Ez lenne a halál után?

Az elme és az ego szűnik meg a halál után, ám a lelked és annak tudatossága tovább létezik majd.

Igen, "Kiss Pista" eltűnik majd, de TE tovább létezel! :)

Egyetértek a kérdezővel, nekem is meggyőződésem, hogy agy nélkül a tudat is megszűnik. Márpedig a halálban nincs agyműködés, hiszen az agy is elbomlik.

Viszont: ha már a Mennyországot említetted, Jézus testben támadt fel. Márpedig ha van feltámadás, és mi is fel leszünk támasztva (amiről egyébként Jézus beszélt), akkor tudatunk is lesz újra. A halál után csak akkor van élet, ha van feltámadás is.

Tehát valóban elalszol álmok nélkül, de hogy aztán felébreszt-e valaki, és megjelensz-e újra az időben és térben úgy, ahogy annak idején megszülettél a nagy sötét semmiből, az a nagy kérdés. A megszületésedet se tudtad befolyásolni, hanem egyszer csak megjelentél az életben. A feltámadásodat ugyanígy nem tudod befolyásolni. És meggyőződésem, hogy a halál pillanata és a feltámadásod között eltelt időt ugyanúgy nem fogod érzékelni, ahogy a megszületésed előtti évezredeket sem érzékelted.

Halál: megsemmisülés.

Ha halál után van bármilyen formájú élet, akkor logikátlan halálról beszélni!

.

"megyünk a Mennyországba jaj de jó lesz"

Nos én azért nem szeretnék oda kerülni, mert tudomásomra jutott: ott egy személyre nem főznek.

Ráadásul ha beszélgetni akarok régi ismerőssel, ők mindnyájan a Pokol lakói, csak magammal állhatok szóba.

Igen, a halál utáni lét olyan, mint álomtalan mély alvásban lenni. A lét feltétele, hogy valaminek a tudatában légy, és mivel a halál után a semmi van, mivel a semmiből lett minden, így a semminek a tudatába kerülsz, tehát olyan, mintha örökké aludnál.

A reinkarnációról szóló mesét az elme találta csak ki, mert fél a haláltól.

Én viszont életemben legyőztem az elmét, és pontosan tudom, hogy minden érzés és gondolat csak illúzió, és utána nincs semmi. Mivel legyőztem az elmét, vagyis a halálfélelmet, így pontosan tudom, hogy a reinkarnáció csak egy mese, amit az elme talál ki.

Nincs semmi, ami tovább vándorolna a halál után. Minden, amit magunknak hiszünk, a születésünk után generálódik. Mindenről, amiről azt hisszük, hogy az mi vagyunk, születésünk után keletkezett. A tudat önmagában semmi, nincs identitása.

"Az elme és az ego szűnik meg a halál után, ám a lelked és annak tudatossága tovább létezik majd."

Ez egy baromság. Amit te léleknek nevezel, az valójában az egód magja. Az az érzelmi test, amely megszabja, hogy reagálsz a dolgokra. Ez az egó mag, ami te léleknek nevezel, a születés utáni néhány évben alakul ki, és megszabja az egész életed. Ezért mondta Jézus, hogy boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. Tehát boldogok az egótalnok, mert ők nem szenvednek. Az egó mag nélkül nincs szenvedés. Lélek nélkül nincs szenvedés. A lélek az utolsó bástyája az énnek, vagyis az egónak. Nincs én, nincs te. A lélek feloldásával feloldod az én-t. Nincs te lelked, ami tovább menne a halál után, ahogy én lelkem sincs.