Miért fogadják el a tudósok a mágia létezését, amikor létezik, csak nem a szokásos értelemben?

Mielőtt átrakatjátok a kérdésemet az Ezotériában, vagy hülyének néztek, hallgassatok meg.

Van fent a Youtube-on egy Isaac Arthur nevű jövőkutató, aki minden hipotézisét tudományos tényekkel támasztja alá, érdemes több videóját is megnézni.

Van egy videója, címe Infite Improbability Issues azaz "A végtelen lehetetlenségek kimenetei".

Arról beszél benne, hogy a világunk egyáltalán nem egy fogaskerekes gépként működő mechanisztikus rendszer, ahogy a késő 19. század tudósai gondolták, hanem a kvantummechanika miatt rengeteg esemény történik látszólag véletlenül. A kvantummechanika "many-worlds interpretation" azaz "sok világ értelmezése" szerint végtelen számú párhuzamos univerzum van, ahol más az eredménye egy ilyen véletlenszerű, szó szerint kiszámíthatatlan kvantumeseménynek.

Például megpördítesz egy pénzérmét, hogy fej vagy írás legyen. Minden pördítésnél megvan arra a 0.001% esély, hogy pont akkor az érmét alkotó egyik rézatom szénatommá transzmutál. 0.00001% esélye, hogy egy csoport rézatom, egy szén, hidrogén és oxigén atomokból álló cukormolekulává, és 0.00000000000000000000001% esélye, hogy az egész pénzérme hopp átváltozik egy gumimacivá, akár Haribó márkájúvá, akár egy olcsó lengyel koppintássá, akár valami ehetetlen mérgező dologgá, ami csak úgy néz ki, mint a finom édesség.

A sok párhuzamos világ között kell lennie olyannak, ahol ezek közül legalább egy lehetőség valóra vált, és olyan is, ahol semmi szokatlan nem történt. Olyan is lehet, ahol gibbonpisivé transzmutált mondjuk a pénzérme fele.

Namármost, amikor valamire gondolunk, valamit akarunk, valamibe tudattal, érzelemmel beleéljük magunkat, azzal nagyfokú aktivitásba kapcsoljuk idegrendszerünket. Az idegrendszerünk működése elektrokémiai alapú, és rengeteg kvantummechanikai eseményt befolyásol, ahol váltakoznak a töltések, pumpálódnak az ionok az idegsejtek között stb.

A Káosz Mágia nevű technika szerint, ha eleget végzünk ilyen kísérleteket, van esélye, hogy pont az akaraterőnk által gerjesztett kvantumhatások fejtenek ki valami makroszkópikus hatást a világra.

Pl. rajzoljunk le egy egeret és tegyük le elénk az asztalra. Hogy jobban szokatlanná, rituálissá, és agyunknak fontossá tegyünk az eseményt, gyújtsunk meg két fekete gyertyát, és furcsa illatú füstölőt, és tegyünk be a magnóba mondjuk gregorián zenét, miközben légzőgyakorlatokat végzünk. Ezzel egy nagyobb intenzitású, kevésbé profán állapotba kapcsoljuk idegrendszerünket.

Nyújtsuk ki két kezünket a rajzegér felé, és koncentráljuk arra, kívánjuk azt teljes akaratunkból, hogy változzon át egy igazi élő egér. És nem csak a dolog látványát képzeljük el, hanem annak hangját, szagát, a testének melegét. Tapasztaljuk meg fantáziánkban a várható végkifejletet. Ezzel drámaian megnöveljük az esélyét annak, hogy a papíregér véletlenül igazi egérré transzmutál.

Sőt, valószínűleg rengeteg párhuzamos világ van, ahol az ottani megfelelőnk épp ugyanezt csinálja. Kell lennie egy világnak, ahol a varázslat sikerül, és a papírrajz egy igazi egérré változik.

Ti mit gondoltok erről az elméletről?