Az életbölcsesség gyarapodása egyenes arányban áll az önismeret, tudatosság elmélyülésével?
Sokszor úgy érzem, hogy az önismeret, önmegvalósítás nem más, mint ahogyan éljük az életünket, ahogyan reagálunk a bennünket ért eseményekre.
Csak önmagunk zuhanásaiból tanulhatunk, hiába minden "varázsló", jógi, megmondó ember, vagy szuper felvilágosult akárki, ha segítségükkel le is megyünk önmagunk mélységeibe, addig alkalmazni nem tudjuk a praktikát, amíg meg nem érünk rá saját magunktól.
Ha segítséggel löknek előre bennünket az úton, visszazuhanunk oda, ahol valójában tartunk az életünkben. Megkerülni nem lehet semmit.
Vagy csak én érzem így? Van valakinek más tapasztalata?
válasza:"Az életbölcsesség gyarapodása egyenes arányban áll az önismeret, tudatosság elmélyülésével?" Ideális esetben igen, de nem csak ettől függ.
"Sokszor úgy érzem, hogy az önismeret, önmegvalósítás nem más, mint ahogyan éljük az életünket, ahogyan reagálunk a bennünket ért eseményekre." Ez egy lehetséges értelmezés, de kidolgozatlan.
"Csak önmagunk zuhanásaiból tanulhatunk, hiába minden "varázsló", jógi, megmondó ember, vagy szuper felvilágosult akárki, ha segítségükkel le is megyünk önmagunk mélységeibe, addig alkalmazni nem tudjuk a praktikát, amíg meg nem érünk rá saját magunktól." Szóval tanulni és/vagy segítséget kérni a bajban felesleges lenne?
"Ha segítséggel löknek előre bennünket az úton, visszazuhanunk oda, ahol valójában tartunk az életünkben." Lökdösni valóban nem lehet senkit, de empatikus "csalogatással" és jó példa átadásával lehet ám pozitív hatása másoknak a mi saját utunkra.
"Megkerülni nem lehet semmit." Alacsony tudatszinten valóban nem. Viszont a tudatszint emelhető. Ergó magasabb szinten magasabb szinten azt kerülsz el, amit akarsz: magad írod a sorsodat.
"Az életbölcsesség gyarapodása egyenes arányban áll az önismeret, tudatosság elmélyülésével?" Ideális esetben igen, de nem csak ettől függ.
"Sokszor úgy érzem, hogy az önismeret, önmegvalósítás nem más, mint ahogyan éljük az életünket, ahogyan reagálunk a bennünket ért eseményekre." Ez egy lehetséges értelmezés, de kidolgozatlan.
"Csak önmagunk zuhanásaiból tanulhatunk, hiába minden "varázsló", jógi, megmondó ember, vagy szuper felvilágosult akárki, ha segítségükkel le is megyünk önmagunk mélységeibe, addig alkalmazni nem tudjuk a praktikát, amíg meg nem érünk rá saját magunktól." Szóval tanulni és/vagy segítséget kérni a bajban felesleges lenne?
"Ha segítséggel löknek előre bennünket az úton, visszazuhanunk oda, ahol valójában tartunk az életünkben." Lökdösni valóban nem lehet senkit, de empatikus "csalogatással" és jó példa átadásával lehet ám pozitív hatása másoknak a mi saját utunkra.
"Megkerülni nem lehet semmit." Alacsony tudatszinten valóban nem. Viszont a tudatszint emelhető. Ergó magasabb szinten magasabb szinten azt kerülsz el, amit akarsz: magad írod a sorsodat.
Bocsi, véletlenül ment el az előbb, csak kimásoltam magamnak, hogy válaszolni tudjak rá és megnyomtam a telefonom. :)
Azt veszem észre, hogy elég sokan idős korban sem sokkal bölcsebbek, mint fiatalon, mintha elment volna mellettük az élet és semmit nem tanultak belőle. Talán még nincs náluk itt az ideje, többször kell átélniük ugyanazt.
Magamon azt tapasztaltam, hogy nagyon jó tanácsot kérni, elfogadni a segítséget, átmenetileg könnyebbséget is okoz, de ha önmagamban nem tartok ott, hogy túllendüljek a dolgokon, bármilyen segítség hatástalan. De ez én vagyok, lehet más másmilyen. Volt már, hogy az elakadásban, a mélypontomon segített egy könyv, vagy egy olyan ember, aki hatással volt rám, talán hamarabb felismertem a dolgokat, de önmagamat nem tudtam meghaladni.
válasza:egyes vagyok
A kérdésedet miért az ezotéria kategóriában tetted fel?
válasza:egyes vagyok
Örülök, hogy ilyen jól elbeszélgettünk. Minden jót, kedves Kérdező.
válasza:Az önmegvalósítás épp az ellenkezőjét jelenti. Nem a reagálást, hanem nem-reagálást. Minél jobban képes vagy nem reagálni akár a külvilágban történt események, akár a benned zajló folyamatokra, annál bölcsebb vagy, és annál jobban ismered önmagad.
A megvilágosodott tudatállapotban nem reagálsz semmilyen érzésre és gondolatra, tehát úgymond teljesen "kiürülsz" vagy megsemmisülsz, és nem marad semmi, csak az önvaló.
Érdekes megközelítés. :)
Amiket leírtál, ha ilyen perspektívából nézzük szerinem van igazságtartalmuk :)
A segítségkéréses visszazuhanást viszont nem tudom elképzelni milyen élethelyzetben fordulhat elő..
Szabad megkérdeznem, hogy mik azok a személyes tapasztalatok, amik alapján ezekre jutottál? :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!