétem maradt, az üres személytelen figyelmem, mert a test aminek hittem magam, az kívülről megfigyelhető volt, ami pedig voltam tiszta jelenlétként aki kívülről szemlélte a testet, az nem egy új dolog volt számomra, hanem mindig is AZ voltam, a test születése előtt is ez az anyagtalan tiszta "jelenlét figyelem" voltam.

Ezért írtam hasonlatnak az álom példáját, mert amikor álmodunk, akkor az valósnak tűnik, ha álmunkban üldöznek akkor mentjük az életünket vagy küzdünk, mert valósnak éljük meg a helyzetet míg az álom tart, de felébredve az már mind semmi, az üldöző és az üldözött is bennem jelent meg, tehát nem valós, csak a figyelmem/tanúságom volt valós az álomban, felébredve pedig tudom hogy ki vagyok én, hiszen hosszú évek óta élek a földön, van nevem, születés időm, családom, ismerőseim, munkám, ami mind kézzel fogható, tehát innen nézve az álom csak illúzió, de amikor a testből ébredsz fel halálközeli élmény által, vagy még életedben megvilágosodás által, akkor már az örök anyagtalan lényedre ébredsz, amiben a test és személy képzete szintén csak egy illúzió akinek álmodtad magad örök létezőként. Egy ilyen ébredéstől nem egy nagy valaki leszel, hanem pont hogy arra ébredsz hogy senki vagy, személytelen mindentől független örök létező, aki időnként létformáknak álmodja magát, ilyenkor a személy, azaz az egó belehal ebbe a nyilvánvaló igazságba, kb mint amikor a valósnak megélt álomból felébredünk és az álom ettől kezdve egy nagy semmi. Az egó is belehal ebbe az igazságba, és a helyén csak az örök figyelem marad, azaz nem azonosítod magad többé személyes képzetekkel, ami vagy az nem egy korlátozott test elme, hanem sokkal több, de ha neked ez teljesen érthetetlen őrültségnek hangzik, az teljesen érthető, miért hinnéd ha nem tapasztaltad, de itt többről van szó mint tapasztalatról, mert pont hogy a tapasztaló veszik el, maga személy csak illúzió, nem megfogható, csak egy tudás halmaz a jelenlét terében, és te ez az örök jelenlét vagy. Szóval nem vagyok spirituális, csak tudom az igazságot, és ettől nem lettem több, senki vagyok és mindenki senki de sokan még valakinek képzelik/álmodják magukat, és ezzel sincs semmi gond, de ez az ébredés mindenkire vár még, aki valaki, még ha ez őrültségnek vagy a megfoghatatlansága miatt félelmetesnek is tűnik.

De ezzel az írással ezt a témát le is zártam, korai még.

Köszönöm ha elolvastad, minden jót neked!

Ezzel csak egy a gond:

ha egy álomból ébredsz, azt tudod, hogy álom volt.

Azt viszont nem tudhatod, hogy a halál után mi történik.

A testen kívül élményről nagyon jól tudod, hogy az is lehet képzelt.

Természetesen ilyenkor TE képzeled, tehát közben a személyiséged az te magad vagy. Ebben semmi meglepő sincs.

Mint ahogy abban sem, hogy a tested NEM te vagy, azt csak viseled.

Ha lecserélnék a tested, pár hónap alatt hozzászoknál ahhoz is.

"Nekem több ilyen élményem is volt és rá kellett ébrednem, hogy erős fentartásokkal kell kezelni ezeket a megtapasztalásokat. Ez olyan mintha hagymát hámoznál. Te leszedted a külső héjját és azt hiszed megláttad a hagyma belsejét, pedig még nagyon sok réteg van addig."

Értem amit írsz és ez így is van, de az is felismerődik hogy akinek ez élmény az nem valós, akkor a végső látóra ébredsz, és pont hogy felébredsz abból akinek ez egy csodálatos élmény, ami pedig vagy, az az örök vagyok tudomása, és persze szavak ezt nem tudják vissza adni. A világ benned keletkezik és múlik el, és mind ez a végső vagyunk, de az elkülönült személyek illúziójával. Ezt követően ebben a világban maradsz és nem képzelegsz hogy mi lesz ha véget ér a test, mert már nem a személy szemszögéből látsz, nem meditálsz, nem végzel spirituális gyakorlatot, nem akarsz gyakorlatok által elérni valamit, mert már itt vagy mint jelenlét, mindig is AZ voltál, örök jelenlét. A spirituális ember a spirituális énből ébred fel, magából a keresőből aki el akar érni valamit a gyakorlatok által, de nincs mit elérni, már itt vagy mint jelenlét. A nem kereső ember pedig a formának hiszi magát és maximális őrültségnek gondolja mindezt amit írok, és ez érthető is. A spirituális betekintések amit dmt-vel érnek el, nem a végsőre ébredés, ott még ott a személy akinek ez élmény és ez óriási különbség, ezért ahogy írtad, nem lehetsz biztos semmiben, de amikor a tiszta jelenlétre ébredsz ami mindig is voltál, a test születése előtt is, akkor már nincsenek kérdések és bizonytalanság.

A létezésed tiszta lesz, ahogy jársz kelsz a világban, nem zökkent ki képzelet, ott vagy 100%-al ahol testileg vagy. Ha egyszerű példát akarnék erre felhozni, akkor például van olyan ember aki az otthon nyugalmában a múlton rágódik, és emiatt rossz kedve lesz mert azonosul a fejében lévő képzetekkel, de a valóság az hogy éppen otthon van és semmi gondja, egyszerűen a figyelme azonosságba került a fejében lévő érzéssel ahelyett hogy jelen lenne ott ahol van, és megélné azt úgy ahogy VAN. Egy másik ember a munkahelyén azon gondolkozik hogy milyen jó lenne már otthon lazulni, mikor ér már véget a munka, és emiatt rossz kedve lesz emiatt a kivetült képzet miatt, pedig az csak a fejében létezik, ha a munkavégzésre figyelne, akkor nincs semmi gondja, és milliónyi hasonló dolgot tesznek az emberek, megítélnek minden helyzetet hogy az milyen, de ami neked jó az lehet hogy másnak nem jó, akkor kinek van igaza? Egyéni szemszögek ezek csupán, a valóság az hogy minden csak VAN és egyénileg színezzük ki a dolgokat, hogy az milyen számunkra. Egyszerűen annyi történik hogy amikor megismerünk egy új dolgot az életünkben, akkor azt megítéljük, "számomra ez jó" így amikor újra elénk kerül ez a dolog, akkor nem csak a valós látás de az eltárolt érzelmi töltés is megjelenik számunkra hogy ez a dolog jó, míg más dolgot rossznak ítélünk és így a két véglet közt ingázunk a teljesség megélése helyett. Ez egy korlátozott tudati állapot, egy elkülönült személyszemszöge, egy egyéni szűrőn át látás a teljesség helyett.

57.

De úgy gondolom akkor az életnek, - mármint ami a mennyiségét illeti ,ha lehet ilyet mondani - állandónak kell lennie.Jól gondolom? Vagyis nem keletkezik soha új mennyiségű élet,hanem ugyanannyi marad mindig.

"Az 56-os véleményemet tartom. Érzékeltél egy másik perspekítvát de ne ess abba a csapdába hogy azt hidd megvilágosodtál."

Nem vagyok megvilágosodott és ilyen képzetem sincs magamról.

Személyes megvilágosodás nem létezik, mivel a személyből ébredünk, de szavakkal vissza adni ezt nem lehet.