Kiket, mi alapján bélyegeztek boszorkánynak a középkorban?

Bárkit, akit egy közösség valamiért a szájára vett: Magányosan élő nőket. Nőket, akiknek több szeretőjük volt. Fogyatékosokat. Epilepsziásokat.

Tulajdonképpen nem voltak rögzített követelmények, ha a faluban történt valami furcsa, például egy tehénnek begyulladt a tőgye, hamarost meg is találták, ki volt az, aki szemmel verte.

a válasz kissé bonyolultabb, mint az előző válaszolóé, de nagy vonalakban helyes.

némi pontosítás:

igaz, hogy boszorkánysággal inkább nőket vádoltak, mint férfiakat, de az utóbbi sem volt ritka.

az epilepsziásokat ritkán tekintették boszorkánynak, sokkal inkább "szent betegség"- nek tekintették, akik akár köztiszteletben is állhattak a közzösségen belül.

A középkori ember hitte, hogy gonosz démonok és varázslók tömege leselkedik rá, és félt a male-ficiumtól, azaz a kárt, bajt okozó varázslástól. A világ jelenségeit természetfeletti erőkkel, Isten, a szentek, az angyalok és a gonosz lelkek cselekedeteivel magyarázta. Hitte, hogy Istent, az ő angyalait és a szenteket imával, vezekléssel, egyházi szertartással maga felé tudja hajlítani, s a rossz szellemeket is lehet befolyásolni varázslással. Ahogy Isten megajándékozza a szentjeit a csodatétel képességével, az ördög is juttat gonosz hatalmából a boszorkányoknak.

Legáltalánosabb értelemben a boszorkány olyan interperszonális lény, aki az emberi személy és a természetfeletti hatalom között áll, tevékenysége a mágia köré csoportosul. Az ókorban e két világ között álló lényt jóindulatúnak tartották, a kereszténység elterjedése során alakult ki a közismert negatív jelentéstartalom. Az üldözések, kivégzések csúcspontja a más területeken oly termékeny és értékteremtő reneszánsz korsza-kára tehető. A keresztény autoritások az eredetileg pogány fogalmakat átértékelve, ezeket az eretnekség körébe vonták, melyben a központi szerepet a Sátán kapta.1

A boszorkányokkal szembeni vádaskodások legáltalánosabb oka tulajdonképpen az a szociálpszichológiai jelenség, amely révén az emberek nyomor miatt érzett frusztrációja által okozott feszültség a kisközösségek válságához vezet. Az önértékelés kollektív zuhanása gyakorta növeli az emberekben a konformitásra való igényt, utat nyitva a tömeges manipulációnak. A potenciális boszorkányok skálája végtelen, bár voltak különösen „veszélyeztetett” társadalmi csoportok, pl. a jobbágyok, zsellérek feleségei, a cigányok, a török asszonyok (akik gyakran gyógyítók voltak), az agilisek (azaz a nemes anya és nemtelen apa gyermekei) vagy a közönséges bűnözők. Remek céltáblát képeztek a szegények, özvegyek, koldusok vagy a betegségük, fogyatékosságuk miatt egyébként is kitaszítottak, akiket eleve kirekesztettek a társadalomból, és így nem tudtak védekezni. (Az arisztokrácia tagjai esetében a vádlók motiváló tényezője leginkább az anyagi haszonszerzés lehetett.) A boszorkánysággal vádolt elmebetegek gyanús hallucinációi a Sátán jelenlétét bizonyították a középkori ember számára. A paranoid képzelgések, a démonománia ugyanakkor a vádlókra is jellemző volt. Akadt, aki önmagát jelentette fel: egyesek nyíltan boszorkánynak vallották magukat – eljátszották a szerepet, vagy maguk is elhitték, hogy azok.3

A nők elnyomott társadalmi helyzetük miatt kerültek leginkább gyanúba, s igen gyakran maga a férj „ismerte fel”, hogy felesége boszorkány. A középkorban két ellentétes szemlélet4 alakult ki a nőkről. Ez visszavezethető az ambivalens szexuális viselkedési normákra: egyrészt a nők csodálatra méltóak (lásd a lovagi kultúrát), másrészt gonoszak, veszedelmesek (ők a boszorkányok). A nőgyűlölet gyökere a nőktől való patriarchális félelem lehet, vagyis az a jelenség, miszerint az emberek tartottak azoktól a nőktől, akik nem álltak az apjuk vagy a férjük fennhatósága alatt, függetlenek voltak. Ehhez hozzájárult még az is, hogy a középkorban alig voltak orvosok, a betegeket nők ápolták, akik ismerték a füvek, szerek hatásait, s ezt persze a mágiával hozták kapcsolatba.

Az eredmény: boszorkány lehetett, aki nagyon gazdag vagy épp nagyon szegény, feltűnően eszes vagy együgyű volt, aki sok szeretőt tartott, vagy éppen ellenkezőleg: hozzáférhetetlen hírében állt, aki különösen szép vagy csúnya volt, s aki ritkán járt templomba, vagy túl áhítatosnak bizonyult…

sokakat

néha ok nélkül néha tényleg vllt fura dolog...de akár azért is mert szebb kenyereket sütött mint mások...