Családi karmának hogy lehet véget vetni?

Én viszont pontosan a mentális betegségeim miatt fordultam az ezotéria felé, de sajnos nagyon a negatív oldalról. Pont nemrég tettem fel egy kérdést a mentális betegségek kategóriában, Egy nagyon elborult pillanatomban, azt talán jobb is ha nem látod meg, mert feladnád a tanácsadást. Haha

Ezek szerint te hiszel a karmában. Én félek hinni benne, mert ha létezik, az én családomé benne van a legrosszabb 1 %-ban…Én veled ellentétben sajnos egyke is vagyok szóval így még nagyobb a teher rajtam, egyedül kell megbirkóznom ezzel a borzasztó családi helyzettel.

Az ilyen helyzetekben a testvér átok. vagy egymás terhére lennétek, vagy egymás torkát ennétek. Sok ilyet láttam, többet a felmenőim között.

A legtöbben azért fordulnak az ezotéria felé, mert van valami problémájuk, vagy vágyuk. És mivel nem kapnak útmutatást, mert nincs kitől, a többség rossz irányba indul el, és arra is halad tovább. Általában még azt sem tudják, vagy veszik észre, hogy rossz irányba mennek. Bár manapság divat ez a "sötét és gonosz dolgok menők" irányzat, de az meg nem ezotéria.

Azzal egyetértek, hogy mentális betegek És szerencsétlen sorsú emberek, rossz karmával rendelkező emberek, ha már erről beszéltünk ne vállaljanak gyereket, de ilyen alapon már eleve nekem sem kellene itt lennem. Egyébként ezt én pontosan így gondolom. Egy hibának érzem azt,hogy itt vagyok És pl. az anyám abortusza erre nagyon ráerősít… Biztos vagyok benne, hogy az egykeségem sem véletlen… Pláne hogy már útban is volt a testvérem de nem kapott esélyt.

Én semmiképpen sem azt az irányzatot képviselem, egyszerűen csak a szerencsétlenségem es a “rossz karmám” miatt kezdtem elhinni, Hogy létezhet a természetfeletti. Bár most sem kapok útmutatás senkitől, ez igaz. Annyit már megtettem, hogy szakemberhez fordultam, egyelőre sajnos semmit nem tudott kezdeni velem, és a gyógyszerek sem…

Már miért ne vállalhatnának gyereket? Sok esetben a gyerek is része a karmának, így ha nem vállalják, csak még súlyosabb lesz a következmény. Nem a karma elkerülése, és az abban való sínylődés a cél, hanem a felismerés, és megoldás. Ha a szüleid generációjának nem sikerült, sikerülhet neked. Ha neked sem sikerül, sikerülhet a gyereke(i)dnek. Olyan gyerekek születnek az ilyen családokba, akiknek a karmája amúgy is ilyen családba juttatná őket. A karma mindenképpen kifejti a hatását, mert törvényszerű, hogy egy okot egy okozat kövessen. Ha felismered, hogy mi a probléma, megoldást keresel rá, és alkalmazod, akkor csökken, majd megszűnik a neked nem kedvező hatás.

Nem hiba, hogy itt vagy. Következmény. Ha nem ebbe a családba születsz, mert ők nem vállalnak gyereket a rossz közeg miatt, egy szinte ugyanilyen sorsú másik családba születtél volna. Amíg nem születsz meg, és nem ébredsz öntudatra úgy 4-6 éves korod körül, addig nem tudsz tenni semmit a karma elkerülésére. Utána viszont, ha megkapod a megfelelő információkat, képessé válsz rá. Már az, hogy tudatában vagy, vagy legalább sejted, hogy van kara, segít a problémád megoldása felé indulni.

Jól tetted, hogy szakemberhez fordultál, de nem ők fognak meggyógyítani, ők csak segítséget adnak. A gyógyszerek csak elnyomják a testi tüneteket, hogy a szenvedésen kívül másra is tudj figyelni. A megoldás rajtad áll. Hogy ezt puszta akaraterőből éred e el, vagy spiritualitás révén, az egyéni preferencia kérdése.

Természetfeletti nem létezik, a karma pedig a legkevésbé természetfeletti dolog. Csak természetes, de meg nem értett, vagy nem ismert dolgok léteznek. A karma pedig minden létező dologra kihat, ami azt jelenti, hogy nem hogy természetes, de a természet egyik legalapvetőbb törvénye. Olyan alapvető, hogy a fizikai világban is van leegyszerűsített(mivel tisztán fizikai) leképződése Newton 3. törvénye képében. Ok-okozat, hatás-ellenhatás.

Rengeteg lehetőséged van a karmád megértésére, feloldására, sőt, pozitív, azaz kedvező oldalra billentésére. Ha már egyetlen ilyen lehetőséget sikerül találnod, nagy eredménynek számít, és rengeteget fogsz belőle profitálni. De ehhez önálló, és nem kis mértékű erőfeszítést kell tenned.

Hát elég rosszul hangzik az, hogy egy elvileg ártatlan léleknek Az a sorsa, hogy mentális beteg, életképtelen és traumatizált szülökhöz szülessen le. Egy olyan családba, ahol sorra történnek a nagyon rossz dolgok.

Figyelj, én már képes lennék a lehető legnagyobb erőfeszítésekre is, (mondjuk ebben a depresszióm biztos hogy visszafogna, Mert sokszor az ágyból sem tudok kikelni)Mert sajnos látom hogy valami van a családomban, valami nagyon rossz és ez elképesztően megrémiszt. Nekem pl. már nem lehet gyerekem, sem kapcsolatom szóval ha tudnék is tenni valamit a karmám ellen, az már saját magamért lenne, Mert nekem leszármazottam már nem lehet. Megértem a te nézőpontotat, miszerint a Karma nem természetfeletti, viszont én erre csak úgy tudok gondolni, hogy az. Minden ami nem kézzelfogható, a számomra természetfeletti. Pláne hogy ha elfogadjuk a Karma létezését, akkor a reinkarnáció létezését is elfogadjuk. Azt elismerem hogy nagyon negatív vagyok, bár az gondolom hogy több féle különböző mentális betegséggel, traumatizált gyerekkor után, hülye lennék a pozitív lennék. Márpedig hülyének nagyon nem tartom magam. Ha erre mondhatok egy példát, ha valaki elveszíti a látását, vagy az egyik lábát, vagy leég az egész háza és egy ilyen szituációban Ő mosolyog És pozitív és megy előre, őszintén én azt az embert eléggé hülyének tartom. Sajnos én a rossz dolgok miatt nagyon haragszom az életre/Sorsra/Bármilyen iránytóra. Ha jó karmához az kellene, hogy a sok rossz ellenére is pozitívak legyünk, na azt nem nagyon tudnám kivitelezni.

Nincs "ártatlan" lélek. Ha elfogadjuk a karma létét, tényleg szükséges a reinkarnációt is elfogadni. Ebből pedig következik, hogy valamennyi bűne, és jócselekedete minden léleknek van. A túlsúly, és az éppen hatni tudó karma határozza meg, milyen családba születik, és milyen elkerülhetetlen, vagy legalább nagyon valószínű események fogják kísérni az élete során az adott lelket.

A depresszió valóban magas akadály, amit meg kell ugorni, ha kezdeni akarsz valamit a helyzeteddel. Mivel elkezdtél már foglalkozni a spiritualitással, legalább tudod, hogyan fuss neki ennek az ugrásnak. Nem tudom, miért nem lehet gyereked, vagy partnered, és mint vadidegennek, nincs is hozzá közöm. De ha már magadért megteszed, hogy az életed hátralévő részét tudatosan éled, és dolgozol a karmád megértésén, és megoldásán, akkor legközelebb jobb helyzetbe, előnyösebb kezdőlökéssel indulsz majd. Ez kicsit önző megközelítés, de egy valamivel jobb következő életben már megengedheted majd magadnak, hogy másokra is gondolj, ne csak magadra. Jelenleg a saját problémádat kell megoldanod, ez is elég nagy feladat, és az életed hátralévő része ezzel fog telni, de ha tényleg nekilátsz, és megérted a működését, és elkezdesz a megfelelő irányba tevékenykedni, akkor lassan, de biztosan javulni fog a helyzeted már a jelenlegi életed során is. Ami fontos, hogy ne a jövőre tervezz, hanem mindig a jelenre, és a tőled telhető legnagyobb tudatossággal, megértéssel, és koncentrációval. Ha a jövőre tervezel, elvárásokat kezdesz támasztani, amiknek nem feltétlen tudsz megfelelni, és csalódsz, a depressziód mélyül, vagy visszaesel. Ha a jelenre tervezel, akkor csak pillanatnyi feladatok lesznek előtted, és könnyebben átlátod őket, mert nem hosszú távú, sok tényezős folyamatokról lesz szó, hanem kis lépésekről, amiket alaposan meg tudsz tervezni.

Őszintén én örülnek neki, ha nem lenne sem Karma, sem sors, sem Lélekvándorlás. Számomra ezek nagyon félelmetes dolgok, mivel ha léteznek én nagyon nagyon nagyon rosszat kaptam belőlük. Sokkal jobban örülnek neki, ha minden véletlen lenne, akkor talán még elhinném, hogy lehet jobb. Így nem hiszem el. Nem titok hogy miért nem lehet gyerekem, nálam ezt már megoldotta az élet, a mentális problémáim miatt már eleve kapcsolatom sem lehet, sokszor magamat nem tudom ellátni, nemhogy egy gyereket. Ha normális lennék, ha normális családból jönnek, akkor mindenképp akarnék, de így nem. Annak a gyereknek is büntetés lenne egyébként, ha én lennék az anyja. Arról nem is beszélve, hogy a családi mintákból kiindulva, Ha még igent is mondanék valakinek, biztosan kiderülne róla, hogy egy pszichopata. Az apám pl. egy extrém módon kirívó mentális beteg. Soha az életben nem kellett volna gyereket vállalnia. Igazából nem is vállalt, mert csak egy véletlen vagyok És nem is ő nevelt fel, csak traumát okozott. Őszintén, ha létezik is a Lélekvándorlás, az engem jelenleg nagyon nem tud izgatni, hogy a következő életemben mit kapok. Hiszen ha voltak is előző életeink, abszolút semmire nem emlékszik az ember belőlük.

Nem vagyok túl nyitott erre, mert azt tapasztaltam, hogy nagyon ostoba emberek is szeretnek azzal dobálózni, hogy Ó, Nekik már milyen sok előző életük volt, voltak előző élet regresszión, ők voltak Egyiptom hercegnői És milyen fontos bölcs öreg lelkek… Nekem ez egy kicsit az a kategória, mint akik minden ostoba összeesküvés elméletben is hisznek, Talán emiatt is van bennem némi ellenérzés a reinkarnációval kapcsolatban. Egyszerűen irritál, ha egy sima mezei ember ki mer olyat jelenteni, hogy biztosan létezik a reinkarnáció. Nagyon sokáig aggódtam a közeli és a távoli jövő miatt is, viszont nemrég eldöntöttem, Amikor az állapotom már kezdett csak még rosszabb lenni, hogy bármilyen megoldás helyett(ami nincs), Inkább az erőt gyűjtöm ahhoz, hogy véget tudjak vetni a dolgoknak...