Mitől van ilyen érzésem?

Az utóbbi hetekben gyakran kimegyek a közelünkben lévő temetőhöz, ahova a világháborús áldozatokat temették el. Ott gyakran írok verseket és gondolkodok dolgokon. Amikor kimentem onnan, akkor mindig hátra kellett néznem. Főleg akkor, amikor azoknak az áldozatoknak a sírja előtt haladtam, akiknek állítólag a szelleme kísért valamelyik közeli utcában lévő házban. Az elején nem adtam ennek jelentőséget, de egyre nyomasztóbb érzés a kijárathoz menni.