Szerinted létezik szabad akarat vagy csak illúzió?

A szavak és jelentéseik az ember találmánya. Ezért a dolog attól függ, melyik értelmezést használod.

Az akarat szabad abban az értelemben, hogy minden pillanatban a képességeidtől függ (és nem egy másik embertől), hogy a körülményeidet miképpen értelmezed, és ebből ugyancsak az ismereteid alapján, miféle tett elhatározására jutsz.

Az akarat akkor nem szabad, ha egy másik ember azért korlátozza, mert neki ehhez van szabad akarata, neked meg nincs. Ezt más összefüggésben diktatúrának is szokás nevezni.

Mondhatnád, hogy az akarat akkor sem szabad, ha nem tudod, mit kell tenni az adott helyzetben, azért nem teszed. Például eltévedtél, és fogalmad sincs, merre kell menned. Vannak, akik azt mondják, nincs szabad akaratod a hazatéréshez. De helyesebb azt mondani, nincs kellő ismereted a helyes lépéshez.

Vannak, akik szerint ha szabad az akaratod, fogdoshatnál egy tüzes vasrudat, de te lerántod a kezed. De az nem a szabad akarat hiánya, inkább az életösztön. Akarása annak, hogy életben maradj, és ez felülírja más dolgok akarását. Egy mazochista pesszimista alkat megteszi, mert tudja, hogy meghal tőle, és éppen ezt akarja és pont így.

Persze. Például, ha akarom, én nem válaszolom meg ezt a kérdést. Várjunk csak. Francba!

Én nem látok gyakorlati pronlémát azzal, hogy az akarat determinisztikus legyen, de ugyanakkor kiszámíthatatlan.

Lehet az univerzum vagy az elme kiszámítható és determinisztikus, de ugyanakkor az egyén számára kiismerhetetlen.

Kérdés, mit értesz "szabad" alatt.

1. az egyén nem ismeri önmagát

2. az egyén nem ismeri a világot

3. a világ nem ismeri önmagát (azaz alapvetően kaotikus és rendszertelen)

Ha 1. igaz, akkor az egyén számára a saját döntése kiszámíthatatlan, akkor is, ha egy másik elme számára vagy a világ természete szempontjából nem lenne az.

Következésképpen a szabad akarat teljesül - kérdés, kinek a szempontjából szabad.

Nyilvánvalóan egy elképzelt determinisztikus még egy feldobott érme is, ha egy determisztikusnak feltételezzük a világot, kiszámíthatóvá válna, ha ismernénk az összes mozgását befolyásoló tényezőt, tehát az "univerzum" (vagy egy elképzelt, az egész univerzum pontos modelljét tartalmazó elme) szempontjából nem "szabad"/véletlenszerű, csak egy alsóbbrendű elme számára.

Megjegyzem, egy mindent átfogó elme számára lehet akár lehetlen is, hogy tökéletesen ismerje önmagát - pl. lehetetlen olyan modellt építeni, ami önmagát magába foglalja és 100%ig pontos, mert akkor a modellnek akkorának kellene lennie, mint a modellezett dolognak, tehát nem létezhetne benne; de ha még kívül is lenne rajta, önmagát nem ismerhetné, mert mindig túl kellene nőnie kellene önmagán. Ha viszont egyszerűsíti a modellt, akkor a modell nem biztos, hogy lehet feltétlenül pontos (ez nem minden rendszer esetében van így! ha valami egyszerű törvényekkel leírható, ami nagyobb bonyolultsághoz vezet (mint, mondjuk, a mi univerzumunk :p), akkor elképzelhető, hogy felépíthető legyen egy egyszerű modellből - ha az egyszerű modell nem is tartalmazza a bonyolultabb későbbi állapotot.)

Ez nem szükséges persze ahhoz, hogy ez a "felsőbbrendű elme" csak egy "külső" univerzumot tökéletesen ismerjen, és nekünk nem kell egy felsőbbrendű elmét feltételeznünk egy determinisztikus univerzumhoz. Az univerzumnak nem kell ismernie önmagát; lehet szigorúan elvi alapon determinisztikus. A megfigyelő itt csak egy elvi konstrukció.

De szerintem ezek az lrvek megvilágítják, hogy mennyire értelmetlen a "szabad akarat" ötlet általában. Létezik-e olyan dolog, ami "valóban" véletlenszerű? Ez azt sugallná, hogy nem csupán kiszámíthatatlan, hanem nem következik általánosságban sem egy korábbi állapotból. Ez szerintem megsértené az általunk ismert világ szabályait, nem is beszélve róla. hogy semmi értelme.

Ha valamilyen döntést hozok, mondjuk, hogy kimenjek-e az utcára, figyelembe vehetek bizonyos szempontokat: kell-e vennem valamit, van-e tiszta ruhám, esik-e az eső; vagy feldobhatok egy érmét. Az elvi definíció alapján az első döntésem nem volt "szabad", hiszen determinisztikus feltételeknek rendeltem alá. De van-e, aki VALÓBAN úgy érvelne, hogy az első döntésünk nem volt szabad döntés? A "szabad akarat" nem csak elviekben, de funkcionálisan is értelmetlen és működésképtelen. Ha valóban véletlenszerűen döntenénk, akkor a gondolkodás, mint olyan, nem tudna működni.

"Minden elõre meghatározott? A válasz az, hogy igen. De úgy is fogalmazhatunk, hogy nem, mert azt, hogy mi van elõre meghatározva, sohasem tudhatjuk meg."

"Megfigyeltem, hogy még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielõtt átmennek az úttesten."

A forrás lemaradt sry!

[link]

Nem létezik szabad akarat. Ettől nincs oda minden poén. Ettől függetlenül nem látsz a jövőbe, nem tudod hogy mi fog történni veled és annyira nehéz lenne kiszámolni, hogy nem lehet. Személyiséged ismeretében viszont elnagyoltan meg lehet mondani a jövőd de részletesen szerintem soha nem lehet majd megmondani. Nagyon sok a változó és ismeretlen téynező. Egy film is el van készítve és bár meg van a vége de attól még nincs oda a poén mert te még nem láttad. Gondolj bele, hogy mondjuk hivatalosan megállapítják hogy nincs szabad akarat. És akkor mi van? Valami mász lesz? Nem! Ettől még nem tudsz semmit majd előre. És ha emiatt változtatsz az életeden akkor ez vagy te. Ha visszavinnének az időben és újra rájönnének, hogy nincs szabad akarat akkor ugyanúgy változtatnál az életeden. Mert te ez vagy. Így reagálsz. Mindig ezt lépnéd meg ebben az esetben.

Ha visszavinnének az időben és az emlékezeted kitörölnék addig ameddig visszavittek akkor mindent pontosan ugyanúgy csinálnál mint előzőleg.

(ez a fő bizonyíték)

Minden ami történik annak oka van. Ha az előbbi módszerekkel visszavinnének az időben minden ok ugyanott ugyanúgy lenne ami miatt úgy cselekedtél ahogy.

Szabad akarat nincs, viszsont ettől még minden ugyanaz marad.

Előző vagyok.

Minden okkal történik. Ha visszavinnének az időben az okok ugyanúgy ott lennének amik az adott irányba vittek.

Ha te most egytől egymillióig mondasz egy számot az is okkal annyi amennyit mondasz. Még ha véletlennek is gondolod. Az adott pillanathoz ha vissza mennél az idöben ugyanazt a számot mondanád. Minden mozdultatod pontosan ugyanaz lenne.