Ha valaki egész életében próbál jó dolgokat csinálni, segíteni másoknak de mindig csak hülyének nézik, átverést és kihasználást kap cserébe és elkeseredettségében öngyilkos lesz akkor hogy zárul az élete?

Ismerve az energetika alapjait nem értem mi az összefüggés az öngyilkosság és a jó közt.

Amit elsajátított, ami miatt jó volt, az megmarad. Viszont egy betegséget és hiányosságot ki kell tanulnis. Azt a betegséget, ami miatt öngyilkos lett, és azt a hiányosságot, ami miatt többek közt ki tudták használni.

Ezek karma függetlenek. Semmit se írtál, ami karmához kapcsolódna.

Indiában az életfogytiglanosokat is haza-haza engedik a börtönből 2 hét szabira. Mert tudják, hogy visszamennek. És letöltik a büntetésüket, még ebben az életükben. Nem akarják átvinni a következő inkarnációjukba.

Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy amit az élet tanítani akar neked, azt most, ebben az életedben kellene megtanulni, még ha nehéz is. Válts állást, menj el más városba lakni, kezdj új életet. De ne hátrálj meg a faladatok elől...

Aki jot cselekszik azert, hogy masokon segitsen, es nem azert, hogy jobb karmaja legyen, annak mindegy lenne, hogy mit kap cserebe.

Aki a karma miatt csinalja, es var valamit cserebe, az egobol cselekszik, es akkor mar tok mindegy, hogy ongyilok lesz vagy sem.

#6: Óriási tévedést írsz le, mely sajnos manapság nagyon gyakori az emberek körében. Pedig könnyű rájönni, hogy ez mekkora tévedés. Például egy ízig-vérig meggyőződéses materialista emberre gondolj, aki a titkos végrendeletében a vagyonának egy részét karitatív célra hagyja. Mivel csak a halála után derülk ez ki, még vállveregetést sem kap cserébe senkitől, s mivel nem vallásos, halála utáni jutalomban sem reménykedik. Ne mondd, hogy nem történt számtalan ilyen eset a világon. Igenis létezik tehát valódi altruizmus, és szó sincs minden esetben álszentségről.

Az élet nem üzlet, hanem feladat, s ennek felismerése is a lelki fejlődés része. Az a haszonelvű szemlélet, hogy azért tegyek jót, hogy cserébe jutalmat kapjak legalább halálom után, a különböző vallások legprimitívebb értelmezése, mely az alacsony spirituális fejlettségű tömegeknek készült. Ez egy súlyos kompromisszum a különböző egyházak tanításában, mert enélkül kevesen volnának a híveik. Ez egy mézesmadzag tehát individualista tömegfogyasztásra.

Jót tenni, etikusan élni tehát egy feladat. Ennek csupán mellékterméke, hogy közben magad is spirituálisan fejlettebb leszel, karmádat javítod. Nem szabad, hogy ez utóbbi legfőbb célja vagy értelme legyen a jócselekedeteidnek, egyrészt mert ez az élet hibás értelmezésén alapszik, másrészt mert ezzel épp a jócselekedeteid spirituális értékét csökkented. A megvilágosodást, spirituális fejlődést, karmikus javulást nem szabad hajszolni, erőltetni. Szerényen, csöndesen, nem törtetve, szeretettel kell az életeink elénk táruló feladatat elvégezni. A feladatokra kell koncentrálni, s csak olyan mértékben saját magunkra, hogy a feladatainkat hatékonyabban végezzük el.