Elérhető a teljes megvilágosodás egyedül egy szobában?

Zen meditációt gyakorlok. Legalábbis azt hiszem mert ezt ilyen egyénileg állítottam össze.

Figyelem a légzést és a hangokat - a tudatomat próbálom a köldök irányába összpontosítani. Ha bármi megjelenik, azt elengedem és visszatérek a gyakorlathoz.

A formális meditációkon kívül is igyekszem a jelenlétben maradni, amikor csak sikerül..

Ezt csinálom bő 8 éve - de nem mindig sikerül, és nem egyenletesen.

Mivel drogfüggő is vagyok, és mikor visszaesek akkor a kábulatokaban vagyok a különböző színű poroktól. Aztán mikor nem jutok hozzá, vagy sikerül kiszednem magam a függőségből - akkor a meditációval hozom magam helyre.

Szóval ilyen hullámszerű.

Végeredményben a meditációt egyféle elbújásnak használom, mert jobb kedvem lesz, nem zavar annyira hogy nem vezet sehova az életem, és jó látni hogy nem az vagyok aminek hiszem magam. Azonban nem tudok változtatni. Mindent látok már hogy hol bukok, el, hogy hol vannak a korlátaim, hogy milyen köcsög is vagyok - de mégsincs erőm változtatni. 1 hatalmas 0 az önbizalmam.

Szóval jobb híján várom hogy vége legyen, meg amúgy is úgyse az vagyok aminek hiszem magam :)

Csak félek tőle hogy újjá születek, vagy más továbbviszi ezt amitől egy csőd lett az életem. Mert ez szerintem maga a pokol.

Ezért szeretnék végleg a nirvánába távozni...

# 5

Köszönöm a választ.

Az a helyzet hogy mindig is egyedül voltam, és mondjuk úgy szociális fóbiám van. Voltam már rehabon de csak 2 hete bírtam ki. Voltam már hajléktalan is, és azt előbb vállalom mint hogy másokkal legyek együtt (mégha az egy meleg kis szobában is lenne).

Ezért ragadtam be, mert nem tudok másokkal kapcsolatot teremteni - főleg nem együtt élni velük x ideig rahabon.

Pedig az elmúlt évek azt sugallják hogy egyedül nem fog menni. Azonban így (ezzel a + mentális problémámmal) nem tudok segítséget kérni. Ezért nem tudok lépni, és beleragadtam a 22-es csapdájába.

Nekem vagy egyedül sikerül, vagy nem..

De azért köszi.

Jó akkor a felébredést akarom elérni 😃

Fel akarok ébredni ebből a rémálomból amit mások életnek hívnak.

Vicces hogy én nem a haláltól félek - hanem az élettől. S attól rettegek legjobban hogy a fizikai halállal nem úszom meg - hanem jön egy újabb rémálom. Bár szerencsére nem fogok rá emlékezni :D

Igazából már nagyon rég nem jutok előrébb semmilyen téren...

Gyakorlatilag áll az élet körülöttem.

A problémák végtelen tengerén lebegek egy kis szalmaszálon.

Viszont nem tudok jobbat - hiába írok ki 1000 kérdést is - soha nem haladok ezen tovább.

Egy valami tudok ~ elbújok a pillanatba.., figyelem az eget, és a felhőket - mert most tök jól néznek ki ;)

Én erre tudom használni a zen-t. Elbújni a problémák elöl. Szerintem ez is valami...