Miért van az, hogy sok ember fél a sötétben, mikor a sötétség a barátod is lehet?

Ja nem írtam, a nagy vörös bundás állat Pilismarót és Dobogókő között egy róka volt. Először nagy szőrű vörös perzsa macskának néztem, de ahogy jobban nézegettem lassú feltekerés közben, miközben rákiáltottam (ráhuhogtam).

Jó, hogy nem harapott meg, különben mehetem volna dokihoz veszettség elleni dolgokért. Na ilyesmitől félünk, tartunk a szabadban sötétben. Igaz, akkor nem éreztem félelmet, inkább probláma megoldásnak fogtam fel, mint amikor támadó kutyákkal találkozom. Eddig még megúsztam az ilyen állatokkal való találkozást.

Sőt régebben volt amikor sötétben tekertem fel a Kékestető felé. Az erdőben mocorgásokat lehetett hallani. Akkor még nem is volt erős világításom. Végül ott nem jött ki semmi elém. Viszont amikor lefelé jövet beértem Pásztóra a közvilágításba, akkor egy kutya falka vett üldözőbe.

Kifújtam a hátam mögé kis permetet. Amikor vissza néztem, akkor már csak két-három állatot lűáttam. Azok is inkább megálltak és oldalra fordulva bandukoltak az út széle felé, így nyugodtan folytathattam az éjszakai utam tovább.

Egy jól rugózó össztelóssal nincs zavaró gödör, illetve ringva "áthajózható". Egy jó lámpával szinte nincs is sötét. Amikor megállok akkor kikapcsolom a lámpát és élvezem az erdő-mező sötétjét, vagy nézem a csillagos eget. Aztán ha valami furcsa zajt hallok, akkor felkapcsolom a reflektorokat és, megszűnik számomra az éjszaka sötétje.

A következő videó sötétben egy ház mellett készült ezzel a lámpával: http://www.youtube.com/watch?v=mGLKpscbXD4&list=UUssTTBV2sns..

Ezzel azért már nem olyan sötét az éjszaka.

Illetve csak akkor amikor én akarom.

Azért ez eléggé megnyugtató éjszaka is az erdőben. :-))

Azon egyébként nem csodálkozom, hogy a középkorban, amikor még nem volt komoly világítás, sőt a legkomolyabbnak is a fáklya és a kormozó olaj mécses számított, a közvilágításra még gondolni sem mertek, akkor tényleg félhettek a sötétben, akár okkal vagy ok nélkül is.

Most ha sötét éjszaka valamiben bizonytalanok vagyunk, akkor felkattintunk pl. egy elemlámát és máris látjuk, hogy nem kell képzelődni, nincs ott semmi. ..vagy csak egy madár vagy egy kis állatka. ..netán a szomszéd temető szellemei.. húú jajj neee!!!

Azelőtt legfeljebb az olaj mécses pislákoló fényénél lehetett nézelődni valamennyire.

Jómultkor láttam a Spektrum tv-n egy elképzelt és megfilmesített "történetet" ezekről az időkről. Akkoriban angliában a kereskedők nyilvánvalóan nem autó csodákkal reflektorozva, hanem lóháton jártak. mentek haza a vásárból pénzzel dugig teli erszénnyel a sötét éjszakában, természetesen mindenféle világítás nélkül.

Az akkori útonállók kifeszítettek kötelet abban a magasságban ami alatt még a ló elfért, de a hátán ülő lovas már bele akadt és leesett a földre. Mire össze szedte magát, akkora már elkapták és elvették mindenét.

Az útonállókat néha elkapták és példás büntetést statuáltak, ami még rémisztőbb lehetett a sötét éjszakában. Akit sikerült megfogni, útonállásért annak kalitkába zárás és kint a tűző napon és esőben, nappal és éjszaka a csúfos éhenhalás volt a büntetés. Az így elkapott és ketrecben fellógatott bűnözők nyögtek és jajgattak amíg ki nem lehelték a lelküket. Milyen rémisztő lehetett éjszaka a sötétben a halálhörgést hallani. Utána már csak a nyikorgó kalitkákat mozgatta a szél elrettentésül, hogy meg gondolják magukat, akinek megfordult a fejében hasonló gaztett. A fém ketreceket meg ott himbálta a szél az útszéli fákon nyikorogva.

Akkor milyen rémisztő lehetett arrafelé egy éjszaka.

A sötétben mindig is volt és lesz is miről fantáziálni.

Amikor nem tudjuk pontosan valaminek az okát, akkor némelyeknél igencsak el tud szaladni a képzelet.

"Akik meg lámpával bátrak a sötétben, azért viszik a lámpát, mert tulajdonképpen félnek a sötétségtől! "

Egyrészt azért viszem a lámpát mert sötétben másképp neki mennék a fáknak vagy bele esnék a szakadékba, ha nem látom, hogy ott van. A másik dolog, hogy tényleg jó tudni milyen esetleges veszély forrás van a közelünkben, amit jobb ha elkerülünk.

Ez olyan reális félelem, mint hogy nem mész be vadállatok közé még világosban sem, mert tudod, hogy elég nagy eséllyel megtámadhatnak. Nem mész neki a szakadéknak mert tudod, hogy le fogsz zuhanni.

Sötétben viszont ugyanazokat megtesszük anélkül, hogy tudnánk róla, mi is történik velünk. Sötétben kiszolgáltatottá válunk a természetnek, mint az egér a kígyó ketrecében. Azért ezek valamilyen mértékben reális veszélyek és reális ez a "félelem". Aki ilyen szinten nem fél és nem keresi a kiszámítható érzékelhető világot, az nem bátor, hanem őrült!

Ez most vagy téma tévesztés, vagy egy sith-tel beszélgetünk, aki jediket akar áttéríteni :D

Bocsi ezt nem hagyhattam ki, érdemben viszont nem tudok hozzátenni, mert már mindent leírtak.