Miért fogadják el a tudósok a mágia létezését, amikor létezik, csak nem a szokásos értelemben?
Mielőtt átrakatjátok a kérdésemet az Ezotériában, vagy hülyének néztek, hallgassatok meg.
Van fent a Youtube-on egy Isaac Arthur nevű jövőkutató, aki minden hipotézisét tudományos tényekkel támasztja alá, érdemes több videóját is megnézni.
Van egy videója, címe Infite Improbability Issues azaz "A végtelen lehetetlenségek kimenetei".
Arról beszél benne, hogy a világunk egyáltalán nem egy fogaskerekes gépként működő mechanisztikus rendszer, ahogy a késő 19. század tudósai gondolták, hanem a kvantummechanika miatt rengeteg esemény történik látszólag véletlenül. A kvantummechanika "many-worlds interpretation" azaz "sok világ értelmezése" szerint végtelen számú párhuzamos univerzum van, ahol más az eredménye egy ilyen véletlenszerű, szó szerint kiszámíthatatlan kvantumeseménynek.
Például megpördítesz egy pénzérmét, hogy fej vagy írás legyen. Minden pördítésnél megvan arra a 0.001% esély, hogy pont akkor az érmét alkotó egyik rézatom szénatommá transzmutál. 0.00001% esélye, hogy egy csoport rézatom, egy szén, hidrogén és oxigén atomokból álló cukormolekulává, és 0.00000000000000000000001% esélye, hogy az egész pénzérme hopp átváltozik egy gumimacivá, akár Haribó márkájúvá, akár egy olcsó lengyel koppintássá, akár valami ehetetlen mérgező dologgá, ami csak úgy néz ki, mint a finom édesség.
A sok párhuzamos világ között kell lennie olyannak, ahol ezek közül legalább egy lehetőség valóra vált, és olyan is, ahol semmi szokatlan nem történt. Olyan is lehet, ahol gibbonpisivé transzmutált mondjuk a pénzérme fele.
Namármost, amikor valamire gondolunk, valamit akarunk, valamibe tudattal, érzelemmel beleéljük magunkat, azzal nagyfokú aktivitásba kapcsoljuk idegrendszerünket. Az idegrendszerünk működése elektrokémiai alapú, és rengeteg kvantummechanikai eseményt befolyásol, ahol váltakoznak a töltések, pumpálódnak az ionok az idegsejtek között stb.
A Káosz Mágia nevű technika szerint, ha eleget végzünk ilyen kísérleteket, van esélye, hogy pont az akaraterőnk által gerjesztett kvantumhatások fejtenek ki valami makroszkópikus hatást a világra.
Pl. rajzoljunk le egy egeret és tegyük le elénk az asztalra. Hogy jobban szokatlanná, rituálissá, és agyunknak fontossá tegyünk az eseményt, gyújtsunk meg két fekete gyertyát, és furcsa illatú füstölőt, és tegyünk be a magnóba mondjuk gregorián zenét, miközben légzőgyakorlatokat végzünk. Ezzel egy nagyobb intenzitású, kevésbé profán állapotba kapcsoljuk idegrendszerünket.
Nyújtsuk ki két kezünket a rajzegér felé, és koncentráljuk arra, kívánjuk azt teljes akaratunkból, hogy változzon át egy igazi élő egér. És nem csak a dolog látványát képzeljük el, hanem annak hangját, szagát, a testének melegét. Tapasztaljuk meg fantáziánkban a várható végkifejletet. Ezzel drámaian megnöveljük az esélyét annak, hogy a papíregér véletlenül igazi egérré transzmutál.
Sőt, valószínűleg rengeteg párhuzamos világ van, ahol az ottani megfelelőnk épp ugyanezt csinálja. Kell lennie egy világnak, ahol a varázslat sikerül, és a papírrajz egy igazi egérré változik.
Ti mit gondoltok erről az elméletről?
Ha már a tudomány kérdéskörben vagyunk, levezetné valaki nekem a kvantummechanika egyenleteiből, hogy hogy a rossebbe befolyásolna az agy működése bármit is a fizikai határain túl?
Valahogy ez a lépés kimaradt... mielőtt elkezdenénk mágiáról beszélni.
Ha pedig erről van szó, légyszíves tegyétek át a "Mágia", "okkultizmus" témakörbe...
"levezetné valaki nekem a kvantummechanika egyenleteiből, hogy hogy a rossebbe befolyásolna az agy működése bármit is a fizikai határain túl?"
Nincsen az agy működésén kívül. Az agyműködés elektromágneses hatásokat bocsájt ki magán kívülre, ami hatással lehet a testközeli kvantumrészecskékre is. Sőt akár az Androméda-galaxis részecskéire is, mivel egy atom helyzete szó szerint bárhol lehet az univerzumban. 99.99999% százalékban lehetséges, hogy egy szobádban lebegő hidrogén atom körül található meg, de meg van az a pici esély, hogy éppen egy Centaurus-galaxis beli Űrcsiga idegrendszerével lép kapcsolatba.
Tudósként (bár nem szeretem ezt a kifejezést annyira), én kifejezetten szeretem a (jelenleg) nem mérhető jelenségek vizsgálatát.
Ugyanakkor csak és kizárólag olyan létező jelenségekkel foglalkozunk, amelyek létezését igazolták, vagy feltételezzük őket, valamilyen korábbi jelenségből, vagy matematikai összefüggésből következően.
Egy kutató számára nagyon véges az idő, és egy élet során általában 1-2 nagy dobásra van idő. Ezért nem foglalkozunk nem mérhető, létezését soha nem alátámasztott urban legendeken gondolkozással.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!