A lelkiismeret & erkölcsiség azt mutatja, hogy egy spirituális Isten létezik?
Az erkölcsi szubjektivizmus nagyon népszerű manapság, A modern ember gyakran mondja azt, hogy ő abban hisz, hogy nincsenek egyetemesen kötelező erkölcsi kötelezettségek, amit mindnyájunknak követnünk kellene az egyéni lelkiismeretünkkel. De pontosan ennek a premisszának az elfogadása elegendő ahhoz, hogy bizonyítsuk Isten létét.
Elég figyelemreméltó az, hogy nincs senki, még a legkövetkezetesebb szubjektivisták között sem, akik azt vallanák, hogy bárkinek jó, ha szándékosan és tudatosan nem engedelmeskedik a saját leliismeretének. Ez még akkor is így van, ha különböző emberek lelkiismerete teljesen különböző dolgokat mond nekik, hogy mit tegyenek meg vagy kerüljenek el, hiszen egy erkölcsi abszolútum fennmarad mindenki számára: soha ne kerülj összeütközésbe a saját lelkiismereteddel.
Nos, honnan vesz a lelkiismeret egy ilyen abszolút hatalmat - egy olyan tekintélyt, amit még az erkölcsi szubjektivisták és relativisták is elfogadnak? Csak négy lehetőség van:
1. - Valami kisebből, mint én vagyok (természet)
2. - Belőlem (egyén)
3. - Valami másból, velem egyenlőből (társadalom)
4. - Valami rajtam felette állóból (Isten)
Most nézzük át az összes lehetőséget sorrendben.
1. * Hogyan kötelezhet engem abszolút módon valami, ami kisebb mint én? Pl. az állati ösztön, vagy az anyagi túlélés gyakorlati szüksége?
2. * Hogyan kényszeríthetném magamat abszolút módon? Én abszolút vagyok? Van-e jogom ahhoz, hogy abszolút engedelmességet követeljek bárkitől is, akárcsak saját magamtól is? És ha én vagyok az, aki magamat bezárom a kötelezettség ezen börtönébe, akkor ugyanúgy ki is engedhetem magam, s ezáltal megsemmisítve a kötelezettség abszolút hatalmát, amit premisszaként fogadtunk el.
3. * Hogyan kötelezhet engem a társadalom? Egy velem egyenrangú milyen jogon kényszerítheti rám az ő értékeit? A mennyiség teszi a minőséget? Vajon egymillió emberi lény a relativot abszolúttá teheti? A "társadalom" Isten?
4. * Tehát az egyetlen forrása az abszolút erkölcsi kötelezettségnek csak az maradt, ami valamiképpen felettem áll. Ez köti meg erkölcsileg az akaratomat, a teljes engedelmesség jogos igényével.
Tehát csakis Isten, vagy valami Isten-szerű lehet az egyetlen kielégítő forrása és alapja annak az abszolút erkölcsi kötelezettségnek, hogy mindannyian úgy érezzük, engedelmeskednünk kell a lelkiismeretünknek. A lelkiismeret tehát egyedül úgy magyarázható, mint Isten hangja a lélekben. A Tízparancsolat tíz isteni lábnyom a lélek homokjában.
**
Kiemelve a moralitás és a vallás közötti kapcsolatot, nem zavart vagy félreértéseket kelteni akarunk. Nem azt mondjuk, hogy az emberek soha nem fedezhetik fel az emberi erkölcsi jókat anélkül, hogy nem hinnének Isten létezésében. Nyilvánvaló, hogy felfedezhetik. Hívők és nemhívők egyaránt felismerhetik, hogy a tudás és a barátság pl. olyan dolgok, amelyekre igazán törekednünk kell, és hogy a kegyetlenség és a csalás egyértelműen rosszak. A kérdésünk ez: a mindanyiunk által elfogadott erkölcsi szabályok melyik leírásának van a legtöbb értelme: a hívőé vagy a nemhívőé?
Ha mi egy jó és szerető Teremtő művei vagyunk, akkor ez megmagyarázza azt, hogy miért van olyan természetünk, amely egy értéket olyannak fedezhet fel, amilyen az valójában. De az ateisták hogyan magyarázzák ezt meg? Ugyanis, ha az ateistáknak van igazuk, akkor nem létezhetnek objektív erkölcsi értékek. Dosztojevszkij ezt mondta: "Ha Isten nem létezik, akkor minden megengedett." Az ateisták tudják, hogy néhány dolog nem megengedett, csak azt nem tudják, hogy miért nem.
Fontoljuk meg a következő analógiát. Sok tudós egész élete során anélkül vizsgálja a másodlagos okokat, hogy elfogadná az Első Okot, Istent. De, miként azt már láttuk, ezek a másodlagos okok nem lehetnének az Első Ok nélkül, mégha meg is lehetnek az Első Ok megismerése nélkül. Ugyanez igaz az objektív erkölcsi jók esetére is. Tehát az erkölcsi érv és a különféle metafizikai érvek szerkezetében egy bizonyos hasonlóság van.
Legtöbbünk számára, bármilyen vallásúak vagy vallástalanok is vagyunk, felismerhető, hogy az olyan ember, mint pl. Assisi Szent Ferenc életében az emberi természet jól működött, úgy, ahogy annak működnie kell. Nem kell teistának lenni ahhoz, hogy lássuk, hogy Ferenc élete csodálatra méltó volt, de ahhoz már teistának kell lenni, hogy lássuk azt is, hogy miért. A teizmus érthetővé teszi, hogy a válaszunk a hívő életre végsősoron válasz a Teremtőnk azon elhívására, hogy aszerint éljünk, amilyennek élni rendeltetett.
Négy lehetséges kapcsolat van a vallás és a moralitás, Isten és a jó-ság között.
1. - Vallás és moralitás elgondolható úgy mint amelyek egymástól függetlenek. Kierkegaard éles ellentéte "az etikus" és "a vallásos" között, különösen a Félelem és reszketés című művében, ilyen feltételezésre vezette őt. Azonban (a) egy erkölcs nélküli Isten, aki közönyös az erkölcs iránt, nem lehet teljesen jó Isten, hiszen a "jó" elsődleges jelentésének az egyike magába foglalja azt, hogy "erkölcsös": igazságos, szerető, bölcs, becsületes, szent, jóságos. Valamint (b) egy ilyen moralitás mögött, amelynek nincs kapcsolata Istennel, az Abszolút Léttel, nem lehet abszolút valóság.
2. - Isten elgondolható az erkölcsiség feltalálójaként is, úgy, mint pl. a madarak feltalálójaként. Az erkölcsi törvényt gyakran gondolják pusztán Isten választásának a műveként. Ez az Isteni Parancs Teória: egy dolog csak azért jó, mert Isten ezt parancsolta, és csak azért rossz, mert megtiltotta. Ha csak ennyi lenne az egész, akkor komoly problémába ütköznénk: Isten és az erkölcsisége önkényes és puszta hatalmon alapul. Ha Isten azt parancsolta volna, hogy öljünk meg ártatlan embereket, akkor az jóvá válhatna, hiszen itt a jó azt jelenti, hogy "akármit parancsol Isten". Az Isteni Parancs Teória lecsökkenti a moralitást a hatalomra. Szókratész egy ügyes meggyőzéssel cáfolta meg az Isteni Parancs Teóriát Platón Euthüphronában. Megkérdezi Euthüphront: "Egy dolog azért jámbor, mert az istenek akarják, vagy azért akarják az istenek, mert az jámbor?" Az első alternatívát megcáfolta, a másodikat meg meghagyta mint egyetlen alternatívát.
3. - Csakhogy az az idea, miszerint Isten azért parancsol meg egy dolgot, mert az jó, szintén elfogadhatatlan, hiszen ez Istennél egy magasabb törvényt tételez fel, egy olyan törvényt, amely ugyanúgy átível Isten, mint az emberiség felett. A Biblia Istene nincs jobban elszakítva az erkölcsi jóságtól azáltal, hogy alatta áll, mint azáltal, hogy felette áll. Nem jobban engedelmeskedik egy magasabb törvénynek, amely megköti őt, mint törvényeket kreál, mint valami termékeket, amelyek megváltozhatnak vagy akár különbözőek is lehetnek, mint egy bolygó.
4. - Az egyetlen ésszerűen elfogadható válasz Isten és az erkölcs közötti kapcsolat kérdésére a bibliai: az erkölcsiség Isten örök természetén alapul. Emiatt van az, hogy az erkölcsiség lényegében változtathatatlan. "Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok." (Lev 11,44). Kötelezettségünk, hogy legyünk igazságosak, jóságosak, becsületesek, szeretők és igazak "felér az egekig", a végső valóságig, Isten örök terrmészetéig, addig, ami maga Isten. Emiatt van az erkölcsiségnek abszolút és változtathatatlan kötelező ereje a lelkiismeretünkben.
Az erkölcsi kötelezettség további forrásai csak ezek lehetnek:
* a. A saját eszményeim, céljaim, törekvéseim, és vágyaim, valami, amit a saját eszem vagy akaratom teremtett, mint pl. a baseball szabályai. De ez egyáltalán nem tud számot adni arról, hogy miért rossz mindig az, ha nem engedelmeskedünk vagy megváltoztatjuk a szabályokat.
* b. Maga az erkölcsi akaratom. Néhányan ily módon olvassák Kantot: Saját magamnak írom elő az erkölcsiséget. De hogyan lehet valaki egyszerre megkötött és megkötő? Ha egy lakatos saját magát zárja be egy szobába, akkor valójában nincs is bezárva, hiszen ki is tudja magát szabadítani.
* c. Más emberi lények is elgondolhatóak, mint akik előírják számomra az erkölcsiséget: pl. a szüleim. De ez ugyancsak nem tud számot adni a kötelező jellegről. Ha az édesapád azt parancsolja meg neked, hogy áruljál drogokat, akkor az erkölcsi kötelezettséged az lesz, hogy ne engedelmeskedj neki. Nincs olyan emberi lény, akinek abszolút hatalma lenne egy másikon.
* d. A "társadalom" egy népszerű válasz szokott lenni az erkölcsiség eredetének a kérdésére, míg az "ez vagy az a specifikus személy" meglehetősen népszerűtlen válasz. Pedig mindkettő ugyanaz. A "társadalom" pusztán több egyént jelent. Milyen jogon írhatnának elő nekem ők erkölcsi szabályokat? A mennyiség nem előzheti meg a minőséget; az összeadott számok nem változtatják át egy relatív játékszabályt a lelkiismeret jogos abszolút követelésévé.
* e. A világegyetem, az evolúció, a természetes kiválasztódás és túlélés emlegetése még rosszabb magyarázatok az erkölcsiségre. Nem kaphatsz többet a kevesebből. Az oksági viszony alapelve sérül itt meg. Hogyan érhetne fel az ősi iszapos tavak bugyogása a Hegyi Beszédig?
Az ateisták gyakran azt állítják, hogy a keresztények egy kategóriahibát követnek el, amikor Istenre hivatkoznak avégett, hogy megmagyarázzák a természetet; azt mondják, hogy ez olyan, mint mikor a görögök Zeusszal magyarázták meg a villámlást. Valójában a villámlást a saját szintjén kellene magyarázni, mint anyagi, természeti, tudományos jelenséget. Ugyanez áll az erkölcsiségre is. Miért keverjük bele Istent?
Csak azért, mert az erkölcsiség sokkal inkább hasonlít Zeuszra, mint a villámlásra. A moralitás csak a személyek, szellemek, lelkek, elmék, akaratok szintjén létezik: nem molekulákból áll. Összefüggésbe hozhatjuk az erkölcsi kötelezettséget és a személyeket (pl. a személyeknek szeretniük kellene a többi személyt), azonban nem lehet összefüggésbe hozni az erkölcsiséget a molekulákkal. Senki sem próbálná meg megmagyarázni a jó és a rossz közötti különbséget olyan terminusokkal pl., mint a nehéz és a könnyű atomok közötti különbségek.
Tehát valójában az ateisták azok, akik azt a kategóriatévedést elkövetik, amit az ősi pogányok, akik a villámlást Zeusz haragjával magyarázták. Az ateisták egy puszta anyagi dologgal akarnak egy szellemi dolgot megmagyarázni. Ez ráadásul sokkal ostobább kategóriahiba, mint amilyent az ókoriak követtek el; ugyanis az lehetséges, hogy egy nagyobb (Zeusz, szellem) okozzon egy kisebbet (villámlás), és ez megmagyarázza azt. De az nem lehetséges, hogy a kisebb (molekulák) elégségesen okozzanak és megmagyarázzanak egy nagyobbat (erkölcsiség). Egy jó szándék okozhat molekulákat, de hogyan okozhatnának a molekulák egy jó szándékot? Az elektromosság hogyan tudna nekem kötelezővé tenni valamit? Csak egy jó szándék követelhet egy jó szándékot; csak a Szeretet követelhet szeretetet.
*
A lelkiismeret & erkölcsiség azt mutatja, hogy egy spirituális Isten létezik ? Mit gondolsz?
válasza:Mire jó ez? Idejössz a leggázabb érvek leggyengébb interpretációival végtelenül hosszan megfogalmazva. Én minden ilyen kérdésnél leírom, hogy miért hülyeség, egy-két ember beír valami trollkodást, néhányan meg annyit, hogy "hülye vagy zoli". No mindegy, örülj magadnak:
"egy erkölcsi abszolútum fennmarad mindenki számára: soha ne kerülj összeütközésbe a saját lelkiismereteddel.
Nos, honnan vesz a lelkiismeret egy ilyen abszolút hatalmat - egy olyan tekintélyt, amit még az erkölcsi szubjektivisták és relativisták is elfogadnak?"
Használjuk kedvencünket, a wikipédiát: "A lelkiismeret az a képességünk, melynél fogva saját cselekedeteink és egész erkölcsi mivoltunk fölött erkölcsi ítéletet mondunk"
Vagyis a lelkiismeretünk az, ami egy döntésről megsúgja, hogy erkölcsileg rossznak gondoljuk vagy jónak. Vagyis ha a lelkiismeretünk ellen cselekszünk, akkor olyan dolgot teszünk, amiről úgy gondoljuk, hogy rossz.
Na most VAJON miért nem szeretünk olyan dolgokat tenni, amiket rossznak tartunk? VAJON????
Segítek: ezt jelenti az, hogy rossznak tartjuk. Hogy a lelkiismeretünk ellenében lenne, ha megtennénk. Látod?
Azt tartjuk rossznak, aminek a megtétele a lelkiismeretünk ellen van. Amit a lelkiismeretünk ellenében teszünk, azt rossznak tartjuk. Természetes az, hogy nem akarunk a lelkiismeretünk ellen tenni, mert ezt jelenti az, hogy lelkiismeret.
Lényegében átfogalmaztad a lelkiismeret definícióját, és úgy adod elő, mint következtetést. Ezt már nem is tudom milyen logikai hibának hívják annyira gáz.
De ha már úgyis unatkozom...
"Csak négy lehetőség van: "
Kivéve azt, hogy a kérdésed eleve értelmetlen. Olyan, mint azt kérdezni, hogy mitől lesz agglegény az, aki nem házas? Mi kényszeríti azt, aki nem házas (és férfi) arra, hogy agglegény legyen? Semmi, csak a nyelvtan. Azt jelenti az agglegény, hogy nem házas, így egyszerűen nincs értelme a kérdésnek.
"1. - Valami kisebből, mint én vagyok (természet) "
ÖÖÖÖÖÖÖÖÖ
Szerinted a természet, a világegyetem összessége, kimondhatatlanul sok anyag, idő, energia és törvényszerűség összessége az kisebb, mint te vagy.
ATYA ÚR ISTEN
"1. * Hogyan kötelezhet engem abszolút módon valami, ami kisebb mint én? Pl. az állati ösztön, vagy az anyagi túlélés gyakorlati szüksége? "
Na jó, ezt szedjük két része. Hogyan kötelezhet valami, ami kisebb, mint te vagy? Simán. Például egy golyó kisebb mint te vagy, aztán simán "kötelezhet" arra, hogy meghalj.
Hogyan kötelezhetnek természetes erők arra, hogy megtegyél valamit? Például a gravitáció? Vagy a fény? Vagy az elektromos jelek a testedben? Kizárólag a természeti erők kötelezhetnek bármire is végső soron. Mindennek az alapja a természet, mindenre, amire kötelezve vagy, a természet kötelez.
"2. * Hogyan kényszeríthetném magamat abszolút módon?"
Nem vagy abszolút módon kötelezve. Tehetsz olyat, ami a lelkiismereted ellen van, csak éppen rosszul fogod érezni magad. Hogy miért vagy arra kötelezve, hogy rosszul érezd magad? Normális esetben azért, mert ezt jelenti a lelkiismeret. Nem normális esetben meg amúgy sem igaz. Például bedrogozol, és máris nem érzed magad rosszul. És hogy hogyan "kényszerítheted magad"?
Folyamatosan ezt csinálod, a nap minden percében. Azt csinálod, amiről te úgy gondolod, hogy csinálnod kell/csinálni akarod. Te kötelezed magad arra, hogy mit csinálj 24/7.
"Én abszolút vagyok?"
Nem, te nem. Csak én.
"Van-e jogom ahhoz, hogy abszolút engedelmességet követeljek bárkitől is, akárcsak saját magamtól is?"
Így van, senkit sem érdekel hogy mihez van jogod. EZ nem jog kérdése, hanem mechanizmus kérdése. Az éned irányítja a cselekedeteidet, érzéseidet, stb. A természet pedig az énedet. Kit érdekel, hogy van-e hozzá jogod? A gáztörvényeknek van joguk leírni a gázok viselkedését? Teljesen értelmetlen kérdés.
"És ha én vagyok az, aki magamat bezárom a kötelezettség ezen börtönébe, akkor ugyanúgy ki is engedhetem magam, s ezáltal megsemmisítve a kötelezettség abszolút hatalmát, amit premisszaként fogadtunk el. "
Marhaság. Ha kitörnél a jelenlegi állapotból, akkor is TE lennél az, aki kitör. Nem kerülnél ki a saját fennhatóságod alól, csak megváltoztatnád a saját belső szabályaidat. Amit simán megtehetsz a témában is. Megváltoztathatod azt, hogy mit tartasz erkölcsösnek és mit nem. De akkor is TE változtatod meg a TE korábbi véleményedet a TE új véleményedre. Semmi amit csinálsz nem lehet olyan dolog, amit nem te csinálsz, mert az logikailag értelmetlen lenne.
A "te" (ctrl+c&ctrl+v) szavaiddal élve ha kiengeded magad a börtönből, akkor is csak egy másik cellába kerülsz. Nem lehet értelmezni azt, hogy kikerülni a börtönből, ha egyszer a börtön te vagy, és te is te vagy. Értelmetlen.
"3. - Valami másból, velem egyenlőből (társadalom) "
WOW. Szóval az egész természet alattad áll, és az egész társadalom kell ahhoz, hogy veled egyenrangú legyen valami. Nem nagy egy kicsit az arcod?
" Hogyan kötelezhet engem a társadalom?"
Neveléssel
"Egy velem egyenrangú milyen jogon kényszerítheti rám az ő értékeit?"
Nem veled egyenrangú, hanem milliárdszor nagyobb. És egyrészt ez megint csak nem jog kérdése, másrészt meg azon a jogon, hogy benne élsz. De ha nem is lenne rá joga, amíg megvan a MÓDJA, addig tök mindegy, hogy milyen joga van.
"A mennyiség teszi a minőséget? Vajon egymillió emberi lény a relativot abszolúttá teheti? A "társadalom" Isten?"
Nem. Nézd csak meg a nácikat. Elég sokan voltak, de attól még nem lett igazuk. A te erkölcseidet te magad kényszeríted magadra.
" Tehát az egyetlen forrása az abszolút erkölcsi kötelezettségnek csak az maradt, ami valamiképpen felettem áll."
Hát ha te csak és kizárólag tekintélyelvű érvelést vagy hajlandó elfogadni, akkor a társadalom kielégíti ezt a feltételt. De még arra sincs szükség alapvetően.
De azért vicces, hogy míg a normálisabbja a tekintélyelvű érvelést logikai hibának tartja, te kívánatosnak. Mit mond ez el a hívőkről?
"Ez köti meg erkölcsileg az akaratomat, a teljes engedelmesség jogos igényével. "
Azért leírom még egyszer, senkit sem érdekelnek a jogos igények. Nem így működik a dolog. Anyukádnak van joga felnevelni? Értelmetlen kérdés, ha egyszer felnevel és slussz passz.
"annak az abszolút erkölcsi kötelezettségnek, hogy mindannyian úgy érezzük, engedelmeskednünk kell a lelkiismeretünknek"
Vagy a nyelvtan. A lelkiismeretünk ezt jelenti. Ha nem kéne neki engedelmeskednünk az erkölcsös léthez, akkor nem az lenne a lelkiismeretünk.
"A lelkiismeret tehát egyedül úgy magyarázható, mint Isten hangja a lélekben"
A minek a mije a hol?
Eddigi logikád is csak annyit állít, hogy a lelkiismereted "kényszerítő ereje" csak nálad nagyobb dologból eredhet. Honnan jött isten? És azt mikor bizonyítottad, hogy van olyan hogy lélek? Vagy hogy isten tud kommunikálni a lelkeddel? Kicsit sok teljesen alaptalan feltevés egy mondatban.
És amúgy az még megvan, hogy annak a törvénynek az eredetéről volt szó, hogy engedelmeskedned kell a lelkiismeretednek, nem a lelkiismereted eredetéről. Nem is tagadod, hogy a lelkiismeret szubjektív ezt az egy pontot leszámítva. Amiről megmutattam már kétszer, hogy miért is nem szubjektív.
"A Tízparancsolat tíz isteni lábnyom a lélek homokjában. "
Ja, mert a Tízparancsolat az aztán a lelkiismereti standard része. Például szerinted is sokkal fontosabb, hogy ne imádhassunk más isteneket, mint mondjuk a rabszolgaság vagy a gyermekprostitúció felszámolása, ugye? Mert előbbi a tízből is a legelső, míg utóbbiak nem csak nem parancsolatok, de az egész bibliában sem ítélik el őket. Helyette mindkettőt bátorítja a te "istened".
Na, már így is bőven túl sok időt töltöttem ezzel. Az alap probléma az, hogy az állításod, hogy mindenki engedelmeskedni akar a lelkiismeretének, egy tautológia, nem egy további magyarázatot igénylő állítás.
Majd ha még unatkozok, akkor írok a többi hülyeségre is néhány sort.
Rövid cáfolatot szeretnék adni a tévelygéseidre.
A faaszt létezik.
válasza:Komolyan neked nincs sajátos véleményed, ami saját nem koppintás?
fizikai, vagy akármilyen érved van Isten létezése mellett az érzelmeken kívül? Ugye nem gondolod komolyan, hogy az álláspotodat az érzelmekre alapozod vagy igen? Mielőtt ide baromkodsz mindenféle ide másolt cikkel nézz szét a házatok tájékán: [link]
Aki lehülyéz egy ilyen magas szintű okfejtést az vagy ostoba, vagy szándékosan trollkodik !
Saját magamban keresett Isteni bizonyítások már másban is megfogalmazódtak korábban. Hiszen nem Én vagyok a legokosabb, így ezeket már más bölcsebb, tapasztaltabb emberek sokkal jobban megfogalmazva papírra vetették az Istennel kapcsolatos érveket. Mi vagyok Én hogy megkérdőjelezzem őket ? Úgysem tudnám jobban kifejteni Én sem, ezért nem is teszem ! :-)
Az amit ide írok abban az idósorrendben teszem, ahogy magamban megemésztettem egy egy kérdést, de mivel Én sem vagyok mindenható, nem tudok mindent, így ezek bizonyosságában sem vagyok biztos, ezért ezek kérdések számomra és tőletek várom a választ, de csak olyanokra reagálok amely normális hangvételű
Ezt belátod?
"Rövid cáfolatot szeretnék adni a tévelygéseidre"
Amilyen rövid, olyan ostoba is ! :-D
"Na most VAJON miért nem szeretünk olyan dolgokat tenni, amiket rossznak tartunk? VAJON????
Segítek: ezt jelenti az, hogy rossznak tartjuk. Hogy a lelkiismeretünk ellenében lenne, ha megtennénk. Látod? "
A wiki nem mond más dolgot, mint Én csak másképp fogalmaz. Az a hiba a felvezetésedben, hogy ha egy állatal teszel rosszat, hogy saját magad tápláld belőle, akkor a lelkiismereted nem szól, de máskor viszont megszólal a lelkiismeret.Azaz a kiindulási pontra jutunk vissza
Ha felmerül a kérdés, hogy tegyél-e valamit ami neked jó, de a másiknak nem. Akkor előkerül a lelkiismeret kérdése. De ! Ha a lelkiismeret a te saját szubjektumod, nincsen értelme megszólalnia, hiszen neked az a jó, hogy saját magadnak jó legyen, akár más kárára, ez az evolúcióval ivódott belénk évezredek vagy régebb óta.
Azaz valami saját magamnál magasabb rendű tudatos lét indítja el a lelkiismeretet bennem. Érted ? Ő Isten.
válasza:"Saját magamban keresett Isteni bizonyítások"
Itt a baj. Ez nem megbízható, nem megismételhető, nem objektív, ezáltal másnak nem átadható. Ezzel csak saját magát tudja meggyőzni az ember. A tényszerű bizonyításhoz ez édeskevés.
"Szerinted a természet, a világegyetem összessége, kimondhatatlanul sok anyag, idő, energia és törvényszerűség összessége az kisebb, mint te vagy. "
Kevered az univerzummal. A természet az a bioszféra, növények, állatok mely körülvesz és igen. Kisebb mint Én vagyok. Engedély nélkül felveszem a földről a gyümölcsöt, megsütöm a földemre tévedt őzet, rókát, leszedem az almafámról a gyümölcsöt, bármiféle érzelmi, erkülcsi, vagy más következmény nélkül, mert kisebb értékű nálam
*
"Hogyan kötelezhetnek természetes erők arra, hogy megtegyél valamit? Például a gravitáció? Vagy a fény? "
Tévesztesz ! Erkölcsileg merül fel bennem a lelkiismeret, az belső kényszer a golyó az kűlső kényszer !
"Nem vagy abszolút módon kötelezve"
Dehogynem most írtad a lelkiismerettel. Az más kérdés, hogy elnyomod-e
"Így van, senkit sem érdekel hogy mihez van jogod. EZ nem jog kérdése, hanem mechanizmus kérdése"
Ugyanaz a logikai hibád. Itt a belső kényszer fennállásának oka a kérdés, honnan származik. A te logikád a külső kényszert vizsgálja, az más.
*
""És ha én vagyok az, aki magamat bezárom a kötelezettség ezen börtönébe, akkor ugyanúgy ki is engedhetem magam, s ezáltal megsemmisítve a kötelezettség abszolút hatalmát, amit premisszaként fogadtunk el. "
Marhaság. Ha kitörnél a jelenlegi állapotból, akkor is TE lennél az, aki kitör. Nem kerülnél ki a saját fennhatóságod alól, csak megváltoztatnád a saját belső szabályaidat. Amit simán megtehetsz a témában is."
Én lennék az aki kitőr valóban, de ha ki tudnék tőrni és felűl tudnám írni a szabályt, akkor az csak akkor múlna el mármint a lelkiismeret érzése, ha Én alkottam a lelkiismeretet, de mivel nem vagyok képes felűlírni, ez bizonyítja, hogy nem én alkottam a lelkiismeret. De ki ? Isten?
Amire te gondolsz, az annyibol áll, hogy megtanítod magadnak hogy elnyomd a lelkiismeretet, de az nem ugyanaz annak eltőrlésével !
*
"WOW. Szóval az egész természet alattad áll, és az egész társadalom kell ahhoz, hogy veled egyenrangú legyen valami. Nem nagy egy kicsit az arcod? "
A természetből étkezek probléma nélkül ezt fentebb levezettem, a társadalom velem egyenlő tagokból áll, következésképpen mivel tagjai egyenlőek egymással és velem, így velem egyenrangóak !
*
"" Hogyan kötelezhet engem a társadalom?"
Neveléssel"
Ugyanaz amit leírtam korábban, hogy ez csak saját magad nevelése az alap kérdés megmarad !
"Nem. Nézd csak meg a nácikat. Elég sokan voltak, de attól még nem lett igazuk. A te erkölcseidet te magad kényszeríted magadra"
Valóban nem a társadalom sokasága, de magam sem lehet, hiszen az akaratomon kívűl van !
*
"Hát ha te csak és kizárólag tekintélyelvű érvelést vagy hajlandó elfogadni, akkor a társadalom kielégíti ezt a feltételt. De még arra sincs szükség alapvetően.
De azért vicces, hogy míg a normálisabbja a tekintélyelvű érvelést logikai hibának tartja, te kívánatosnak. Mit mond ez el a hívőkről?"
Nem tekintélyelvűségről van szó, hanem egy felettem álló Istenről
A többire azért nem írok semmit, mert ugyanazok az értelmezési problémák jönnek elő, mint amit fent kifejtettem !
"Itt a baj. Ez nem megbízható, nem megismételhető, nem objektív, ezáltal másnak nem átadható. Ezzel csak saját magát tudja meggyőzni az ember. A tényszerű bizonyításhoz ez édeskevés."
Csak a saját létem tudom érzékelni, csak azt tudom érezni, amit Én érzek, azt vagyok képes valóságként tapasztalni, amit Én élek meg. Sosem vagyok képes más Én tudatát érezni, más életét megélni, ezért saját magamban kell kereni Istent. [link]
válasza:Üdv!
Az erkölcs ugyanaz, mint az ösztön, az egyetlen különbség az, hogy az erkölcs tanult, az ösztön pedig öröklött. Ösztön például az evés. Ha éhes vagy, és nem eszel, azzal sanyargatod magad. Az érzés hasonló ahhoz, mint amikor erkölcsi törvényeid ellen vétesz. Nem akarod megtenni, egy részed tiltakozik ellene, feszültség keletkezik benned, de mégis megteszed. Az erkölcs pontosan azért nem abszolút, mert tanult. Mindenki mást tanul. A társadalom a tanulási folyamatot többé-kevésbé uniformizálja, ezért vannak elterjedt erkölcsi felfogások. Nem mindenki tud lelkiismeret furdalás nélkül megölni egy állatot. Aki viszont a táplálékszerzés ilyen módjára van kondicionálva, vagy ez a szakmája, az rossz érzés nélkül megteszi. A gyerekek kifejezetten szadisták tudnak illeni, amíg ki nem alakul bennük az erkölcsi gát.
Az, hogy mi az oka annak, hogy mindenkinek van lelkiismerete, és senki nem szeret ellene cselekedni, az egy másik kérdés, nem a tanult dolgok függvénye, hanem magának az erkölcsnek, mint pszichológiai jelenségnek a mibenlétében keresendő. Ennek nem tudom, hogy mi a konkrét idegrendszeri háttere, de még így is világos, hogy az agyunknak van egy ilyen képessége, hogy fejlődése során felépítse a saját erkölcsi rendszerét, és a tudatodnak, illetve tudatalattidnak meg van a képessége, hogy gátolni igyekezzen téged abban, hogy ezt a belső építményt áthágd. A lényed, akár igaz, akár hamis, ezt a szabályrendszert az ő saját legjobb tudása szerint nagyon fontosnak tartja az életminőséged szempontjából, ezért próbál téged rászorítani. Nem véletlen, hogy a reklámok pont erre a kényszerítő mechanizmusra hatnak: az ösztönös és erkölcsi igények kielégülését kapcsolják össze a reklámozott termékkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!