Családi karmának hogy lehet véget vetni?

Aki azzal feszít, hogy milyen bölcs, és öreg lélek, az ugyanolyan, mint aki azt se tudja, mi a reinkarnáció. Ugyanolyan régen van itt az is, aki most éppen luxusvillában él, és életében nem kellett semmiért komoly erőfeszítést tennie, mert a családjától örökölt, és ugyanannyi ideje van itt az éhségtől haldokló afrikai csecsemő. Nagyjából ugyanannyi "nagy" és jelentéktelen életet éltek le mindketten. A különbséget az adja, melyik oldalra billentették a mérleget az utóbbi időben(generációkban). Hiába emlékszik, hogy egyiptomi főpap volt, ha arra nem emlékszik, hogy mit tudott abban az életében. Nem arra kellene izmozni, hogy mekkora ember volt előző életében, hanem ebben kellene elérnie valamit. De az nehezebb, mint azt mondani, hogy atlantiszi mágus volt....

Ha minden véletlen lenne, igaz, hogy volna rá esély, hogy lehetne jobb, de esetedben nem lenne, mert nem hagynád. Nem direkt, ösztönösen. A karma viszont szabályszerű, így ha a szabályok szerint játszol, akkor nem esély van rá, hogy jobb lesz, hanem konkrétan jobb lesz. Nem biztos hogy úgy, ahogy várod, mert az emberi elme számítási kapacitása nem elegendő, hogy ekkora mennyiségű változóval, és ismeretlennel számoljon, de mivel a szabály az szabály, érvényesülni is fog.

Ha elég erőt tudsz gyűjteni, hogy meg merd ölni magad, az az erő már elegendő ahhoz, hogy tudj változtatni a karmán. Esetedben nem kell azzal foglalkoznod, hogy a családod karmáját megmásítsd. Lehetsz önző annyira, hogy amíg nem okozol problémát másoknak, addig csak a magad életével, és annak a helyrehozatalával törődj. Valószínűleg helyes döntés, hogy nem vállalsz párkapcsolatot, és gyereket. Ha nem a családi karmát vinnéd tovább, a személyes szenvedésed mérgezné meg a dolgot. Ez felfogható felelősségtudatnak, ami már elszakít egy lépéssel a családod karmájától. Mivel ez egy hosszútávú döntés, az eredménye is hosszú távon mutatkozik majd meg, de ez egy olyan döntés, amivel már pozitívan befolyásoltad a karmádat, és egy "fonalat" leoldottál a családi karmából is. Az árnyoldala persze az, hogy jelenleg a szerelem, és annak gyümölcse nem elérhető, de ez időt, és energiát takarít meg neked arra, hogy találj még olyan döntési lehetőségeket, amik további kötelékeket oldanak fel, vagy cserélnek le pozitívra. Tudom hogy ez nem hangzik túl bátorítónak, és pozitívnak, de az, hogy meghoztál egy ilyen döntést, már nagy szónak számít. A családod nem volt képes így dönteni, és rajtad kívül a többség, aki hasonló helyzetben van mint te sem képes ilyen döntést hozni. Persze a döntés alapja elkeseredés volt, de másra most nem is tudtad volna alapozni. Ha megbizonyosodsz róla, hogy ez egy nehéz, de szükséges döntés volt, az elkeseredés is megváltozik.

Tegyük fel, hogy van reinkarnáció, és neked is voltak előző életeid. Az ottani döntéseid következménye az, ahogy most élsz. Hibáztatod azokat a személyiségeket, akik ilyen helyzetbe hoztak? Ők nem te voltál, mint személy, csak te, mint lélek. Hibásak azért, amit te most átélsz, vagy nem? Hibás leszel te azért, amit a következő személyiséged átél, vagy nem?

Sajnos eddig még nem tudtam elég erőt gyűjteni az Öngyilkossághoz, pedig valóban egy nagyon nagyon jó megoldásnak tartom és irigykedem azokra, akik már megtették. Valószínűleg még túl fiatal vagyok, 30 Felett elfog jönni az idő, amikor már nem lesz más választás. Hát, ha akarna valóban szabályok alapján működik És valaki ezeket ismeri, azt nagyon irigylem és örülnek neki, ha valaki elirányítana van egy ilyen emberhez. Valójában az, hogy nem vállalok gyereket csak részben személyes döntés, Nem is lehet. Hacsak nem vállalom be mesterségesen És egyedülálló anyaként, akkor nem lehet gyerekem. Márpedig úgy nyilván eszem ágában sincs bevállalni. De egyébként tudom magamról, hogy az élet direkt alakította így, jobb hogy nem lehet, mert alkalmatlan is lennék anyának.

Szerintem a karmának csak akkor lenne értelme, ha mindenki még ebben az életben megbűnhődne azért, amit tett. Ha egy Cégtulajdonos, aki megnyomorított 100 alkalmazottat, csak a következő életében születik afrikai éhezőnek, én ezt nem tartom elegendő büntetésnek, mert ebben az életében lehet hogy élete végéig élvezi a pénzt, amit mások nyomorán keresett.

Egyébként kérdésedre válaszolva, őszintén nem igazán tudnék haragot érezni azok iránt A személyek iránt, akik előző életeimben rossz döntéseket hoztak. Én inkább a mostani sorsra haragszom nagyon. És őszintén amiatt sem tudok aggódni, hogy következő életemben mondjuk egy nagyon ronda, nagyon szegény férfi leszek, vagy már az emlegetett afrikai éhező. Nekem ez túl utópisztikus... Én vagyok annyira önző, hogy csak a jelenlegi életemre koncentrálok, Sajnos van benne mit kibogozni, mert sokszor olyan mint egy rossz film.

Egy barátom megtette 27 évesen, de már amikor nem volt visszaút, csak várta a halált, megbánta. A haldoklás felfed olyan dolgokat az életről, amiket nem látsz, pláne ha a szenvedés eltakarja a szemed elől.

A karma szabályai egyszerűek. Nagyjából mindről beszéltünk már. Nem a szabályai a bonyolultak, hanem az, ahogy a világban ez érvényesül, azaz a működése. A szabályok egyszerűek. A karma mindenre hat, ami létezik. Minden, ami cselekszik, karmát alkot, a cselekedetet pedig következmény fogja követni. (Az érzelmek, gondolatok is cselekedetnek számítanak, minden, amit egy élőlény tesz cselekvés) A karma nem kedvez, és nem kivételez senkivel, de nem is szúr ki senkivel, nem utál senkit. A karma nem egy tudatos élőlény, hanem törvény. A karmát csak úgy tudod irányítani, ha tudatosan cselekszel, és döntesz. Ennyi. Az, hogy majd nyolcmilliárd ember, sokezer milliárd állat, és minden más létező között hogyan érvényesül mindez, az a bonyolult. Már csak abba belegondolni, hogy valamilyen karmikus kötelék minden egyes emberhez fűz elég jól kifejezi, mennyi minden van egyszerre mozgásban. Ha az emberen túli környezetet is beleszámítod, megkapod, hogy miért olyan nehéz átlátni az élet működését. Ezért szokás figyelmen kívül hagyni az éppen működő, általad látható karmikus szálakon kívül minden mást. No meg persze igyekezni nem új problémákat alkotni. Ez a kettő már olyasmi, amit ha valaki elér, minőségi változásokat tud előidézni. Szerintem egy kézen megszámolható azoknak az embereknek a száma, akik nem csak a törvényét ismerik a karmának, hanem ténylegesen át is látják. Az egész világra vonatkoztatva gondolom ezt. És ők valószínűleg olyan helyen élnek, ahol nem érjük el őket egykönnyen. Ha a forgatagban élnének, ők is mindenbe belegabalyodnának.

A karma nem egy büntető-jutalmazó rendszer, hanem a világot mozgásban tartó, erőkiegyenlítő törvény. Nem a jók jutalmazása, és a rosszak büntetése a lényege, vagy célja. A kiegyenlítés a cél. A kiegyenlítéshez pedig nem szükséges még ugyanazon életen belül megjelennie a következménynek. Persze van, amikor mégis csak így történik. Nézd meg David Rockefeller példáját. Hány szívátültetésen esett át? Multimilliárdosként "szívtelenül" és arctalanul kihasználta az embereket, akik fölött hatalma volt, nem is tudott róla, ha megkárosított valakit. Végül az utolsó műtét következménye el is vitte. De csak sok szenvedés után. Ha nem ragaszkodott volna ennyire az életéhez, (amiben folytatta az emberek megkárosítását, és a vagyon felhalmozását) akkor az élete utolsó harmada nem ilyen lett volna. Ez extrém példa, csak szemléltetésként írtam le. A karmának, és az emberi igazságnak igazságérzetnek kevés köze van egymáshoz. Az ember bűnhődni akar látni valakit, aki rosszat tesz, a karma egyszerűen kiegyenlíti a tettei okozta kiegyensúlyozatlanságot.

A mostani "sorsodra" haragudni azonos az előző életbeli személyiségeidre haragvással. Azokban az életekben okoztad mindazt, aminek most éled át a következményét. Nem valósznű, hogy egyetlen élet alatt hoztad ezt össze. Mostanra billent ki annyira az egyensúly, és mostanra érkezett el a megfelelő lehetőség, hogy kiegyenlítődjön.

Jelenleg nem baj, ha önző vagy, és a jelenlegi életed kibogozására koncentrálsz. Igazából még ennél is önzőbbnek kellene lenned, és nem a múlt, vagy a jövő, hanem kizárólag a jelen pillanatod kibogozására koncentrálni lenne jó, mert akkor csökkenne a számításába veendő dolgok száma, és folyamatosan tudnád kibogozni a dolgaidat. Mivel a jelen folyamatos, mindig lenne egy maréknyi feladat előtted, de nem olyan elnyomóan sok, mint ha az egész múltadat, és jövődet számításba vennéd. Figyelj a pillanatnyi életedre, kezdj el tudatosan döntéseket hozni, és már javul a helyzeted. Ha van elég erőd, (ha javul a helyzeted, lesz), akkor a már a jelenben meglévő, közvetlen problémáiddal is tudsz foglalkozni. Ha hajlandó vagy ebbe időt, és energiát fektetni, a már említett 30 éves korodra élhetőbb életet hozhatsz össze magadnak, mint amit most élsz.

A hibákat nem vettem észre. Egész szavakat, vagy mondatrészeket olvasok, nem tűnnek fel annyira a hibák, amíg értelmezhető a mondat.

Hidd el, én nem bánnám meg. Ha van a családomnak “karmája”, Akkor az a mentális betegségek, és a szerencsétlen történések. Az apám szerint ez az élet a börtöne és a büntetése egy Másik életnek. El tudod képzelni, hogy milyen jó állapotban van ő is mentálisan és én is, miután gyerekként ezt kellett hallgatnom. Amit a legjobban élvezek az életben, az az alvás. Ezek után nyilván az lenne a legjobb, a többé már fel sem kelnek belőle. Sajnos így a vírus alatt volt rengeteg időm gondolkodni, még annál is sokkal több mint amennyi általában van és kimondhatom, hogy soha nem voltam még annyira rossz állapotban mint most és soha nem voltam még annyira biztos benne, hogy a rossz által van irányítva az életem, mint most. Már mindenben a rossz sorsot látom. Pár Napja csőtörés volt a szomszédnál, emiatt el kell költöznünk a lakásunkból A felújítások miatt, mondanom sem kell hogy amint megláttam a vizet a falamon, már elbőgtem magam mert egyből arra gondoltam, hogy én hoztam a bajt az egész családra, ez az egész miattam van, és már előre félek hogy mi lesz majd a költözés alatt. Rettegek és remegek. Ha kiesik a kezemből a kés a konyhában, már azt is jelnek veszem. Ha leégetek valamit, azt is. Tudom bocsi, ez már egy pszichológusra tartozna, de mivel eddig még nem találtam jót, a legutóbbit is otthagytam.

Őszintén számomra még mindig elég logikátlannak tűnik az, hogy egy sorozatgyilkos ujjaszületik Egy olyan ember testében, aki a világon semmi Rosszat nem tett ebben az életében, viszont azért amit a régi testében elkövetett, Meghal 10 évesen, valamilyen teljesen lehetetlen balesetben. Számomra sokkal könnyebb lenne azt gondolni, hogy azért halt meg, mert a gravitációnak vannak törvényei És Ezért véletlenül leesett egy fáról.

Ezek szerint mostantól mintapolgárként kellene élnem És ez lenne a megoldás, hogy innentől kezdve csak jó dolgok történjenek velem. Ebben az a hiba, hogy kijelenthetem, hogy szerintem túl sokat eddig sem ártottam senkinek, nekem sokkal többet ártottak Mások. Emiatt viszont azt sajnos nem tudom kivitelezni, hogy ne utaljak és ne gyűlöljek bizonyos embereket nagyon és ne kívánjak nekik nagyon rosszat. Sőt, diagnosztizált Borderlineként, a Rengeteg haraggal és dühvel, ami bennem van, nem is tudok mit kezdeni. Bocsi ha untatlak egyébként, láttam hogy válaszolsz és én is automatikusan válaszolok, nem muszáj ha nem akarsz.

Alapvetően a depressziód kezeletlensége akadályoz meg abban, hogy bármi jóra tudj gondolni. A pszichológus ilyen szinten már nem tud segíteni, csak egy lelkiismeretes, és nagy tapasztalattal rendelkező, hozzáértő pszichiáter. Nekem szerencsére ilyen van. A pszichológus csak kiegészítő kezelésben tud segíteni. A tünetek elnyomása gyógyszerekkel a legtöbb betegségnél többet árt, mint használ. De ilyen helyzetben muszáj, különben a tünetek elnyomnak, és nem tudsz még csak gondolni sem a gyógyulásra, nemhogy tenni érte. Volt idő, amikor háromféle gyógyszert kellett szedjek, csak hogy a tüneteim kordában tartsam. Akkor ez persze nem tetszett, de visszanézve pontosan látom a szükségességét.

Félreérted a reinkarnációt. Nem egy ártatlan ember testében születik meg egy sorozatgyilkos. A sorozatgyilkos maga az ember. A test csak arra való, hogy az ember maga megszülethessen. És amikor megszületik, a sorozatgyilkos ártatlan, mert a sorozatgyilkos meghalt, csak a lelke öltött új testet. A lélek nem a bűnt hordozza, hanem a karmát. Következményeket. A karma szempontjából nincs bűn, vagy jótett, csak cselekedet, és következmény. Az ember jelenti ki, hogy mi rossz, és mi jó.

Ahhoz hogy megértsd, miért van így, meg kell értened a haldoklás teljes folyamatát a fizikai test halálát halála után. Erre viszont most a depressziód miatt nem vagy alkalmas, és veszélyes is lenne ilyen témákban kutakodnod. Nem az életedre lenne veszélyes, hanem az állapotodra.

Annyit láss át csak, hogy amikor meghalsz, a személyiséged is meghal, mert az az adott életed része. A lélek az, ami új testet ölt. Nem egy ember testében ölt testet, hanem a lélek maga az ember legbelső lényege, a test csak arra van, hogy az ember kifejezze mindezt.

Ismét csak félreérted, illetve végletesen értelmezed, amit írok. Nem kell mintapolgárnak lenned. Épp azt javasoltam, hogy legyél önző, és a saját problémáiddal törődj minden erőddel, mindaddig, amíg ezzel nem ártasz másnak. Az csak halmozná a már így is vaskos karmikus terheidet.

Aki olyan állapotban van, és olyan életutat jár be, mint te, azt bántják. De ezekre van enyhítő megoldás, legalább olyan szintig, hogy mások ne bántsanak, és tudj foglalkozni a magad kijavításával. A depressziódra, borderline-ra először gyógyszerek kellenek, utána már tudsz kezdeni magaddal valamit, ha a tüneteid csökkennek. Ha az orvosod lelkiismeretes, és te is elmondod neki, hogy melyik gyógyszert érezted, hogy hatott, melyiket nem, akkor fél éven belül elkezdenek csökkenni a tüneteid. A saját problémáimmal végigjártam ezt a vesszőfutást, nem hasraütésből beszélek. Ha ez a folyamat megkezdődik, már az életutaddal is tudsz kezdeni valamit.

Arra véletlen se számíts, hogy csak jó dolgok fognak veled történni innentől, még akkor sem, ha innentől szentként kezdesz élni, és csak jót teszel. A karmának ki kell egyenlítődnie. Ha olyan életet élnél, ez gyorsabban megtörténne, és a számodra pozitív karma rövid távú hatásait is élvezhetnéd közben, de ez neked nem járható út. Ahogy a legtöbb embernek sem. Arra számíthatsz, ha ténylegesen tudatosan kezdesz foglalkozni ezzel, hogy kevesebb, rossz dolog történik majd veled, és enyhébbek lesznek. Persze ehhez előbb csökkenteni kell a depressziód, különben nem fogod látni a változást. Talán elérni sem. Erre kell a gyógyszer. Ha már nem történik annyi, és olyan mértékű rossz dolog veled, akkor találni fogsz néha egy-két lehetőséget, ami jó dolgokat eredményez az életedben. ha kitartóan figyelsz rá, hogy tudatosan hozz döntéseket, akkor ezek az apró, jó lehetőségek gyakoribbá, és nagyobbá válnak.

A tudatos döntés esetedben olyasmiket kell, hogy magába foglaljon, mint: Ha döntést hozol, figyelj oda, hogy ne úgy dönts, ahogy a szüleid döntenének. Ne hallgass az érzelmeidre döntéshelyzetben, próbálj minél logikusabban dönteni.(a depresszió érzelemnek számít, az sem lehet alap döntéshelyzetben) Igyekezz elkerülni a nagy, súlyos döntéseket, apró, rövid távra szóló döntéseket hozz, amiknek könnyű látni a következményét. A borderline sok haragot, és gyűlöletre való hajlamot hordoz, de ha kizárod ezeket a döntéseidből, akkor nem okoznak később problémát. Ha ezek alapján döntesz, hamar kárát látod. A düh, és a gyűlölet két olyan érzés, amik ha karmikus köteléket okoznak, azok hamar kifejtik a hatásukat. A harag gyors, és lobbanékony érzelem, a visszahatás is gyors, és hirtelen lesz. Ha kell, dönts hideg, és számító módon, mindaddig, amíg ezzel nem okozol kárt másnak. Ha kárt okozol másnak, logikusan karmát okoz, elvéted a lényeget. Ha eddig nem sok kárt okoztál másnak, az jó, nem lesz mi visszahasson rád. Amit mások okoztak, az majd rájuk visszahat, az nem a te dolgod, majd nekik fáj miatta a fejük. Magaddal foglalkozz, azzal, hogy a saját döntéseid milyenek.

Igaz, ezek nagy része pszichiáterre, vagy pszichológusra tartozik, és nekik is érdemes lenne elmondanod, de a karmával kapcsolatos részben ők nem tudnak tanácsot adni. Akik aktívan tanulmányozzák a mélylélektant, értik az ok-okozat összefüggést az ember problémái, és cselekedetei között, de csak az adott életen belül tudják vizsgálni. Nehéz ilyen szakembert kifogni. Már az is elég, ha egy jó pszichiáter szakorvost találsz. Ha pest környéki vagy, és elhatározod, hogy orvost keresel, tudok ajánlani lelkiismeretes orvost, aki kivakart engem a mélydepresszióból, és sok másból is.

Hidd el, mára már abszolút biztos vagyok abban, hogy kell a gyógyszer és nem is vagyok ellene, ki is próbáltam Antidepresszánst, ami nem vált be és erős nyugtatót, ami szintén nem. Itt van nálam az új Antidepresszáns, de egyszerűen képtelen vagyok bevenni, mert olyan rohamaim voltak az elsőnél, hogy azt nem akarom még egyszer megtapasztalni... A szakorvosokon már rég túl vagyok, egyelőre úgy érzem hogy az összes nagyon kevés volt hozzám…Egyedül a frontinra vagyok rászokva, arra viszont elég régóta.

De azt is elmondhatom, Hogy nem azért látom a rossz összefüggéseket körülöttem, mert depressziós és szorongó vagyok, hanem azért, mert ténylegesen itt vannak. És nem valami idióta szektás nő vagyok, szóval még csak erre sem lehet fogni.

Egyébként a karmáról valószínű hogy nem is annyira érdemes velem beszélni, mert bevallom hogy nem ástam bele magam a témába és számomra ez még mindig természetfeletti… Bár értem a te nézőpontodat, Miszerint ezt akár a fizika törvényeivel is meg lehet magyarázni, ebből a szempontból én elég racionális vagyok, hiszem ha látom típus. Tudom, ez nagyon ellentmond azzal, hogy érzek valamilyen negatív erőt magam körül, sőt nemcsak érzem hanem biztos is vagyok benne, ez nagyon ambivalens és engem is rendkívül összezavar, de nyilván én magam is nagyon ambivalens es vagyok.

Pszichiáterhez csak nőihez mennék, gondolom te férfiként férfihez jártál, ott biztos hogy nem tudnék megnyílni.

Érdekes, te nekem inkább racionálisnak tűnsz, pont úgy mint egy pszichiáter, ennek ellenére te tényként kezeled a Karma és a reinkarnáció létezését, ezt az orvosok nyilván azonnal elutasítják. És egyébként ennek én örülök is, mert jó az, hogy ők Soha nem terelhetik az ezotéria irányába a beszélgetéseket, az engem csak még inkább összezavarna.

A frontintól, és az azonos hatóanyagú xanaxtól nekem is pánikrohamaim voltak, súlyosbodott a depresszióm, és hallucináltam. Nem véletlen sürgettem a háziorvosomat, hogy cseréljük le másra, mielőtt abból a 47 kilóból, ami akkor voltam még tovább fogyok. Ebben az időben utaltak be egy pszichiáterhez, aki, miután egy pszichológus nagyjából felmérte a tüneteimet, elkezdett kezelni. Elmondtam neki, mi a gondom a xanax-szal, és a frontinnal, le is cserélte. A nyugtató nyugtató, mindegy melyiket szeded, ezért logikusan rászoktam a következőre is, de az legalább hatott. Antidepresszánst találni kicsit nehezebb, főleg összetett tünetekre. Szerencsére egy idősebb pszichiáterem van, aki elég tapasztalt.

Egyébként férfi vagyok, de női pszichiáterem van, és az összes pszichológus, akikhez valaha is jártam, mind nők voltak. Bár kétlem, hogy egy férfi pszichológus előtt jobban meg tudtam volna nyílni. Abban az állapotban mindegy volt ki hallgat meg, csak csináljon valamit, ami segít, de a pszichológusoknak nem ment, csak a pszichiáternek. Viszont az a doktornő szó szerint életet mentett. Egyfelől a szakértelmét becsülöm benne, másfelől azt, hogy lelkiismeretes, és a modora, személyisége is nagyon kellemes. Évek múlva tudtam meg, hogy hithű katolikus, de soha, még csak nem is említett semmi ilyesmit, nem vonja bele a hitét a munkájába.

Nem mondanám magam racionálisnak. Csak nem hiszek a karmában, és más spirituálisnak mondott jelenségekben, hanem feltételezem a létezésüket, még ha csak a kísérlet kedvéért is, és ha sikerül elég meggyőző bizonyítékot találni a létezésére, akkor onnantól már nem is kell hinnem benne, ahogy mondtad, tényként kezelhetem. Sajnos(vagy nem sajnos, nem tudom melyik a jobb), nem tudok feltétel nélkül hinni dolgokban. Én is szeretem látni, vagy valamilyen módon megtapasztalni azt, amiben elvileg hinni kellene. Amit viszont tényként kezelek, arra találtam magamnak elég bizonyítékot, hogy valóságként tekinthessek rá.

Melyik nyugtatóra cserélted le a frontint? Én nemrég kérdeztem a pszichiáterem, hogy esetleg váltsunk-e valami másra, talán rivotrilra, azt mondta hogy inkább ne, az még rosszabb. Alváshoz muszáj szednem, most már nappal is beveszem, bár olyankor szinte semmit nem segít. Én pontosan 47 kg vagyok most egyébként, viccen kívül, Bár filigrán nőként ez nálam csak egy 6-7 kg minusz, Férfiként már durvább lehetett…Az én pszichiáterem is 60 körüli, és egy nagyon rendes nőnek tartom, de pár perces beszélgetésen kívül sajnos semmi mást nem csinál. Az nagyon jó, ha nem tudunk feltétel nélkül hinni a dolgokban, szerintem az az intelligencia jele. Én is azért vagyok még mindig szkeptikus, mert konkrét bizonyítékom nyilván sosem lesz például a Karma létezésére, viszont mivel nagyon agyalós típus vagyok és soha nem elégettem meg azzal, hogy csak vagyunk megszületünk, majd meghalunk, így próbálok válaszokat találni A nagy kérdésekre. Ilyen genetikával És ilyen típusú emberként valójában elkerülhetetlen volt a depresszió és a szorongás. A Személyiségzavar már bonyolultabb téma szerintem.

Egyébként visszatérve a karmára, ha most “bűnhődöm” azért, amit az előző életemben tettem, akkor elvileg ha most meg is változtatom a gondolkodásmódom és mondjuk eladományoznék 1 millió Ft-ot, már akkor is csak a következő életemben tudnám élvezni A mostani jó cselekedeteimet. Illetve, ha jól értelmezem, akkor a mostani életemben már amúgy sem tudok mit tenni azért, hogy kijavítsam azt, amit az előző életemben tettem. Ezeket most mind feltételes módban írtam, szerintem soha nem leszek olyan szinten hogy ezeket 100 %-ig elhiggyem, de ha már erről beszélünk, akkor azt is elmondhatom hogyha igaz lenne, hogy az adott 10 éves ártatlan kisfiú azért halt meg egy lehetetlen balesetben, mert előző életében egy sorozatgyilkos volt, őszintén szerintem ez egy borzasztó rendszer lenne És nagyon logikátlan. A másik dolog, amivel hadilábon állok, azt pl. a vonzás törvénye, sokan dicsérik a titok című filmet, viszont sokan ellene is vannak. Eddig még nem mertem megnézni. Kíváncsi lennék neked erről például mi a véleményed.

Rivotrilra cseréltük, és sokkal jobban hat, mint a xanax. Szedtem egy ideig rilexet is, az volt a legjobb, de azt nem mindig lehet kapni magyarországon, mert gyakran nem szállítják. A rivotril majdnem ugyan olyan jó nekem.

Alváshoz nekem is kellett egy időben gyógyszer, antidepresszánst kaptam rá. Csak mert enni sem tudtam. Yarocent szedtem rá. Már nem, mert már tudok aludni, és enni annyit, hogy ne haljak éhen. A rivotrilt nagyon démonizálják, de a xanax valójában sokkal rosszabb.

Ezét beszélek az apró változtatásokról, kis döntésekről. Ezek hatását már most, akár azonnal, akár rövidebb időn belül észleled, és tudni fogod, jók e a döntéseid, tudod őket korrigálni. A jó döntéseidet pedig már most tudod élvezni. Emellett tudsz tenni az előző életbeli dolgok ellen is. Elkezdesz tudatos döntéseket hozni, akkor lépésenként kijavítod még a korábbi életek karmáját is. Nehéz, mert mindig figyelni kell a döntéseidet, de nem lehetetlen. A karma törvénye nem az ember véleménye alapján működik, hogy mi jó, mi rossz. Teljesen pártatlan. Senkinek sem kedvez, senkivel nem szúr ki. Egy szülő szempontjából borzasztó, ha a gyerek meghal, de a karma szempontjából ez csak egy egyszerű következmény. A karma nem tudatos, nem dönt. A karma csak történik. Ha valaki nem akarja, hogy ilyesmi történjen, annak tudatosan kell élnie. Természetesen ez nehéz, főleg ha az ember folyamatosan szenved.

A vonzás törvénye cukrozott hazugság, amit egy ősi igazság csúnya eltorzítása után dobtak össze. Van alapja, de maga az, amit neked tálal a könyv, és a film, az nem igaz.