Ki miben hisz? Mi van a halál után? Őszintén érdekel minden gondolat.

Velem ez kb 20 éve történt, azóta biztos vagyok benne, hogy testbe zárt szellemek vagyunk:

Otthon aludtam a szobámban, majd hatalmas nyomást éreztem a mellkasomon. Aztán egy puskalövés szerű hangra riadtam és ott lebegtem a testem felett. Hihetetlen jó érzésem volt, amolyan földöntúli nyugalom szállt meg. Egyből arra gondoltam, hogy kipróbálom hogyan tudok közlekedni test nélkül.

Ránéztem a szobámban lévő fotelra, és arra gondoltam odamegyek! és óriási meglepetésemre azzal, hogy arra gondoltam, hogy odamegyek oda is mentem!!! Egyszerűen odagondoltam magam! Hihetetlen élmény volt.

Aztán megijedtem, hogy meghal a testem, eltemetik, és nem tudtam mi lesz, és próbáltam visszamenni a testembe, de nem ment. Egyszerűen átszálltam rajta. Végül csakazértis! visszamegyek elhatározással a következő pillanatban újra a megszokott módon a testem(ben) voltam, és ültem az ágyon...nagyon-nagyon ilyedten.

Egy dologra nagyon jó volt ez a kis kaland: azóta tudom, hogy én nem a testem vagyok, tehát nem lesz vége, amikor öreg leszek és meghal a testem :)

Vagy csak álmodtál utolsó. 😀 Tudod, az almok ilyenek, valosagosak. Nekem is volt már es mennyi mas embernek is, meg álom az álomban, vagy tudatos alom is.

Arrol nem is beszélve akinek a nagyapja hallucinált mikor ki volt ütve. Tény hogy az emberek ilyenkor mindig szep es jo dolgokat látnak oda, hogy megkönnyítse az elme a halál pillanatában érzett felelmet es fájdalmat. Hallucináció. Ennyi erőből papód akkor miert nem a szüleit látta, vagy valamelyik szerelmét.

Milyen érdekes, hogy aki hisz a halál utáni létben, annak fel-, aki nem, annak lepontozzák a válaszát.

Hogy a kérdésre válaszoljak, szerintem a halállal testileg-lelkileg megszűnünk létezni. Semmi sem marad belőlünk. Ezért törekszik minden élőlény az utódnemzésre. A haláltól egyébként nem félek, szép és tartalmas életem volt, igyekezetem belesűríteni mindent, amit arra érdemesnek találtam. Egyesek azt mondják, ha halhatatlanságra vágysz, írj könyvet, vagy nemzzél gyermeket. Nos, én mindkettőt megtettem. :-))

Én teljes mértékben hiszek abban, hogy a test halála nem vet véget az életemnek. Ahhoz ugyanis a tudat nem elengedhetetlen (magzat, kómában lévő ember, leépült demens is élőnek számít, nemde, sőt ahogy írta valaki korábban, az álomtalan álom idején is életben vagyunk.)

De ugyanúgy, ahogy ezeket a létezéseket se tudom, milyenek (és senki nem tudja, hiába éli át), azt gondolom hogy nem tudom előre kitalálni, hogy a halál milyen lesz (fogom-e egyáltalán tudni? ezek alapján, nem valószínű)

Azt tudom, hogy volt már "élményem" nekem is, ami miatt abszolút biztos vagyok benne, hogy a halott szerettek lelke kivételes esetben valóban (valóban!) ott van velünk, szóval lehetséges hogy van/lehet tudata egy halott embernek is, bár korántsem biztos hogy ez mindig így van. Én úgy képzelem, hogy igenis van köze a földi életnek ahhoz, hogy mi lesz utána. És annak is, hogy mit hiszünk erről.

A könyvírás, gyereknemzés nem különb, mint bármi más. Ha pl. jó tanár vagy, a nevelésed szintén megmarad (akár generációról generációra tovább adódik), az immateriális dolgok talán még nagyobb hatásúak is.

Én személy szerint abban hiszek, hogy nem-földi léleknek a földi nyűgök nem lesznek fontosak (és emiatt a földi hierachia se, hogy ki kinek a gyereke/ellensége stb.). Az ember akkor lehet majd igazán "önmaga" ezért kell folyamatosan erre készülni. Szerintem van visszatérés is a földre (ideiglenesen szellemként, vagy újra leszületve), de nem mindenkivel történik meg.

"Akkor miert hisztek benne? Miert jo hinni valamiben ami nincs bizonyítva?"

Nem azért, hanem mert számos személyes tapasztalatom megingatta bennem a kőkemény materialista meggyőződést, és elkezdtem utánanézni dolgoknak: halálközeli élmény, testen kívüli élmény, parapszichológia, stb.

És rájöttem, van mit kutatni a területen. Rengeteg a kérdőjel, az ellentmondás, az olyan eset, amely minimum feltételezi, hogy a halállal nem szűnik meg a tudat (azaz: test és tudat különálló dolog).

Van, akit jobban megnyugtat a csendes halál gondolata, mint az, hogy egy másik inkarnációban vissza kell térnie, és adott esetben újabb szenvedéseknek kitennie magát. Ilyen szempontból a reinkarnációban például semmi "megnyugtató" nincs. (Ráadásul egy másik egóval, ami semmit sem tud az előzőről.)