Miért hisztek abban, hogy van lelkünk, és többek vagyunk egy rakás szerves anyaghalmaznál?

Mert valami élteti ezt a "rakás szerves anyaghalmazt". Lélek nélkül csak egy lebomló holttest maradna belőled.

Önmagában a test nem képes érzelmek megélésére. Nem tud szeretni, nem érez örömöt és nem tapasztalja meg a katarzist sem. Valójában a lélek tapasztal a testen keresztül itt, a fizikai világban.

Vajon mit veszíthetnénk ha átverés lenne? Ha ez az egész csak átverés lenne, akkor vajon mi a valóság, van-e egyáltalán valóság?

De ez nem átverés, közeli rokonom, apám sokáig lakott egyedül, esténként gondosan bezárta az ajtót, utána nekiállt rajzolgatni, festegetni, nyugdijjas korában az volt a kedvenc időtöltése. Egyik ilyen este zárt ajtókon át beállított hozzá egyik gyerekkori barátom, akit én jól ismertem. Egy ideig előtte állt szó nélkül, aztán lassan eltűnt. Másnap falubeliekkel találkozva megtudta, hogy barátom az előző este meghalt.

Igen szerintem van lelkünk, és az szerintem azonos az én- vagy ön-tudatunkkal, vagyis isteni kilétünkkel. Öntudatunk létével tisztában vagyunk, míg éber tudatunk ép és egészséges, de gyakran távol van tőlünk az gondolat, hogy az azonos lenne lelkünkel vagy isteni kilétünkkel.

És van egy zavaró jelenség is, amit ego-nak neveznek. Ennek az 'árnyék' kilétünknek az a feladata, hogy védelmezzen bennünket, személyiségünket. Az ego feladatát teljesítve valójában isteni kilétünket bitorolja mindaddíg míg lelkünk olyan szilárd nem lesz, hogy átvegye jogszerű helyét.

A személyiség nem azonos a lélekkel vagy én-tudatunkkal, isteni kiléttünkkel. A személyiség nagy részét az ego gyüjteménye teszi ki. Miből is áll a személyiség? Származás, hírnév, neveltetés, jellem, fizikai megjelenés, diplomák, statusz szimbólum, vagyon, stb., stb. A dementie, a halál mindezt tönkre teszi. Ami az emberből megmarad az nem anyagi, az a lélek, az én- vagy ön-tudat, amit a vallások léleknek neveznek.

Apám sokáig lakott egyedül, esténként gondosan bezárta az ajtót, utána nekiállt rajzolgatni, festegetni, nyugdijjas korában az volt a kedvenc időtöltése. Egyik ilyen este zárt ajtókon át beállított hozzá egyik gyerekkori barátom, akit én jól ismertem. Egy ideig előtte állt szó nélkül, aztán lassan eltűnt. Apám másnap falubeliekkel találkozva megtudta, hogy barátom az előző este meghalt.

06:29 es kommentelő írta: "Lélek nélkül csak egy lebomló holttest maradna belőled."

-Szal a bogaraknak és a növényeknek is van lelke ami összetartja őket, hogy ne bomoljanak le? E mégis honnan jött?

Az állatok is rendelkeznek egyfajta csoport-lélekkel, mely lélek megosztja magát az adott faj egyedei között. Ez a kollektív lélek is folyamatosan tanul és fejlődik, erre kiváló példa a kutyáim esete.

Soha életükben nem láttak még kígyót, mégis, amikor véletlenül ráakadtunk egy döglött viperára, akkor az egyik teljesen közömbös maradt, a másik viszont hatalmas ugrással menekült a közeléből.

A két kutyát mindig szeretettel neveltem, mégis, az egyik ingerültté válik, ha olyan embert lát az utcán, akinek valamilyen bot van a kezében, ekkor viszont a másik marad unott és szenvtelen.

Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az állatok is átvisznek valamiféle tudást az inkarnációs ciklus folyamatában.