MIlyen paranormális élményeid voltak/vannak? Meséld el!

18-as, leírom privátban.

Vagy tudod mit, nem szórakázok itt priváttal leírom itt:

(Ezt egy privát üzenetből másolom ki)

Szia. Elmesélem, bár nem hiszem hogy túl izgi ahhoz képest amit a kérdésemre válaszoltak.

Szóval. Én nem voltam valami bátor kislány kicsi koromban, aztán úgy 10 éves koromra már megjött az önbizalmam. De ez előtt nagyon félős voltam.

Elmesélek párat, az első, ami eszembe jut, hogy néha hallottam hangokat, pl. hogy Apukám hív, mondta a nevem a hátam mögül. Megfordultam, és hát nem volt ott senki. Akkor még elég kicsi voltam, és nem tudtam hogy léteznek ilyen szellemek, meg ilyenek, de ezt nagyon érdekes jelenségnek találtam, és mindig vártam, mikor lesz ilyen megint.

Aztán telt múlt az idő, és gyerek játszótársaim mindig (persze főleg a fiúk) sötétben azt akarták játszani, hogy keressünk szellemeket. Én belementem, bár ismételgettem nekik, amit a szüleimtől hallottam, hogy szellemek nem léteznek. Az egyik ilyen alkalommal a csúszdán láttam vmit, mintha a csúszda egy ember lenne, a korlátja pedig a botja. Mondtam nekik, hogy nézzétek a csúszdát, olyan mint egy ember. Bólogattak, hogy látják, aztán valami olyat láttam, amitől kicsit megijedtem. Ilyen köd szerűség volt a csúszda előtt, mintha délibáb lenne.. és a "bot" ide oda fordult, mintha valaki rátámaszkodna, és ahogy nézelődik körbe, az is fordul vele együtt. Mondtam nekik hogy én ugyan nem megyek oda. Máig sem tudom, hogy azt odaképzeltem, vagy valami meg akart ijeszteni.

Még egy eszembe jutott, ami még a csúszdás előtt volt, hogy mentem az ebédlőből a nappaliba. És ehhez ugye el kell menni a spájz előtt. Nos a spájzban... szóval a spájz ajtaja résnyire nyitva volt, és fél szemmek láttam egy fém drótból álló alakot, aminek a teste drótból volt formázva, de nem úgy, hogy teljesen beszőtte a drót, hanem a körvonalait, meg a vastagságát úgymond. És a feje... A feje egy VEKKERÓRA forma volt, persze az is drótból.

Na akkor nagyon bepartam, (beszarás+parázás =peparás 😅) és a nappaliban összekuporodtam a kanapén, arccal lefelé, hogy ne is lássak semmit. Ekkor is még bőven 6 alatt voltam. Aztán mikor úgy ahogy megnyugodtam, rohantam anyumhoz, hogy jaj képzeld van egy szellem a spájzban, ami egy óraember, és drótból van...

Anyukám elképedven nézett rám, aztán mondta, hogy szellemek nem léteznek, de én nem hittem neki, mert hogy én láttam. Erre már elhitte, hogy lehetett valami, és azt mondta, zogy ilyenkor azt kell mondani, hogy Isten nevében takarodj! , mert irtóznak és félnek Istentől, még csak a nevétòl is, és elmennek. Kézen fogott, odamentünk a spájzhoz, és ezt mondtuk "neki". Aztán benéztünk és hál'Istennek, nem volt ott semmi.

Azt més tudni kell, hogy baba koromban minden áldott éjszaka lidérces álmom volt, és sírtam. Nem reagáltam semmire, álmomban ordítottam, mint akit visz a csúnyabácsi. Anyukám szerint, mikor már nagyobb voltam, és tudtam beszélni, akkor is ugyanez volt, csak akkor egy valamire megnyugodtam.

De nem arra, hogy semmi baj kicsim.

Nem arra hogy itt vagyok ne félj.

Arra az egy mondatra, hogy ÉN VAGYOK. Ilyenkor felébredtem, vagy álmomban megnyugodtam.

Később volt egy olyan, hogy az emeletes ágyam ide-oda mozgott éjszaka, holott nagyon vigyáztam arra, hogy ne mozduljak, és minél jobban figyeltem, annál jobban mozgott jobbra balra, ingott, végül már irreálisan hintázott, nagyon féltem.

Most így összvissz ennyi jutott eszembe, ja meg múlt héten sátorban aludtam, és arra ébredtem, hogy a sáror falán túlról vki liheg.

Még annyit hozzátennék hogy kb egy hete kedd éjjel 11-kor kopogást hallottam a fürdőszobából, ahol nem volt senki mivel már mindenki aludt. Ja és a szkeptikusoknak: tökéletesen áthallatszódik a szobámba ha vki bemegy a fürdőbe, hangos az ajtó csukódása. És nem ittam, nem szívtam semmit... XD (Amúgy kár hogy ezt a nem füveztem nem hallucináltam -ot mindig oda kell írni különben letámadnak)