Lélekvándorlás, saját tapasztalatok. Tényleg van valami a halál után?

Valami miatt mindig hittem a lét körforgásában. A vallási hiedelmeket nem tudtam sosem elfogadni, egyszerűen minden alapot nélkülöz mindegyik. (Tudom, tudom ez Istenkáromlás. Oké, elkárhozok. Tudom.)

Azok közé tartozom akik egészen csecsemő korukra vissza tudnak emlékezni. 3 hónapos voltam, az a legkorábbi emlékem, de anyukám szerint van korábbi is a születésem előttről. A születésem előtti napon a szüleim moziban voltak és a Különben dühbe jövünk című filmet nézték meg. Később 5 évesen láttam a filmet a tévében kisgyerekként és elkezdtem kiabálni anyukámnak, hogy ezt a filmet ismerem. Emlékszem a zenéjére és tudom mi történik benne. Mindent amit tudtam a filmről elmondtam anyukámnak aki teljesen megdöbbent, mert én ezt akkor láttam először, nem láthattam korábban, nem volt a tévében korábban (ha azt nem számítjuk, hogy az anyukám nagy pocakkal mindenórásan nézte meg anno 77-ben a filmet a moziban).

Vannak egyéb emlékképeim is amik szinte elmondhatatlanok és nem passzolnak az életemhez. Nehéz ezt szavakkal megfogalmazni.

Plusz ami nagyon megerősített ebben a felfogásban, hogy 1 éve elájultam az utcán, mindenféle előzmény és rosszullét nélkül. Talán 7-9 percig nem voltam magamnál, lehet hogy kevesebb nem tudom. De ami akkor történt velem és amit láttam akkor, az számomra azt jelenti, hogy a létnek több síkja, dimenziója van és a földi lét körforgása nem csak mese, okkal vagyunk itt, bár nem mi választjuk, hogy jövünk (jönnünk kell), de azt részben mi választjuk, hogy hova, kikhez születünk meg.

Itt írtam le a teljes élményt az ájulásról:

https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__parapszichologia__1..