Ha létezik a reinkarnáció, és mi tényleg egy új testben születnénk meg, elfelejtenénk az ebben az életben történteket?

Mert a lélek, ami az életed eredete minden életedben ugyanaz. De te, mint személy már nem vagy ugyanaz. Keresztény szemmel is elég könnyen eldönthető, hogy melyik a valódi lényeged. Nem a személyiség, ami a földi életet éli, hanem a halhatatlan lélek, ami a földi élet oka.

De egyszerűbben, és egyenesebben fogalmazva a karma az ok-okozat törvénye. Ha teszel valamit, az az ok. Ami emiatt történik veled, az az okozat. Maga a tény, hogy újra meg kell születned is okozat. Az ok pedig az, hogy van karmád. A karma a lélekhez kötődik, nem a személyiséghez, nem is a testedhez, még ha hatással is van rájuk. A lélek életről életre továbbviszi a karmát. Semmi mást. Nem azért, mert ez a feladata, vagy mert így dönt, hanem mert így működik a dolog. Emberi szempontból néha igazságtalannak tűnik, de lehetőséget ad rá, hogy a korábbi hibák hatását átéld, és ezzel letedd azt az adott terhet. Keresztény szemszögből ez akár nevezhető vezeklésnek, és feloldozásnak.

Megijeszt az a gondolat, hogy a következő életedben már nem emlékszel az előzőre, de az a gondolat nem ijeszt meg, hogy a mostaniban nem emlékszel az előzőre? :)

Mi történik születés után? Új elméd lesz... hogy minőségben milyen, azt határozza meg a karma. Az új elmében új földi tapasztalások, új emlékek. Új személyiség. Ha nem emlékszel, mitől félnél?

Ha már most nem emlékszel, mitől félsz?

Halál, halál, hol a te fullánkod?

Az én Istenem az élőké, nem a holtaké?

Különben is, ha a mennyeknek az országa bennetek van, most is, akkor nem azt kellene inkább keresgélned? :)

#11: Tehát vezekelsz egész életedben valaki más bűneiért, mert a világ törvénye úgy van megalkotva, hogy a személyből csakis kizárólag a karmája marad, amit valaki örököl. Semmi emlék arról, hogy miért. Így nem is tud megkönnyebbülni az ember, legfeljebb elfogadni azt a szenvedést, amit más cselekedetei okoztak neki.

Emberi szempontból néha igazságtalannak tűnik,

ahogy az is, amit már leírtam. Olyan ez, mintha a világ törvénye a szüleid bűneiért téged vonna felelősségre. De ha a világ ilyen igazságtalanul működik, csak elfogadni, belenyugodni lehet, mert nem segíthetsz ezen. És más sem segíthet ezen, máson sem tudsz segíteni. Hiszen a karma törvénye miatt valamikor el kell szenvednie az örökségként kapott karmát.

de lehetőséget ad rá, hogy a korábbi hibák hatását átéld,

Ez nem lehetőség.

és ezzel letedd azt az adott terhet.

Amiről fogalmad sincsen, hogy micsoda, így nem tudsz igazából megkönnyebbülni, hogy na, ez az öröklött adósság is ki van fizetve.

A valaki más bűne csak a felszín. Egyfelől a bűn emberi fogalom, másfelől attól, hogy a személyiséged változik, a lényeged, ami a lélek, nem. Ha új ruhát veszel fel, új ember leszel? A karmát senki nem valaki örökli, a lélek hordozza, ami a te lényeged. Az emlékekre nincs szükség ahhoz, hogy megoldd azt a helyzetet, ami szenvedést okoz. A régi bölcsek erre találták ki az elmélkedő meditációt. Más kérdés, hogy mostanában kevesen használják erre.

A karma nem a szüleid, őseid bűne, hanem a te tetteid következménye. Az eredendő bűn, amiről a biblia ír, a zsidó nép szétszórása, amiről a biblia ír, a különböző népek, amik leigázzák a zsidókat, amiről a biblia ír, mindig az atyák bűnének megtorlása a fiaikon. De a leginkább szembetűnő az eredendő bűn. Az alól nincs feloldozás. Attól, hogy valaki megkeresztelkedik, és jó keresztényként él, nem múlik el róla az átok, amivel Ádámot, és Évát sújtotta az isten a biblia szerint. Ugyanúgy szenved tőle minden ember. Pedig azt csak két ember követte el, soha többé nem követte el senki.

Ha emlékeznél rá, se lenne lehetőség. Nem tudnál rajta változtatni. Ha nem tudod mi okozza, akkor csak a hatáson kell változtatnod. Attól, hogy tudod mi okozza, még nem segít jó döntést hozni. Ha ebben az életedben tettél valamit, aminek a következményeit szenveded, az sem segít megoldani a helyzetet. Az tudja megoldani a helyzetét, aki a problémával foglalkozik.

A terhet ismered. Nem a tett maga a teher, hanem az, amit okoz. Az ok ismerete nem mentesít az okozat alól. Az okozat ismerete viszont módot ad a probléma megoldására, a teher letételére. A karma pedig nem adósság. Nem tartozol vele senkinek. A karma csak a tetteid következménye. Az emlékezés csak akadályozná, hogy a problémával foglalkozz. A múltban keresnéd a megoldást, nem a jelenben. A múltban nem találsz rá megoldást. Próbáltam.

Bevallom, nem olvastam el mindent mert jó hosszú okfejtések vannak itt, de ha többségben úgy gondoljátok, hogy a múltad szigorúan véve nem te vagy és új személyiség születik, akkor ez nem olyan, mintha nem létezne reinkarnáció? Ha meghalok, eltűnök. Szerintem hinni is könnyebb ebben, mert nem zavar a múlt, vagy érdekel a jövő (távolabbi végletekben). Így pedig a karmában sem hiszel, és máris nem létezik sors vagy vezeklés egy múltbéli hibáért, csak véletlenek és döntések.

És akkor ehhez mérten létezik a pokol és a menny is. Nincs, de a tudat amivel elmegyünk sokat jelent.

Ez utóbbi persze saját vélemény, de ha valaki szán rá időt magyarázza meg nekem, mi a jó az univerzumnak abban, ha egy múltbéli életed hibáiért büntetne? Akárhogyan nézzük a büntetést még mindig az adott életben elszenvedjük. Nem értem milyen egyensúly büntetne a halál után, egy olyan valóságban, ahol nagyjából 100 éved van?

És ha van reinkarnáció de mi a következő életben mindent elfelejtünk, nem emlékszünk miért szivat az élet. Nem tudunk fejlődni, csak talán még rosszabbak leszünk a harag miatt, hogy ami másnak összejön, az nekünk nem működik?

Akkor megint ugyanitt vagyunk.

Melyikben jobb hinni, hogy a saját döntéseinken múlik, vagy minden az univerzum, de esélyt sem ad helyrehozni?

#14: Tehát nem kell ismerni azt, hogy mi okozta a problémát, ahhoz, hogy megoldjuk a következményét.

De ha nem tudjuk, mi okozta a problémát, akkor azt újra elkövethetjük, így a következő életben újra meg kell oldanunk ugyanazt a problémát. És mivel elfelejtettük, hogyan oldottuk meg, nulláról kell újra elkezdeni keresni a megoldást. Nincs tanulás, nincs fejlődés.