Nincs menyország?

"Persze szembrebbenés nélkül megfojthatsz egy gyereket és kijelentheted, hogy a családja a szenvedést választotta, hogy erre lett ítélve az elméjük, de én nem fogom így gondolni.

Ki és mi alapján ítél?"

A tudatállapotokat ha némileg megértjük, akkor valamennyire a helyükre kerülnek a dolgok. Vegyünk egy példát, lefekszel este és álomba merülsz, mi történik ilyenkor? Egy álomvilágba csöppensz, ahol különböző helyzetekbe és kalandokba kerülsz, ráadásul míg álmodsz addig nagyon valósak azok a történések az álomban, vészhelyzetben például mented az életed, mert valósnak éled meg. Aztán van olyan hogy álmodban ráébredsz hogy az csak egy álom, ekkor az álom illúziója már nem hat rád úgy, de a lényeg az, hogy bármit is álmodsz, felébredve sértetlen vagy, és hasonlóképpen van ez az emberi létformával is, a test halálakor felébredünk ebből az illuzórikus emberi létből, egy szellemi létre, és ennek a szellemi létnek is különböző minőségei vannak, jobb és rosszabb minőségei, tehát kerülhetünk jobb vagy rosszabb szellemi létsíkra is, a lényeg hogy itt még mindig egy elkülönült létezőnek érzékeljük magunkat, hasonlóképpen mint ahogy most is egy embernek érzékeljük magunkat, tehát legyen az anyagi vagy szellemi létsík, azonosságban élünk a létformánkkal, jelenleg egy emberi testtel élünk azonosságban, majd a test halálakor a szellemi létezővel élünk azonosságban, majd mindenből felébredve a végső álmodóra ébredünk, aki az összes létsíkot álmodja, az összes létformával, ez a végsőre ébredés a megvilágosodás, az EGY ébred önmagára a létformákon keresztül, erre épül minden vallás, hogy egy teremtő tudatosság létezik csak, amit a vallások istennek neveznek. Tehát ahogy az álmunkban mindent mi álmodunk és mi vagyunk az üldöző és az üldözött is az álmunkban, csak nem vagyunk tudatosak rá míg fel nem ébredünk az álomból, úgy a végső teremtő is univerzumnyi létsíkokat álmodik/teremt, ahol a gyilkossal is és az áldozattal is azonosságban él, majd felébred az egész álomból, azaz a teremtésből. Tehát amikor az ember álmodik az létezik, de nem valós, amikor az isten álmodik emberi és szellemi létformákat az létezik, de nem a végső valóság szintjén. Az álmodó maga a valóság, és mi AZ vagyunk, az az EGY aki mindezt álmodja, de míg az álom tart addig azonosságban élünk a karakterünkkel akinek most érzékeljük magunkat. Aki még életében felébred erre a valóságra, mint Jézus és Buddha stb... azt szentnek és megvilágosodottnak nevezzük. Jézus például utalt rá hogy majd mind egységben szeretetben létezünk, tehát az elkülönültségből az egységbe érkezünk, de valójában mindvégig egységben vagyunk, csak az elkülönültség illúzióját éljük most meg éppen ezen az anyagi létsíkon. Erre most azt mondod hogy baromság, és jogos, ha nem tapasztaltad akkor ez egy hihetetlen történet csak a számodra, de sokan megtapasztaltuk már ezt az egységet. Valaki halálközeli élmény során, valaki meditációban, valaki pedig spontán, de a lényeg az hogy mind egy dologról beszélnek, létsíkokról és az azokból való ébredésről.

"családja a szenvedést választotta"

Mindenki maga választja a szenvedést. Bármi is történjen veled az életben, akár még éhezhetsz is, nem kell a szenvedést választanod. A te döntésed.

Én éheztem, éltem szörnyű körülmények között, és tökéletesen boldog voltam. Sőt, még hálás is voltam, mert a rossz körülmények által ismertem fel, hogy a szenvedés választás, tudatállapot kérdése, és hogy a körülményeknek nem kell meghatározniuk engem.

#12

Igen, ez a végső igazság, viszont hiába írod le neki, mivel ennek megértéséhez meg kell tapasztalni egy bizonyos tudatállapotot, hogy maga is felismerje, hogy ez így van. Így csak írtál neki valamit, amiben hihet, de nem segítettél neki. Azt kell megtanítani neki, hogy tapasztalhatja meg maga is ezt az igazságot. Tehát hogy hogy oldhatja fel az egóját, ami minden szenvedés forrása. Ezért is mondtam, hogy az ítéletből fakad minden szenvedés. Ha elkezd kevesebbet ítélkezni, akkor megtapasztalhatja, hogy kevesebbet fog szenvedni. Az ítélet az egó alappillére.

Kezdetnek ez is megteszi.

Természetes, hogy nem fogom elfogadni, mert semmi sem utal rá, hogy ez a valóság, valakinek a véleményén kívül.

De még az elméletben is vannak lyukak, hogy ki és miért álmodik, miért ébred fel, miért világosodik meg, vagy miért kell bármit is megtapasztalni. Meg hát mit? Hogyan? Mi alapján? Mi az az álom? Miért jó álmodni vagy felébredni?

Az egómtól meg miért akarnék megszabadulni? Miért ne védjem meg azt ami vagyok? Miért akarjak egy lenni az ismeretlennel úgy, hogy nem vezet sehová?

Csak egy dolog maradthat végül,a halál, üresség, amit ti ébredésnek neveztek?

Egyébként te már álmodtál olyat, hogy több ember voltál egy álomban?

Továbbra is azt kérdezem, hogy ki vagyok én és miért érzékelem magamat az egómnak? Miért ez az álmom?

"Az egómtól meg miért akarnék megszabadulni? Miért ne védjem meg azt ami vagyok? "

Nem az egód vagy, az csak egy illúzió. Amíg az egóddal azonosulsz, addig tudattalanul álmodsz, és minden szenvedést valóságnak élsz meg. Minél jobban feloldod az egód, annál tudatosabbá válasz az álomra, mígnem elérsz addig a pontig, ahol bármi történhet veled, semmi sem fog problémát okozni, mert felismered, hogy nem egy mindentől elkülönülő személy vagy, akinek néhány évtized jutott a földön, hanem egy sokkal hatalmasabb valami.

"Miért akarjak egy lenni az ismeretlennel úgy, hogy nem vezet sehová?""

Ez a kérdés teljesen értelmetlen. Az illúzió (egó) teszi fel, amit önmagadnak hiszel. Ha eltűnik az illúzió (egó), a kérdés is eltűnik vele.

"Egyébként te már álmodtál olyat, hogy több ember voltál egy álomban?"

Az álom példája csak egy hasonlat, mert álmunkban is egy világ elevenedik meg bennünk, az álomban több karakterrel együtt élünk meg egy történetet, de amikor felébredsz, egy emberként ébredsz fel, akiben ez az egész álomvilág megjelent. És az emberi létforma szintén egy ilyen univerzumnyi teremtett térben jelenik meg, mondhatni a végső EGY álma/teremtése vagyunk.

"Továbbra is azt kérdezem, hogy ki vagyok én és miért érzékelem magamat az egómnak? Miért ez az álmom?"

Te az vagy aki ezt az univerzumnyi világot álmodja, de a tudatosság ezen szintjén a formával azonosulva létezel, a létforma szintjére korlátozva. A tudatosságod határai a test határain belül vannak. Amikor valaki halálközeli élményen megy át, vagy meditációban átéli az egységet, akkor meghaladja a test határait, azaz kilép a testből és felismeri hogy az emberi lét nem a végső létünk, mert egy bizonyos szintig meghaladja az anyagi világot ahogy kilép a szellemi világba. A végsőre ébredést ne úgy képzeld hogy egy idegenre ébredsz, pont hogy ráébredsz hogy mindvégig a tudatos JELENLÉT voltál, te pedig tévesen a testtel és az elmével éltél azonosságban.

Itt a Samadhi videó, sokan megélték már azt amiről ez a film szól, ez maga az ébredés az emberi létből, a videóhoz van magyar felirat, csak ki kell választani a magyart és bekapcsolni:

https://www.youtube.com/watch?v=Bw9zSMsKcwk&t=761s

Az ébredést hiába értjük meg az elme szintjén, és hiába hisszük el másoknak, ezt nem lehet tudás által átadni, magunknak kell felébredni.