Igaz, hogy alvási paralízis közben egy másik dimenzióval kerülsz kapcsolatba?

sajnálom hogy ilyen volt a tanítónőd

így már megértettük a hang okát meg hogy miért olyan amilyennek az imént leírtad.

Az alvásparalizis alatti bénultság annak következménye,hogy a testen kívüli élmény megkezdődött.Sokszor a lélek (föleg "gyakorlatlan"testelhagyoknál)nem hagyja el teljesen a fizikai testet,vagy közvetlenül fölötte lebeg,ez okozhatja azt a kellemetlen érzést,hogy "bennragadtunk"egy fura,köztes állapotban.Se teljesen kinn,se teljesen benn,se ébren ,se nem álomban....

Tehát,mikor a leírtakat tapasztaltad,ébren voltál,de már nem a fizikai síkot érzékelted,hanem az ahoz sokszor nagyon hasonlatos asztrál dimenziót.Ebben a dimenzióban van esélyed arra,hogy találkozz asztrálutazókkal (akik szintén testenkívüli élményüket élik),különféle szellemlényekkel,de saját fantáziád szülötteit,félelmed,vágyaid tárgyát is megjelenítheted olyan élethűen,mintha valóságosak lennének.Gyakorlat és sok hasonló tapasztalat kell ahoz,hogy megtanuld viszonylag jól felismerni,mivel találkozhattál.Az embernek több "teste"is van ,például fizikai,éteri,asztrál...Hogy melyik testével érzékeli a másik dimenziót,az attól függ,milyen energiaszinten van.Ha például az éteri testeddel lépsz ki azt onnan tudhatod,hogy az élmény után iszonyatosan fáradtnak érzed magad.Hát nagyjából ennyi...Nincs ebben semmi különleges.

Ja,a hangtól ne félj.Ha legközelebb hallod,gondolati úton kérdezd meg tőle,ki ő és mit akar.Adj neki parancsot,hogy válaszoljon a kérdésedre.

A tudósok erre nem hiszem,hogy a közeljövőben választ fognak adni,egyszerűbb nekik ráfogni,hogy ez valami betegség...

OFF, 16.31-nek:

Kérdésedre van magyarázat, bár nem feltétlenül "tudományos", ezt nem tudom. Popper P, Müller P és hasonlók írásaiban (nem tudom már sajn, pontosan hol) olvastam erről, de az is lehet, hogy gyereknevelési könyvekben. Eszerint az emberi természethez sajn hozzátartozik, hogy hajlik a negativitásokra, egyrészt ezért, mintegy evoluciós örökség. Másrészt óezt erősíti a nevelés, ugye a kisgyerekeket mindenféle sötét, fekete...stb alakkal szokták rémisztgetni. A télapóval is gyakorlatilag zsarolják őket, hogy csak akkor hoz, ha jó leszel, ha nem, ott a krampusz...stb. Már a mesék, amiket olvasnak, ezek is zöméveé nem éppen pozitívak. Gondolja csak arra, miért küldi Piroskát, a törékeny kiskorút a sötét erdőn át egyedül az anyukája a nagymamához? Vagy a gyerekdalok: "mókuska, mókuska felmászott a fára, leesett, leesett, kitörött a lába", és ezek után mág a ráadás: "doktor bácsi ne gyógyítsa meg"... A gyerekkorban az első 7 év nagyon meghatátrozó, nehezen és tudatosan alakíthatók át a későbbiekben, főleg ha sok negatív hatás ért, de amint látod, még a "pozitívak" is ilyenek... Hát ezért hajlik az ember a negativitásra...