Szerinted léteznek szellemek? MIÉRT? Indokokat, érveket is kérek!

Én vagyok 19:03

Terhes voltam, halott fiút szültem. Majdnem olyan volt, mint egy halálközeli élmény, mert éreztem, hogy ott a halál, de tudtam, hogy nem értem jött, de én is nagyon közel voltam hozzá, és a gyerekemet csak rajtam keresztül tudta elvenni. Pár hónappal utána az ágyamban aludtam, arra keltem, hogy a macskám nyávog mellettem, bököd az orrával meg a lábával, fel akart ébreszteni. Magamhoz tértem, montam neki: mi a baj cica?, és ekkor megláttam a szobába az ajtó mellett egy kisfiúnak az alakját, csak ott állt kb fél percig, majd eltűnt. A hideg kirázott, de nem félelmet éreztem, hanem iszonyú fájdalmat. Ezt még nem mertem a páromnak sem elmondani. Nem őrültem meg, és nem vagyok bolond, komoly nő vagyok, nem egy fiatal naív kislány, tudom mit láttam, és szeretném ,ha újból eljöhetne. Sokáig meg akartam halni, de az öngyilkosok lelke marad, én meg nem akarok maradni, ki kell várnom az időmet, csak akkor találok nyugalmat, és akkor újra együtt lehetek vele.

Nem kötelező elhinni, de ha nem hiszed, akkor ne írj semmit, mert senkit nem érdekel a véleményed.

Hát nekem van egy furcsa sztorim.

Mikor lejártam a pincénkbe(dohányzóhely), mindíg úgy hallottam hogy nyikorog a régi ágyam, ami ülőhelyként van ott. De nem nagyon foglalkoztam vele, mindíg találtam értelmes magyarázatot(régi, a macska, a kutya volt stb)

De egyik éjjel azt álmodtam, hogy a szélén ugrálok, és valaki ugrál mögöttem, és a nevemen szólít vagy érthetetlenül suttog.

Egy-két évig eléggé gyakran előjött az álmom, mikor megkérdeztem anyukámat, hogy volt-e egy gyerekkori barátnőm, aki járt hozzánk.

De anyukám cáfolt, hogy az oviban nem volt egy barátom sem, és itthon is csak motyogtam a babáimhoz.

Azután a nagyim (aki sokat foglalkozott velem) elmondta, hogy mikor csak ketten voltunk, mindíg játszania kellett a "nővéremmel", Vikivel, szednie kellett neki ebédet, de a mesém szerint Viki mindíg elbújt, ha anyukám hazaért.

Anyukámmal beszélgettem egy jót, és feljött az első házassága (én egyke vagyok, de anyum második házasságából). Kiderült hogy azért váltak el, mert az előző férje megütötte, mire ő elesett, és úgy rá az asztalra, hogy elvetélt.

Kislánya lett volna, és Vikinek akarta nevezni....

Rakjátok össze.....

07:06, 13:24

Én ugyan még nem láttam szellemet, de azt vallom, hogy ennyi ember nem hülye. Hiszek benne, ugyanakkor ha jól tudom azok a "szellemek" nem elhunyt emberek szellemi. A démonok pl. kifejezetten kisgyermek képében szoktak megjelenni, mert így könnyen a közeledbe férkőzhetnek. Azt ajánlom mindenkinek, hogy meg se próbáljon kapcsolatba lépni velük, mert veszélyesek. A szellemjárás c. sorozatban (Discovery) sok ilyen sztori volt. Mindegyikről kiderült a végén, hogy nem gyerek szelleme, hanem démon volt. Azért volt jó ez a sorozat, mert értelmes emberek mesélték el az élményeiket, és a 99%-uk nem is hitt a szellemek létezésében. Ajánlom mindenki figyelmébe! Az én nézeteimen pont ez a sorozat változtatott (előtte nem nagyon hittem benne).

sziasztok!

Igazából nem velem történt, hanem anyával még ezelőtt kb 15 évvel. Én akkoriban olyan 4-5 éves lehettem, az öcsém még csecsemő. Apa éjszakára járt dolgozni és az esetek csak akkor történtek amikor ő nem volt otthon. Volt olyan, hogy le-fel kapcsolódott a villany, beindult a porszívó(be volt dugva), a gyerek felhúzós zenélős játék elindult, a csap elkezdett csobogni az éjszaka kellős közepén mintha valaki teljesen megnyitotta volna. Egy idő után anya már áthívta aludni éjszakára a nagyszüleimet is, és nagyim is hallotta, hogy valaki erősen szuszog( akkoriban halt meg az alattunk lakó idős bácsi, azt hiszem tüdőrákban, vagy hasonló légúti betegségben). Emlékszem, hogy én sem szerettem ott lakni, mindig féltem egyedül éjszaka a szobában, de azóta szerencsére elköltöztünk. Szerencsére velem nem történt semmi konkrét eset( ne is történjen!), de volt olyan, hogy a párommal már majdnem elaludtunk és egyszer csak megszólalt, hogy hallom e ezt a hangot...kérdezem micsodát...és teljesen olyan volt, mint ha egy légy vagy valamilyen bogár csapódna folyamatosan a falhoz, szóval ilyen pattogás szerű...a fejem fölül hallottam meg a könyvespolc háta mögül(nem volt bent bogár!). Nem kicsit voltam megijedve...de szerencsére már vagy 2 hónapja nem hallottam semmi ilyesmit:)

Én hiszek bennük.Múltkor tapasztaltam.Nem álom volt!Tiszta sötét volt a szobámba,mélyen aludtam,háton.És egyszercsak egy halk hangot hallottam,olyan volt ez a hang,mintha valaki reketten szólt volna hozzám,de ez a hang tiszta olyan hang volt,mint anyámé..és felébredtem.Egy olyasmi hangot hallattam,mint egy nyögés,mert megvoltam sértődve anyámra.Aztán végülis kicsit felnyitottam a szemeimet,és nem láttam semmit!De ébren voltam,ezt a hangot hallottam.És anyámtól reggel megkérdeztem,hogy hajnalban bent-e volt a szobámba(mert volt már,hogy bent volt,de azért mert korán kellett mennünk valahova)...és azt mondta,hogy ő nem volt bent..

:S miután pedig apám felőli mamám meghalt,utána még 3 napig hallottam az ajtócsapkodásokat(öreganyám elég gyakran csapkodta az ajtókat,86 éves volt,és hát eléggé károsult volt a hallása..)..de más dolog nem történt velem.SZERENCSÉRE!