Hogyan lehet elfogadni hogy semmi sincs a halál után?

szonyú idegesítő hogy senki se akar kitalálni semmit hogy az emberek ne haljanak meg. És nem akarok hasznos tagja lenni a társadalomnak, nem akarok eltartani senkit sem.

Akkor miért is kéne téged bárkinek életben tartani?Ilyen mentalitással hidd el, ha lenne is valaki aki megtalálná az örök élet elixírjét te az utolsók között lennél aki kaphatna belőle. Először az értékes, társadalmilag hasznos emberek kapjanak.

Azok hasznosak, akik pl. nem ilyen szerencsétlen rinyagépek, mint te.

Siránkozz csak felőlem 80 éves korodig egymagadban, én addig is ÉLEK és pont nem azért fogok keseregni, hogy vajon meghalok-e a 30. születésnapom előtt. Mert úgy tényleg semmi értelme az életnek, de ez a te hibád, mert a te felfogásod rossz és nem az egész világé.

"Szeretem az életem, de nem szeretném, hogy legyen utána bármi is, akkor messze nem tudnám ennyire értékelni azt a rövid időt, amit ezen a bolygón töltök."

Akkor nem tudnád értékelni, ha emlékeznél rá, hogy mi volt születésed előtt. Törölt emlékekkel jövünk a világra és megkapjuk a végesség illúzióját is. Emiatt valóban értékesebbnek érezzük az életet és intenzívebben éljük át a boldog pillanatokat is.

"Mindennek vége van egyszer és ez így van jól, ha én befejeztem a földi életemet és hátra kell hagynom itt mindent, akkor én nem is szeretnék valahol “máshol” élni a szeretteim nélkül."

Nem kell a szeretteid nélkül tovább létezned. Akik előtted távoztak az élők sorából, azokkal újra találkozol majd, akiket pedig itt hagytál, azok követnek majd téged.

"De én hiszem hogy van valami utána ha nem is szemmel látható de érezhető mert a világ bonyolultabb annál hogy így érjen véget . Gondolj bele a világunkba az univerzumtol a mikroorgazmusoktol a legkisebb építőkövig van itt minden."

Egyetértek a gondolatmeneteddel, a világ valóban bonyolultabb annál, mintsem hogy a véletlen szüleménye legyen. A halál utáni létezést megtagadva, ez az élet is teljesen logikátlanná válik. A természetben sincs teljes megsemmisülés, inkább egy körforgás és ez a ciklikusság a halál után is folytatódik.

Vannak, akik élvezik az életet, persze nem állandóan, hiszen egyszer lent, egyszer fent. Valószínűleg ők is tudják, hogy egyszer megfognak hallni és nem kaptak senkitől egy pontos dátumot erről. Szerintem nem kell beleszólni a természet rendjébe. Gondoljunk csak bele, kinek lenne jó az örökkévalóságig élni? Egyrészt unatkoznál. Én is annyira örültem, mikor még azt a korszakomat éltem, hogy felfedeztem a várost ahol lakom. A földön lévő helyek, meg úgy igazából minden véges, egyszer elfogynak azok a helyek, ahol nem jártál, azok a dolgok, amiket nem csináltál és ugye örökké élsz... A másik pedig, hogy kik vagyunk mi, hogy beleszóljunk a természet rendjébe? Már olyan régóta így megy ez, mi pedig nem vagyunk Istenek, hogy beleszóljunk. De ott van a túlnépesedés is. Attól még ugyanúgy születnének gyerekek, csak nem halna meg senki. Egy idő után kinőnénk a bolygót.

A kérdésre válaszolva, egyszerűen csak ne ezzel foglalkozz. Attól még hogy tudod, hogy előbb utóbb bekövetkezik, nem kell minden nap erre gondolni. Lehet valamit úgy is tudni, hogy 0-24ben azon jár az eszed, vagy úgy is, hogy csak akkor jut eszedbe, ha valaki felhozza.