Vajon a szabad akarat csupán illúzió? És ha igen miért? Ha illúzió, miért nem állatként viselkedünk? Akkor nem ÉN irányítom magamat, hanem az agyam? :O

Nem. Az "és ha nem, miért" nem érdekes? választ ad a többi kérdésre.

Nem állatként viselkedünk, mert megtehetjük, hogy ösztöneinket uraljuk, morálisan felülvizsgáljuk, és döntsünk, mi a jó mi a rossz. (egy oroszlán pl ezt nem tudja megtenni, a szép gazellát megeszi, ha éhes, nem tud vega lenni stb) Én vagyok, aki az agyamat eszközként használom a gondolkodásra. Én vagyok, aki érzéseimre hallgatok. Én vagyok, aki megfigyeli az intuitív szabad állapotot. Én vagyok, aki FIGYEL. A figyelem vagyok.

Dióhéjban.

Állat, ember, absztrakt fogalmak. Téged a külső hatások irányítanak és a molekuláid/elektromos töltéseid döntik el, hogy milyen ellenhatást fejtesz ki a külvilágra, bár azokat is legfőképp a külvilág irányítja a születésedtől.

Ez alapján pedig kvantumfizika ide vagy oda, a te szemszögedből a jövőt csak egyféleképpen fogod megismerni úgyis; az ahogyan történni fog. Ha úgy döntesz most, hogy kimégy a hűtőhöz megnézni mi van benne akkor kimentél a hűtőhöz megnézni mi van benne, ez kétféleképp nem történhet meg. Ezt felfoghatod sorsnak is ha úgy tetszik.