Az életbölcsesség gyarapodása egyenes arányban áll az önismeret, tudatosság elmélyülésével?
Sokszor úgy érzem, hogy az önismeret, önmegvalósítás nem más, mint ahogyan éljük az életünket, ahogyan reagálunk a bennünket ért eseményekre.
Csak önmagunk zuhanásaiból tanulhatunk, hiába minden "varázsló", jógi, megmondó ember, vagy szuper felvilágosult akárki, ha segítségükkel le is megyünk önmagunk mélységeibe, addig alkalmazni nem tudjuk a praktikát, amíg meg nem érünk rá saját magunktól.
Ha segítséggel löknek előre bennünket az úton, visszazuhanunk oda, ahol valójában tartunk az életünkben. Megkerülni nem lehet semmit.
Vagy csak én érzem így? Van valakinek más tapasztalata?
Köszönöm a válaszokat!
9-es! Arra értettem a segítségkéréses visszazuhanást, hogy az életem nagy válságaiban olykor kaptam és kértem is segítséget, ami átmenetileg könnyebbséget okozott, beláttam ésszel, hogy logikailag ezt kell(ene) tennem, de a lelkem még nem tartott ott, ezért a döntés, vagy a megkönnyebbülés csak átmeneti volt. Meg kellett várnom, míg a lelkem beéri az észbeli döntésemet, addig szét voltam esve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!