Miért van az, hogy sok ember fél a sötétben, mikor a sötétség a barátod is lehet?

így van, 9-esnél a pont! :)

ősi ösztön féle cucc..

Mert le van korlátozva az egyik legfontosabb érzékszerved, és ezáltal sokkal védtelenebbnek, kiszolgáltatottabbnak érzed magad. Persze ahogy idősödsz, úgy zsugorodnak ezek a legtöbbször irracionális félelmek, de rossz élmények, szorongás stb. előhozhatja.

Emlékszem, kiskoromban sokszor volt olyan, hogy elment vidéken az áram, és ilyenkor semmi mást nem tudtunk csinálni a sötét szobában, mint beszélgetni. Nem láttuk egymást, alig szűrődött be valami kinti fény (közvilágítás szintén nuku), és különös hangulata volt ezeknek a beszélgetéseknek, témától teljesen függetlenül. Ezután sokszor volt úgy, ha a család nagy beszélgetésbe merült, ránk sötétedett alkonyatkor a lakás, észre sem vettük.

Akik ismerik az erdőt, és értik az apró zajokat, tudják, hogy a sötétség elrejt, azok nem félnek.

Akik idegennek érzik magukat, és nem tudnak beilleszkedni az éjszaka hangjai közé, azok félnek.

Mi emberek bizonyos vidékeken éjjel, bizonyos vidékeken nappal vagyunk aktívak. Ez a nappali hőségtől függ :)

Lehet a természetben is keresni az okokat, én inkább azt mondom, aki fél a sötétben, az legtöbbször a saját árnyékától fél.

Mert buták vagyunk. azért félünk! Menj ki a településen kívülre nappal. Ezt úgy hívod, hogy kirándulsz. Élvezed a mezőt, az erdőt, a napsütést s kutya bajod! Le megy a nap és oda vissza nem mennél semmi pénzért, mert félsz a sötétben. Pedig nappal milyen jól telt. Ott voltál látod, hogy semmi sincs ott, amitől félned kéne, s este mégsem mersz vissza menni.

Ez az emberi butaság. Éjjel sincs semmi más kint, mint nappal. Ahol nappal nem félsz, ott éjszaka sem kell félned.

Sokat jártam már a sötét erdőben bringával éjszaka.

Az viszont még engem is rémülettel töltene el ha egyszer a lámpám nem működne és mozgolódásokat hallanék.

Persze ez reális félelem lehet.

Volt amikor így éjszaka találkoztam egy nagy budás állattal aki ami felém tartott ferdén az ösvény széle felől, miközben lassan araszoltam felfelé. Rákiáltottam és megtorpant. Elmentem mellette és elhagytam végül, anélkül, hogy bármi lett volna. Nem ugrott nekem, nem harapott meg de látszólag nem is félt tőlem. Talán veszett lehetett. Azt mondják, akkor nem félnek az embertől.

Máskor a Jánoshegyre felfelé baglyot láttam a fejlámpa fényében. A Széchenyi hegy adótorony felöli részén meg hatalmas nyulak kerültek a bringa lámpa elé.

Medvével még nem találkoztam az éjszakai erdőben. :-))

Utána már biztos nem mosolyognék rajta.

Mondják, hogy Lillafürednél medve nyomokat is láttak.

na szóval ilyenektől érdemes tartani, de nem a képzeletbeli dolgoktól.

Szerintem azért félünk a sötétben mert nem tudjuk, hogy mi van ott körülöttünk. Még akkor sem látjuk, hogy valaki vagy valami állat ott van a közelünkben ha egyébként láthatnánk.

Az ember világosban is körbe pillant időnként ösztönből, hogy meggyőződjön a biztonságáról. Ezt talán nem is tudjuk feltétlen megfogalmazni, de az ember is a természet része és ugyanúgy vigyázni kell magunkra mint bármely élőlénynek. Sőtétben viszont ez korlátozva van. Ezért fél az ember a sötétben.

Szerintem a reális dolgokra jó felkészülni és ha ezt bármi korlátozza, akár veszélyt is jelenthet számunkra. Viszont ha valaki biztonságos helyen fél,, ahol biztonságban van az már kóros.