Igaz, hogy alvási paralízis közben egy másik dimenzióval kerülsz kapcsolatba?

Az utolsóval értek egyet. (Bár mire ezt mind le fogom írni, ki tudja, mi lesz a legutóbbi.)

Ugyan a "racionális" kategóriába sorolt vonalat követem, csak nem értem, ez miért zárja ki a párhuzamos dimenziókat, asztráltestet, stb. Nem jutott idáig a tudomány, innentől meg miért ne létezhene. Szerintem ha létezik, az is kémiai folyamatok eredménye, de ettől az nem kevesebb. Csak annyira bonyolult kémiai folyamatok, hogy még nem jutottunk el idáig, és az sem biztos, hogy a kémia szó mai értelemben vett fogalomkörébe beletartozik.

Ez most egy általános vélemény volt a "racionális" meg a "nem racionális" állandó harcáról.

(Amúgy én találkoztam már a negyedik dimenzióval, utána hamarosan a többivel is, ellipszisek formájában jelentkeztek, be voltam tépve mint atom:D Nem volt jó, mert nem tudtam, hol a helyem az egész káoszban. Kicsit kibővült a világ pár órára, de ez most nem ide tartozik, csak jelzem, hogy nem áll tőlem távol. Amúgy csak süti volt.)

A paralízissel kapcsolatos vélekedésem nemcsak hit kérdése, mert velem is elő szokott fordulni – nagyon ritkán – de nálam nem félelmetes, csak kellemetlen. Úgy érzem olyankor én is, hogy felébredtem, de általában azt flesselem, hogy föl is kelek, aztán később rájövök, hogy még mindig ott fekszem, egyáltalán nem mozdultam meg, mert nem tudok. A másik, amit ilyenkor "álmodok", hogy bejön anyu, hozzám szól, fel akar ébreszteni, én meg válaszolni próbálok, de rájövök, hogy nem sikerült, mert még mindig szólongat, csak egyre idegesebb, mert azt hiszi elájultam vagy meghaltam. Én meg próbálok szólni, hogy itt vagyok stb, de nem tudok.

Démonokat, ijesztő lényeket nem szoktam haluzni. A legparább eddig az volt, hogy azt hittem, felkeltem, a tükör elé álltam, és az arcom olyan volt, mint egy Down-kóros fogyatékosé.

Amióta hallottam a tudományos magyarázatáról, azóta szinte észlelem az elemeit ilyenkor. Ezért hiszem el maximálisan. Tényleg érzem, hogy felébredtem, viszont blokkolódtak az izmaim, és amiket látok, álmodok, csak azok valóságosabbnak tűnnek az igazi álomnál, mert félig ébren vagyok, ezért azt hiszem, ébren vagyok, tehát amit látok, tényleg valóság.

Ezért amióta hallottam a tudományos magyarázatról, és el is hiszem, sokkal nyugodtabb vagyok mikor jelentkezik. Mert azelőtt azt hittem, leesett a vérnyomásom alvás közben, mert előtte ideges voltam. De amióta tudom, mi ez, azóta ha jelentkezik, szinte csak nyugtázom, hogy jé, már megint. Persze úgy, hogy én csak anyukámat haluzom, vagy a felkelésemet, nyilván könnyebb így hozzáállni.

Egy csoporrtársamat viszont eléggé kínozza. Míg velem kb 2-3 havonta fordul elő, vele van hogy minden éjjel, és míg én hétköznapi dolgokat látok, őeki egy démon ül a mellkasán, és azt üvölti, dögölj meg. Ilyekor elég kialvatlan, mert nem mer visszaaludni.

Nála úgy tűnik, mindez szorosan összefügg pszichés tényezőkkel. Mikor a szüleivel lakott, akik ne hagytak neki életteret, és kb lelkiterror volt, addig mindennapos volt. Amióta külön él, azóta nagyjából megszűnt. Amióta kinn volt erasmussal brémában, azóta teljesen megszűnt mostanáig, nemrég újból jelentkezett. (Most diplomáztunk.)

Ő mondta, hogy neki azt javasolták egyszer, hogy próbálja meg jó irányba fordítani. Ugyan úgy érzi ébren van, de félig mégiscsak álom, ez az amit ki lehet használni. Mert ha az ember álmodik, tudja irányítani a dolgokat. Ugyanakkor paralízis során a látott dolgok sokkal valóságosabbnak tűnnek. Tehát ha jó irányba fordítja a hallucinációt, egész kellemes dolgokat is meg lehet élni, ha elfogadja, és megtanul együttélni azzal, hogy arra a rövid időre nem tud megmozdulni, csak azt hiszi, megmozdult.

Ne felj,apum meg nagypapam is megjarta ezt,de nem lett semmi vegul veluk,folytogatast ereztek,de en nem ertem mi ez.Enis szeretnek ertesulni,ha ide meg valasz jon,kivancsi lennek meg olyanok velemenyere,akik ateltek

NEKED meg kedves kerdesiro,annyit mondhatpk,ha meg eloforudul,akkor fordulj specialistahoz,pschihologushoz esetleg egy egyszeru orvoshoz.