Léteznek boszorkányok?

Nem feltétlen hiszek az ilyesmikben viszont nem is zárkózom el a létezésüktől.

Igazából volt régen olyan a családban(nem közeli ronkonnál és már nem is él olyan régi story) aki azt állította boszorkány. Azért kezdett mostanában jobban érdekelni a téma mert pár beszélgetésem előhozta mennyire sok boszorkányságnak vehető jel van a múltamban/jelenemben.

Pl:-Gyerekként mindig megtaláltam a mérgező növényeket és valahonnan tudtam hogy azok mérgezőek ez igaz a gyógynövényekre is

-Nagyon sokszor álmodom meg előre azt ami történni fog

-Az egyik vizsgámra semmit nem tanultam a legtöbb órán még csak bent sem voltam de megírtam 70%ra egy kis manifesztálás szerűség után amit tiktokon láttam a vizsgát pedig könnyűnek nem mondanám mert volt aki megbukott rajta pedig tanult rengeteget

-Az öcsém egy időben folytonos rémálmokkal küzdött. Olyasmiket álmodott hogy anyáék meghalnak. (Ezek azután kezdődtek nála hogy kint voltunk a temetőben)Olyan szintű volt ez nála hogy papot hívtunk a házhoz hogy szentelje meg de semmit nem segített és csak teltek a napok. Egyik este megelégeltem és már igazán ki voltak az idegeim attól hogy szenved ezért szégyen vagy nem de magamban beszéltem "Bármi is szórakozik az öcsémmel esténként tegye inkább velem ha annyira bátor" Nem pont így de hasonlóan fogalmaztam. Azon a napon az öcsém végre először nem álmodott semmi rosszat ellenben én attól a naptól kezdve folyamatosan megálmodtam a halálát neki és még egy olyan rokonomnak aki nagyon közel áll hozzám. (Brutális módon pedig én még a horror filmeken is mosolygok mikor mások megugranak)Nem tudtam aludni és olyan szinten kihatott már rám hogy anyám pszicholóushoz szeretett volna vinni.Ez nagyon sokáig tartott míg egyszer csak úgy magától abba is maradt. Azután történt hogy először gondoltam erre a butaságra hogy én akár boszorkány is lehetek. (Összefüggés nyilván nincsen)

-Nagyon sokszor volt kiskoromban hogy olyanoknak akik nem tudták hogy terhesek én előre megmontam

-Anyám egyszer terhes volt de nem tudott róla én ezt elmondtam neki és azt is hozzá tettem hogy ne örüljön neki mert el fog vételi ez pedig így is lett

-A legtöbb dolgot valahogyan megérzem előre vagy úgy mondom ki hogy nem is tudtam hogy én tudom a választ

-Egyik reggel azt mondtam bárcsak karanténba menne az osztályom és azután a tanárnő rögtön haza is küldött mindenkit mert felhívták hogy koronás az egyik osztálytársunk

Sok dolog van még viszont ennyi jutott eszembe. A lényeg hogy folyamatosan úgy érzem (bár lehet csak énközpontú vagyok)hogy picit többre hivatott vagyok. Nem tudom hogyha valóban igaz lenne áldás vagy átok lenne inkább viszont hajt a tudás vágy. Utána is olvastam de semmi hasznosat nem találok. Nem tudom mit várok ettől valószínű páran lehülyéznek majd csak xd