Biztos, hogy létezik reinkarnáció? Vannak egyáltalán olyan furcsa esetek, amik alátámasztják a létezését?

#30 Egy logikai ellentmondásba ütköztem a kommented miatt, és örülnék, ha segítenél feloldani. :)

Szóval, ha a meditációval mindenki számára elérhető a kiszabadulás a körforgásból egy életen át, akkor a maharadzsák miért ragaszkodnak a földi javakhoz és a társadalom struktúrájához? Számukra nem fontos?

Ugyanez vonatkozik a gazdasági élet azon szereplőire, akik nem a szívószál alsó végén vannak. Ők inkább feladják a feljebblépést a pillanatnyi lét kedvéért?

29 Szerintem csak az EGO tesz különbséget. Talán csak annyi a különbség hogy egyik ember robotpilóta üzemmódban(álomban) éli jelenlegi életét, a másik tudatosabban (ébrenléti állapotban). De a "belső mag" teljesen egyenrangú, egy szinten van minden egyes emberben.Nincs különbség. A vallások, ideológiák nagy része az ego-ra épít. Bölcsebb, tisztább, megvilágosodottabb, tapasztaltabb vagy/leszel.

Természetesen, lehet hogy tévedek és a tudatlanságom miatt látom így.

Ha mindened megvan, hatalmad van, minden kívánságod teljesül, emberek hatalmas csoportjainak parancsolsz, vajon fel akarnád-e ezt adni, hogy évekig-évtizedekig lelki életet élj, és megszabadulj a "szenvedéstől"?

Akiknek nincs szenvedése, azok nem motíváltak. A pénz, a vagyon, a hatalom ezért olyan nagy csapda a léleknek.

Van azonban még egy dolog. Fejlődni a léleknek a mi világunkban nem csak a szeretet, az önzetlenség, együttérzés irányába lehet, van lehetősége negatív utat bejárva is szintet lépni.

#32 A földi lét lényege az ego megélése. Én nem büntetésnek és végtelen körforgásnak tartom, hanem egy tapasztalási lehetőségnek, márpedig akkor annak nem mindenki számára az a célja, hogy meditációval meg akarjon tőle szabadulni.

A cikluson végén más kérdés, ott már a tisztulás és a karma lezárása lehet cél.

#33

Igen rövidlátó szemléletre utal az, aki inkább vállalja az akár végtelen körforgásban való szenvedést a pillanatnyi örömökért cserébe.

(Buddha ugye nem tette.)

Megfigyelésem szerint az irányító szerepkörű emberekre általánosságban nem ez a jellemző.

Ráadásul a magaslatokat és mélységeket egy életen belül is meg lehet élni, tehát még ez sem biztosított.

A probléma mindig az, hogy akkor most létezik-e a lélek, és eldobjak e minden ambíciót, hatalmat, vagyont és fejlesszem, vagy nincs, egy "dobásom van" ebben az életben kell minél többet elérnem, megszereznem, megtapasztalnom.

Erre pedig elég ha a kételyt folyamatosan fenntartjuk, a lélek létét tagadjuk, stb.

#36

Szerintem mindenki a pillanatnyi fejlettségének megfelelően látja. :)

A többség egyelőre az ego szintjén tart, ezért vallom azt, hogy nem való nekik az elvonult, meditatív élet. Ezért van az, hogy csak kevesek világosodnak meg - nyilvánvalóan leginkább azok, akik lelkileg már készek rá.

Én fejlődési pályának látom az életet, amelyben használni kell az eszközöket, nem legyűrni. Természetesen nem az állati ösztönvilágra gondolok, ami egy nehézfegyverzetnek számító örökség, és egyértelműen nem élhet a mai emberiség azon a szinten.

Ugyanakkor a legtöbb tapasztalás az elkülönültségen, azaz az EGO-n keresztül élhető meg. A veszteség, a győzelem, a bánat, a szerelem - ego nélkül ezek hatása nem volna ilyen nyilvánvaló, realisztikus és tapasztalatot adó jellegű.

Ez az én meglátásom, és számomra ez az értelme a földi létnek.

Nem a megszabadulás tőle, hanem a lehető legtudatosabb, legmagasabb szintű megélése mindennak, amit annak nevezünk.

"Ha Rómába mész, élj úgy, mint a rómaiak!" - jeligére.

28 "Kevésbé tapasztalt lélek" azt feltételezi hogy van valamilyen személyisége én-je a léleknek."

Attól függ ha halálunk után csak lélekből állunk akkor igen biztos hogy van. Lásd:Halálközeli/előtti élmény. Médiumok. stb. És az előző életek emlékei is egyeseknek előhívható valahonnan.