Mi történik halál után?

Ezt nem tudja senki.

Választhat mindenki magának, hogy ő miben hisz, de nincs garancia arra, hogy az úgy lesz, sőt.

Én a mennyes, poklos sztorit látom az egyik legelképzelhetetlenebbnek. Egyszerűen annyira idióta logikátlan az egész, majd az isten megteremt valakit, hogy azokat utána megítélje, de mivel eleve elrendelés van, így végülis isten szánt szándékkal valakiket a pokolba küldene.Ekkor pedig isten nem szeretheti az embert, ha pedig nem szereti, akkor a biblia nem igaz, pedig annak ez a fő állítása.

Számomra a semmi érzése, azaz a tökéletes balansz lenne a legjobb. Ezt elképzelhetőbbnek tartom, hogy minden csak úgy megszűnik. Talán legvalószínűbbnek.

Esetleg még valamiféle ciklikusságot, amikor visszakerülünk ebbe, vagy hasonló életben.

Titkon én azt remélem lesz valamiféle szelektálás mindenki élete végén, aki "nem tanulta meg a leckét" az vissza van küldve ugyanebbe a szánalmas lárvaállapotba, aki pedig tudatosan és erkölcsösen élt az pedig megtapasztalhat majd egy következő létállapotot.

Mindez csak mese.

"Ő jelenleg egy nagyon tiszta állapotban van. A földet elhagyta és még utángondolva az életének fejlődik, mint emberi szellem. Ez után szűnik meg ember lenni, majd kis idő, és jöhet egy kövi kör."

Ez is hazugság. Senki se fejlődik sehova, mivel már mindenki teljes ebben a pillanatban is. Nincs semmilyen fejlődés. A fejlődést az elme találta ki.

Nézd meg a Noso lar (Az otthonunk) című brazil filmet, segíteni fog a veszteség feldolgozásában, valamint ad egy lehetséges magyarázatot arra, min megy át az elhunyt rokonod.

És fogadd részvétem, kedves Kérdező!

A pallor mortis fázisában a test kifehéredik: a latinul sápadtságot jelentő pallor itt arra a folyamatra utal, ahogy a bőr elsápad, miközben a vér visszahúzódik a test belseje felé. Ez 15-20 perccel a halál beállta után már megtörténik: vékony, világos bőrű embereknél figyelhető meg a legjobban. Mivel a halál miatt leáll a test vérkeringése, a gravitáció hatására a vér a test alsóbb részeibe süllyed. Az algor mortis során kezdődik meg a test kihűlése: egy órával a halál után a test először két, majd óránként egy-egy fokkal tovább hűl, míg el nem éri a környezet hőmérsékletét.

Három órával a halál után áll be a hullamerevség, a rigor mortis, ami 12 órával később éri el a csúcspontját; a test ilyenkor szinte mozdíthatatlanná merevedik, és addig így is marad, míg nagyjából három nappal később meg nem kezdődik a bomlás. 6-12 órával a halál után, a livor mortisban a vér a test alsó részébe áramlik át. Ilyenkor alakulnak ki a hullafoltok; az igazságügyi szakértők ezek alapján tudják megállapítani, hogy a testet elmozdították-e a halál beállta után.

Bár a test ekkorra már halott, még vannak működő sejtjei. A szervátültetéssel foglalkozó sebészek megfigyelték, hogy a bőrsejtek 12-24 órával a halál után is egészséges formában nyerhetők ki a testből. Ez azonban nem tart sokáig: egy héttel később a bőr is felhólyagosodik, és a legkisebb érintésre is lecsúszhat a holttestről.

A szervezetben azok az apró organizmusok is sokáig túlélnek, amik elősegítik a test bomlását. Ezek a baktériumok, illetve a szervezetben levő enzimek néhány héttel a halál után kezdik el lebontani a holttestet; a hasnyálmirigyben annyi enzim van, hogy lényegében a szervezet elkezdi megemészteni saját magát. Az autolízis során az elhalt vagy sérült sejteket lebontják az enzimek; ez a friss bomlás, ami körülbelül négynapos holttestnél képződik meg.

Ahogy a baktériumok és enzimek átjutnak a többi szervhez is, a holttest elkezd elszíneződni: először elzöldül, majd lilává válik, mielőtt egészen fekete lesz. (A zöldes színt az okozza, hogy a vérben oxidálódik a hemoglobin, és szulfhemoglobin képződik belőle.) Bár ez a folyamat eleinte nem látható, ilyenkor már érződik a bomlás szaga, a baktériumok munkája ugyanis elképesztő bűzzel jár. A rothadás miatt megindul a gázképződés, aminek a hatására a test felpuffad. Emiatt a szemgolyó kihullhat az üregéből, és a nyelv is annyira felduzzadhat, hogy nem fér el a szájüregben. A rothadási gázok nyomása bizonyos esetekben olyan erős is lehet, hogy a több hete halott terhes nő méhéből is kinyomhatják a magzatot – ezt hívják koporsószülésnek.

A bomlás során kezdődik meg a test végleges széthullása. A halott szervezeten belül felfokozódik a baktérium- és gombatevékenység, és a rovarok is aktivizálódnak: ilyenkor már peték is lehetnek a holttest szájában. A bomlás végső fázisa a szkeletonizáció, a csontvázzá alakulás: ez a végső stádium, ahol már fellép a diagenezis, a csontpusztulás is. Hogy ez a fázis milyen gyorsan következik be, azt nagyban befolyásolja a külső hőmérséklet. Átlaghőmérsékleten két évig is eltarthat, de a forró Afrikában előfordul, hogy két hét alatt bekövetkezik.

Nemcsak a hőmérséklet fontos tényező, de a holttest környezete is. A bomlás a szabad ég alatt hagyott holttestnél a leggyorsabb, a vízben úszó testnél a folyamat kétszeresére, az eltemetett halottnál négyszeresére nőhet. A csonttörések vagy bőrsérülések szintén befolyásolják a bomlást, mert ilyenkor rovarok is felgyorsíthatják a folyamatot. A koporsón belüli a rovarok előfordulása megfelelő temetéssel csökkenthető, de egyes rovarok akár két méter mélyre is leáshatják magukat. Ilyenek például a koporsólegyek, amiknek csak Észak-Amerikában 370 fajtájuk van.