Hogyan álljak hozzá?

Megalkottam a hozzáállás-elméletemet, de valami nem stimmel benne. Én úgy gondolom, ha boldog életet akar valaki élni, akkor meg kell becsülnie azt, amit van. Van egy virtuális (elképzelt) és egy materialista (reális) helyzete. Hogy milyen jó az alany helyzete, az a viszonyítástól függ. Boldog lehet, ha úgy érzi, jó életet él és pl. ahhoz viszonyít, hogy neki van egy panel lakása, de afrikában meg indiában az utcán élnek az emberek, vagy itthon a hajléktalanok. Tehát, úgy érzi, hogy jó dolga van, mert olyan a hozzáállása, boldog, de realitás szempontjából nem az, hiszen lehet, hogy viszonylag rossz életet él, de az alsó 20% hoz viszonyít amihez képest jót, de mondjuk a felső 60% hoz képest rosszat. Én mindig is lenéztem azokat az embereket, akik más nyomorából vígasztalják meg magukat, ez a dögöljön meg a szomszéd Miska is, hogy úgy érezzék, nem ők az egyetlen lúzerek e földön. Másik lehetőség, hogy úgy áll hozzá, hogy rossz élete van, mert a felső 10%-ot nézi, ahhoz képest méricskéli a dolgokat és rájön, hogy neki nincs luxusvillája. Azt érzi, hogy ő egy boldogtalan, szegény ember, akinek semmije sincsen, de tesz érte, mert ahhoz viszonyít, hogy neki rossz az élete, ezért tesz azért hogy jobb életszínvonalat érhet el, de nem lesz boldogabb, mert elégedetlen és mindig többet akar, nagyobbhoz viszonyít, így lehet, hogy lesz egy kertesháza, de boldogtalan lesz. Ha meg elégedett, rosszhoz viszonyít, akkor úgy érzi, mehet a jelenlegi színvonalnál lejjebb is, mert így is jól él és elszegényedik, de mindig rosszabbhoz viszonyít, így reálisan hogy megtarthassa a boldogsági szintet, a valóságban rosszabbul fog élni. Összefoglalva: rosszhoz viszonyítás - másnak sincs, boldogabb, elégedettebb, de valójában rosszul él, nagyhoz viszonyítás - boldogtalan, úgy érzi nincs elég jó élete, de a valóságban sokkal jobban él, mint az előbbi összefoglalt példaalany. És ha elértünk egy szintet, és ugyanott maradunk, akkor meg az a baj, hogy semmi nem változik, és az meg egyhangú, unalmas, boldogtalan. Melyik a jobb? Képzeletben jól élni, vagy a valóságban? Tudom, hogy ez személyfüggő, de mindenkit meghallgatok, azt akarom tudni, Ti szerintetek melyik a jobb "hozzáállás"? Maximalista, vagy optimista?