Úgy el lehet valakit átkozni, hogy keresztet vetsz rá, azaz az illető saját magára, ha nem tettem neki szivességet?

A démonok utálják a keresztet. Ördögűző.

[link]

Bár valóban babonának tartható, de ha valaki tényleg indulatból átkoz, az könnyen lehet, hogy visszahat rá. Akit meg megátkozott, és azt komolyan magára veszi, annak nagyon fontos, hogy ezért meg tudjon bocsájtani a másiknak (függetlenül attól, hogy az bocsánatot kért-e vagy sem). A mai pszichológia elismeri, hogy mindkét személynél ilyenkor egy trauma épül be az agyba, és az képes akár hosszú éveken át hatni, gyakran testi tüneteket, sőt tényleges betegséget is okozva.

A megbocsájtás - ami hasonló egy gyászfolyamathoz (tehát időbe telik) - könnyebben lezajlik, ha a sértett kinyilvánítja ezt, szavakkal kifejezve az átkozónak (de lehet ezt másnak is megmondani: megbocsájtok neki). S ugyanúgy, az önmagának így kárt okozó, átkozódó egyén is jól teszi, és jobban fel tudja dolgozni ezt a téves cselekedetét, ha bocsánatot kér.

Sajnos be kell ismerni, a régiek tudtak valamit, amit mi nem: A kimondott átok az átkozót(!) magát belülről megváltoztatja, önzőbbé, elviselhetetlenebbé teszi hosszú távon, ha azt nem vonja vissza. És egy ilyen ember az önmaga életét keseríti majd meg, nem is tudván azt, hogy egy ilyen cselekedete okozta azt. Ilyen módon hat vissza - sok idő múltán - egy átkozódás.

Nem véletlenül van tehát tiltva a keresztényeknél ez a cselekedet. Szerencsére, ha mégis megtörtént, akkor éppen a gyónásban van lehetőség arra, amire pszichológiailag szükség lehet, azaz a bocsánatkérésre.

#8 creativus

5-ös vagyok.

Nekem még sosem okozott traumát, ha valakire azt mondtam, hogy dögöljön meg, rohadjon meg, forduljon fel, fulladjon meg, vagy folyjon ki a szeme.

Igaz, nem is vagyok katolikus, mert jól megszívtam volna a gyónás nélkül. És ne vedd egy kalap alá a keresztényt, meg a katolikust. A reformátusok és még más vallásúak sem gyónnak. Mennyire kell ostobának lenni ahhoz, hogy valaki ilyen butaságokat elhiggyen?