Fejlődhet-e a lélek a reinkarnáció során? Úgy értem, hogy az előember lelke egy mai emberben születik újjá?

Miquel:"Mert a lélek dönti el hogy milyen életet vállal fel"

Pedig onnan "fentről" másképp látjuk a dolgokat:)

Igen, lehet, hogy onnan nézve ez egy tudatos választás- ami itt érthetetlen. Pont így van meg a fejlődés lehetősége. Nem butaság, amit Dalma írt.

Kérdező, a moderátor nem töröl semmit, mert betegre röhögi magát az okfejtéseden.

Uccsó: "Pedig onnan "fentről" másképp látjuk a dolgokat"

Megkérdezhetem honnan "föntről" látjátok másképp? Ti, ezotériában hívők fölöttünk álltok?

Gyanítom, kedves kérdező, hogy (már csak a korom révén is)valamivel többet értek a világból, mint te. Ezért aztán nem is próbálom az áltudományok pajzsa mögé bújva szemlélni az életet,a mely iránt - neked elárulom - kellő alázattal viseltetek.

Tapasztalatom szerint egyébként az ezósok azok, akik az ok-okozati összefüggéseket valami nyakatekert módon értelmezik. Ha elesek az utcán, és ezért kórházba kerülök, azt mondom, balfavágó voltam, nem néztem a lábam elé. Ti azt mondjátok, azért estem el, mert az univezum törvényei szerint meg kellett ismerkednem a kórházban dolgozó XY-nal. Nálam az esés okozat, nálatok ok.

Noha nem egészen világos előttem, hogy miért kell személyeskedni, vegyük sorra a rólam magadban kialakított kép részleteit.

„Tehát egy megkeseredett negyvenes, vagy egy okoskodó, lúzer huszas vagy”

Köszönöm a bókot, de pasiból vagyok, így nemigen szoktam fiatalítani magam. 55 vagyok. Ami pedig a megkeseredettséget illeti, aki ismer, elmondhatja, hogy qrvára távol áll tőlem.

„aki tinédzsernek néz engem, mert fiatalkorodban elolvadtál egy-egy ez könyvet, de semmire nem vitted az életben Ez nem az én hibám.”

Sem az értelmetlen fogalmazásra, sem a stilisztikai hibákra, sem a helyírási hiányosságokra nem akarok rámutatni. Ellenben a feltételezésed helytelenségére igen:

Nem nézlek semminek. Te vagy az, aki elméletet gyárt (rólam), s aztán ahhoz próbálja igazítani a nadrágot. Ami a könyveket illeti, nem egy-egy akadt a kezembe, lévén az én ifjúkoromban jószerivel az egyetlen kikapcsolódási forma. S, hogy mire vittem az életben? Nézőpont kérdése. Nincs kacsalábon forgó kastélyom, és a legújabb típusú bömö helyett egy leharcolt Opellal járok. De becsülettel felneveltem a gyermekeimet, és amikor (már diplomásként) önállóak lette, végre a saját álmaimat is megvalósítottam: vidékre költöztem, és a saját erdőm mellett egy kis energiatakarékos házikót építettem. Ez valóban nem a te hibád, hanem az enyém, aki nem átallottam kitartóan (s mi tagadás, néha összeszorított foggal) véghezvinni, amit csak elterveztem, ahelyett, hogy az univerzum kegyeiben bízva csodára vártam volna.

„keress magadnak nőt (alacsony rinyafaktorral), és nem látod kietlennek a világot. „

Ami a mondat első részét illeti, köszönöm a tanácsot, de boldog házasságban élek, és azt az egy-két évtizedet, ami vágytalanság koráig hátravan, a feleségemmel kívánom lehúzni. A világot pedig semmi okom kietlennek látni. Elértem, amit akartam, épek a tagjaim, és – bár te ezt nem hiszed – ép a gondolkodásom.

Tudom, kedves NÉVTELEN kérdező, hogy ezután bárhol, ahol a nevembe botlasz, bőszen és kaján vigyorral pontozol le. Lelked rajta. Én akkor sem fogok az anonimitás jótékony leplébe burkolózva gyalázkodni.

Kérdező!

31-es vagyok. Figyelj, ennek a szánalmas trollnak csak az a szándéka, hogy annyi negatív hsz kerüljön be, hogy végül a moderátorok az egész témát zárolják. Láttam már ilyet. Az ilyenek primitív, saját élet nélküli kommentelők, akik másokba kötnek bele. Hogy ez átmeneti, vagy tartós azt nem tudni, csak azt, hogy most ilyen.

Ennek az "embernek" a szemetét küld csak egyszerűen moderálásra.

Kérlek ne süllyedj el az ő színvonalára.

"Elértem, amit akartam(#46)"

Magad mondtad ki a problémák gyökerét,kedves Miquel ..

Avagy egy halottat hallunk nyilatkozni?

Az ember megismerő-teremtő/alkotó lény, mint isteni képmás. Ha ez a dinamikus folyamat leáll, szellemileg meghal, bár illuzórikusan a teste tovább vegetálhat. Sokan halnak meg a haláluk előtt. Ez sajnálatos, és én szeretnék ébresztő lenni, az írásommal és egyéb úton a metafizikai éberséget fokozni.

***********

fentebb ezt írtam:

41Pedig onnan "fentről" másképp látjuk a dolgokat:) Igen, lehet, hogy onnan nézve ez egy tudatos választás- ami itt érthetetlen. Pont így van meg a fejlődés lehetősége. Nem butaság, amit Dalma írt.

mire Miquel válasza:

#42 "Pedig onnan "fentről" másképp látjuk a dolgokat"

Megkérdezhetem honnan "föntről" látjátok másképp? Ti, ezotériában hívők fölöttünk álltok?

Erre reagálnék:

1. Nem vagyok "ezotériában hívő" - megismerő-alkotó lény vagyok (most mindegy, hogy milyen fokon, és mindegy, ki mit hisz ki-ki fölött áll, stb felőlem lehetek én a legkisebb, avagy Szókratésszel szólva: az, aki tudja, semmit sem tud...)

2. "honnan föntről"

- Jogos egyfelől, mert ez csak a leírás miatt van a tér szavaival kifejezve, valójában szellemi dolog- tehát nem anyagi hordozóhoz kötött, tehát nem tér-időbeli.

- Másfelől viszont a buddhista tradicionális metafizika fejtegetései erről szólnak: a létesülések közt (immár anyagi hordozó nélkül)máshogy látjuk-értjük a dolgokat- és onnan még tudjuk, miért inkarnálódunk. (az "én" vagy "mi" ragozás sem jogos, a buddhista anátma-váda szerint, de ez most nagyon sok idő igényelne kifejteni)

Ezt az első években garantáltan elfelejti az inkarnálódó ember,amikorra megtanul beszélni-gondolkodni és "én"-t mondani.

Mert áthaladunk közben Léthén, a felejtés folyóján...

Azután egy életen át keressük, miért is vagyunk itt? mit is akartunk? Mi ad olgom? És főleg: Ki vagyok én? Keressük az Igazságot (aléthéia =Igazság=szó szerint:nem felejtés a-léthéia. Megismeréssel (gnózisz) és kifejezéssel (alkotás, munka, nevelés) haladva utunkon.

Köszönöm a figyelmet, minden jót:

anonimanna