Csak én látom úgy, hogy az egész élet előre meg van rendezve és a de-javu arra szolgál, hogy egy pillanatra bepillantást nyerjünk a jövőre?

Minden egyes alkalommal amikor deja vu érzésem volt utána történt valami olyan dolog, amit a deja vu pillanatában éreztem. Ráadásul eddig mindig csak rossz dolgok történtek velem, sőt egyre és egyre csak rosszabbak. Először a magány, utána a tartós munkanélküliség most pedig egy 0,2%-os előfordulású krónikus betegség. És akármikor próbálkozom jobbá tenni az életem, akármibe fogok bele jobb jobb legyen utána csak mégrosszabb lesz. Ezt pedig nem tudom másképp értelmezni, hogy egy előre megírt forgatókönyv alapján kell leélnem az életem. Mindegy mit teszek, mert az elágazások (függetlenül, hogy ki akarok a szarból mászni) mindig tévútra visznek. A szüleim kudarcos élete is jól beleillik ebbe a folyamatba. Sosem várok jobban, mert egyszerűen nincs rá precedens. A deja vu-ktől pedig egyenesen rettegek. Most pl. az ütött be a fejembe amikor kinéztem az ablakon, hogy a szüleim elkapják a vírust és valaki meghal. Meg akarom szakítani ezt a nyomorult forgatókönyvet! Ki akarok törni ebből a könyörtelen spirálból ami nekem lett szerkesztve! Kérlek segítsetek, hogy mit tudnék az életem ellen tenni?