Hiszel abban, hogy van a halál után valami?

12-es vagyok: Szerintem van valami más létforma amit sem megmagyarázni, sem megérteni nem tudunk itt a Földön és ebben az életben. De annak is oka van, hogy itt vagyunk, viszont erről csak részben döntünk mi. Mindig is volt olyan érzésem, hogy "kellett" jönnöm és csak korlátozott mértékben választhattam. Akikhez le akartam születni, oda már nem lehetett mennem, ezért a szüleim a B verzió volt akikhez jöhettem. De mindenképp jönni kellett. Hogy miért azt nem tudom, talán nem is fontos.

A halál kérdésén is elég sokat gondolkodtam és a saját logikám - amit nem olvastam sehol, csak így érzem - az az, hogy talán más oka is lehet az emberiség haláltól való félelmének.

A mennyország pedig ugyanúgy itt van a Földön ahogy a pokol is. Úgy hiszem van újraszületés (nem újjászületés, hanem újraszületés). De csak korlátozottan döntünk arról, hogy hova és kikhez születünk újra. Nem tudod hova születsz le újra. - Lehet, hogy Szíria kellős közepére...a háborúba, egy afrikai törzs tagjai közé vagy az inuitok közé, esetleg egy híres és gazdag sztár gyermeke leszel, de lehet, hogy a családban lesz egy perverz barom aki esetleg molesztál...a tragédiánk, hogy nem tudjuk hova kerülünk a halálunk után és a kapcsolatot megszakadtnak és végérvényesnek érezzük.

A kapcsolat megszakadásától rettegünk annyira. Az emberiségnek, a lényünknek, szellemünknek és a lelkünknek az egymáshoz való kapcsolódás a lényeg. Ez szerintem nem korlátozódik csak a jelen fizikai síkunkra. A kapcsolódás létezhet akár a manifesztáción túl is.

Engem egyáltalán nem zavar a kapcsolat megszakadása. Ha egy kapcsolat megszűnik jön a helyére egy másik.

Engem ami zavar az az ha elveszítem teljesen azokat a tudásokat,képességeket,bölcsességet amit az életem alatt nagy nehezen sikerült megszereznem,kifejlesztenem. Lényegében ha reinkarnálódok nem szeretném 0áról kezdeni. Már azzal is bőven megelégedek ha mindig 1 el feljebbről indulnék. Akkor tudnám hogy van értelme minden életemnek(Ha van reinkarnáció).

12-es vagyok.

#32 @Szücsöm: Jó meglátás. Mindenki újrakezdi és amikor újrakezdi, nem fog emlékezni arra, hogy ki volt, egyáltalán már létezett-e korábban vagy nem.

Azt hiszem erről nem mi döntünk kizárólag, csak részben.

Amúgy a tudásokat, képességeket és alapjában véve mindent ami ehhez az élethez köt a megöregedéssel, betegségekkel együtt elveszítjük.

Nemrég halt meg egy rokonom. 96 éves volt. Sosem beszélt a halálról, mindig a fiatalkoráról és a boldog békeidőkről (Horthy-korszak) beszélt, de már össze-vissza ugrált az időben. Elkezdte a mondatot valahol az ötvenes években és befejezte a kilencvenes évekkel. Zavaros és érthetetlen volt.

A halála előtt 2 nappal hirtelen teljesen tisztának tűnő összefüggésekben arról kezdett beszélni, hogy eljött az ideje és jöjjön hozzá fodrász, takarítónő és segítsenek neki megfürdeni, berakni a haját és rendbeszedni a szobáját, mert "ideje menni". Aztán 2 nap múlva egyszerűen csak úgy elaludt.

Ha semmi nincs a fizikai halál után, akkor szubjektíve sosem hal meg senki, mert a saját halálról nem szerezhető semmilyen érzéklet, tapasztalat, ismeret. Csak mások halálát tudjuk megtapasztalni, de saját halál nekik sincs mert ők is csak mások halálát tapasztalhatják meg. Minden, amit a halállal kapcsolatban el tudunk képzelni, az élethez tartozik: a csend, sötétség, mozdulatlanság, örök változatlanság, a semmi, stb, mind olyan dolgok, amiket csak élő ember tapasztalhat meg, tehát ezek a dolgok nem a halálhoz kapcsolódnak.

Gyakorlatilag tehát halhatatlanok vagyunk.

Ha pedig van a halál utén szubjektív folytatás, akkor azért nem létezik halál.