Volt már, hogy megálmodtad a jövőt?

Konkrétan a jövőt nem, de volt egy baromi érdekes álmom.

A sztori előzménye, hogy rájöttem, hogy nincs meg az autóm forgalmija. Kerestem mindenhol, de nem találtam meg. Pár nap múlva megint elkezdett ez idegesíteni, akkor még jobban felforgattam mindent, de nem került elő. Este volt már, így próbáltam lenyugodni, átgondolni, és valahogy azzal a tudattal aludtam elő, hogy meglesz az, csak vissza kéne tudnom emlékezni, hogy hol láttam utoljára.

Elaludtam, és álmomban tovább kerestem. Hajnaltájt jöhetett ez az álom igazából. Azt álmodtam, hogy az autóban keresem a forgalmit, és mivel a testem nem volt akadály az álmomban, olyan szögből, az anyósülés ülőlapjának szintjéről nézelődtem, ahonnan az életben aligha tettem volna. Szóval onnan nézve észrevettem, hogy ha kinyitom a kesztyűtartó ajtaját, akkor a műszerfal, és a kesztyűtartó belsejének felső része között kialakul egy kb 1 centis rész. Szóval be lehet csúsztatni oda valamit akár véletlen is, ha az ember nem figyel, és onnantól hogy az ott van, tuti nem találod meg. De álmomban láttam ezt, és ott volt, kivettem, és boldog voltam, hogy megtaláltam.

Pár perc múlva fel is ébredtem, és mivel világosan emlékeztem az álomra, és elég élethűnek tűnt, azonnal mentem le az autóhoz. Kinyitottam a kesztyűtartót, és kitapogattam, hogy van-e ott rés, ahol láttam. Volt rés. Benyúltam, amennyire tudtam, és éreztem, hogy van ott valami. Kihúztam, és gondolom rájöttetek, a forgalmi ott volt. Nagyon durva érzés volt.

Persze ez nem ezotéria, vagy jövőbe látás, hanem egyszerűen az agyam gondolom vissza tudta hozni ezt a részletet, amikor oda sem figyelve be akartam tenni a forgalmit a kesztyűtartóba, és kicsit feljebb nyúltam, mint ahova kellett volna.

A gyerekkori naplóimat visszaolvasva ért 1-2 meglepetés.

A nagymamám például gyomorrákban halt meg. Azzal kezdődött, hogy elromlott a fék a biciklijén és hatalmasat esett. Utána hónapokig fájdalmai voltak és nem múltak el, így kb. fél év múlva komolyabban kivizsgálták a gyomrában rákot találtak. Akkor még azt hitték, hogy időben elcsípték. Műtét során derült ki, hogy áttétes, és kivették az egész gyomrát. Nagyon lassan épült fel a műtétből, szövődmények is voltak, pokoli fájdalmak. Az elején csak tápszert kaphatott. Később ehetett mást is, de nyilván az a bélszakasz, amit a gyomra helyére átalakítottak, már nem volt az igazi. Azért utána még volt egy elviselhető éve. Egy év múlva kezdtek jelei lenni az áttéteknek. Kemót soha nem kapott, nem bírta volna ki.

Csontvázra fogyott, rettenetes fájdalmai voltak. Kb. 2-2,5 év pokol az egész családnak. Imádtam őt, a gyerekei, unokái voltak a mindenei, olyan volt, mint egy angyal. Sose bocsájtom meg az odaföntieknek, hogy ennyit kellett szenvednie.

Szóval később valamiért olvasgattam a régi naplóimat és teljesen ledöbbentem, mert Mama betegsége előtt 4-5 évvel leírtam egy álmomat a naplómba. Álmomban mama egy műtőasztalon feküdt és hatalmas fémlapokat tettek be a hasába, a gyomra környékére. A hideg is kirázott, amikor ezt olvastam.

Szokott lenni.

Ijesztő az amikor megjegyzed, leírod és tíz vagy hét év múlva bekövetkezik.

Nekem 2 (+1) ilyen álmom is volt már.

Egyik alkalommal azt álmodtam hogy az egyik nagyszülőmet megyek látogatni (2házzal arrébb lakott, mint mi) és holtan fekszik az ágyában. Ez egy délutáni alváskor volt. Mikor felébredtem teljesen le voltam izzadva, szarul éreztem magam.azonnal átmentem hozzá, ő meg éppen vacsorázott. Megöleltem, ott maradtam beszélgetni vele, de nem mondtam el mit álmodtam. Megnyugodtam. Rá 2 napra suliban voltam, 5. Óra utáni szünetben telefonáltak a szüleim,hogy szívrohamot kapott és meghalt.

Másik álmom nagyon bizarr volt.. Azt álmodtam hogy a legjobb barátom azzal szórakozik, hogy egy idegen kézfejet próbál a saját balja helyére varrni, és engem kér meg hogy segítsek. Másnap mondja este hogy az apjával fát vágtak és levágta az ujját a balkezén, de visszavarrták neki. Igaz nem kéz volt, de majdnem..

A (+1) pedig az hogy indultunk volna Balcsira nyaralni barátokkal másnap, de éjszaka azt álmodtam hogy egy hídról lezuhanunk a kocsival mert nem tudom irányítani azt. Másnap reggel szóltam nekik hogy nem megyek, de inkább ők se menjenek. Nem értették mi a bajom, mire elmondtam az előző álmokat meg ezt, kicsit hülyének néztek, de végül ők se mentek.

Úgy alakult az életem, hogy 5 kutyám lett és 17 év alatt mentek el mellőlem az utolsó 3 évben mind az 5-en. Imádtam ezt a kutyabandát, nem titkolom, hogy olyanok voltak, mint a gyerekeim. Teljesen összenőttünk. Nagyon sokat aggódtam értük, mert elég szeleburdi társaság volt, főleg amíg fiatalok voltak. Később meg a betegségek miatt aggódtam. Egyik éjjel azt álmodtam, hogy egy nagy hajón vagyunk és az egyik kutyám váratlanul belezuhan a folyóba. Láttam őt elmerülni a vízben és egy hang azt mondta: És soha többé nem látták őt...

Levert a víz az álomból felébredve, annyira megrázott és akkor leírtam a naplómba. Pár nap múlva, talán másnap, egy iszonyatos szélvihar kitépte az elválasztó palakerítésünket a kertben a helyéből és vettem acélhálót, hogy megjavítsuk. Az acélhálót a fal mellé támasztották, amikor a kutyákat kiengedtem, szokás szerint úgy zúdultak ki az udvarra, mint egy förgeteg és az a kutya, akivel álmodtam, beleszaladt az acélhálóba és a kiálló tüske felhasította a húst a lábszáránál. Szerencse, hogy az ott futó főeret elkerülte, de tenyérnyi mélyen tátongott a lyuk a hasa és a lába találkozásánál. Nagy műtét következett, de később felszakadt a varrat, ezért újra bestoppolták szegénykét, közel 1 hónap alatt gyógyult meg. Akkor volt 3 éves. Később a folyó és a nyomasztó érzés visszatérő álmom lett. Általában mindig a kutyáimhoz kötöttem gondolatban, akkor is, ha nem szerepelt más az álmomban, csak a folyó. Időnként álmomban ez a folyó veszedelmes sodrássá változott, máskor csak nyomasztóan hömpölygött.

15 éves korában ez a kutyám lebénult. Nagyon sokat küzdöttem az életéért, megműttettem a gerincét annak ellenére, hogy nem javasolták elsőre, de két CT-t is csináltattam 2 helyen és a második alapján volt remény. A járása visszatért hullámzó módon, de csak egyre nagyobb szteroid adagok mellett. Végül amikor már nem tudtam csillapítani a fájdalmait, elaltattam. Elvitt minket a párom a kisállathamvasztóba. Amíg vártunk kint egy-egy széken ülve, egyszercsak ahogy felnéztem, szemben velem egy óriási hajó, a hamvasztó a Duna mellett, hirtelen eszembe jutott a 12 évvel korábbi álom, amikor a hajóról a folyóba zuhant. Ebben az időszakban egy másik kutyám rákos lett, hónapokon át hordtuk őt kemoterápiára és a Duna mellett autóztunk el rendszeresen és akkor is mindig eszembe jutottak azok a folyós álmok. Aztán elment sorba, a többi 4 kutya is és mindegyikkel ott végeztük, a Duna mellett, a parton a nagy hajóval.