Zen meditáció gyakorlásával - le lehet szokni a drogozásról?

34 éves vagyok. Intravénás szerhasználó. Nem használom rendszeren a szert, csak amikor pénzem van rá. Akkor viszont "bármit" használok amit a leggyorsabban be tudok szerezni. Ez miatt egzisztenciálisan teljesen nulla az életem.

8 éve elhatároztam hogy le akarok szokni egyedül.., és ezért egyénileg zen meditációt gyakorlok azóta. Kisebb nagyon szünetekkel ugye, mert amikor visszaesek akkor elmaradnak a meditációs gyakorlások.

Az elmúlt időszakban elértem egy nagyon tiszta minőségű tudatot. Azt hiszem mást nem is mondhatnék rá ~ mint hogy "megvilágosodtam". Persze "én" aki írja az nem világosodott meg.

Egy egyszerű tapasztalás volt mindenféle felesleges önőrlő gondolatok nélkül. Csak sétálgattam, nézetem a felhőket, és boldog voltam. Ezt így már akár 40-50 perc meditációval el tudom érni, ha mindent el tudok engedni. Ez számomra olyan érzés ~ hogy egy "csodának" élem meg ezt a létezést, és a világot.

Hasonló mintha valami drogtól lennék beállva, és ha ilyenkor a drogos barátaimmal találkozok azt hiszik be vagyok állva. Pedig csak meditációt nyomattam.

Na de az ezzel a baj hogy mikor megvan ez a tisztább minőségű tudat egyszerűen nem félek hogy elvesztem (mivel akkor úgy érzem nincs mit elveszteni) vagyis nem félek hogy visszarendeződik. Nagyon szépen bírtam most is ezt a tiszta állapotot, és élvezetem az életet.., amíg bejött egy sima megfázás. Lázas is voltam. Minden. Hát abbahagytam a meditációt.

Pár nap alatt olyan szinten visszarendeződött a tudatom hogy egyszerűen nem tudtam magam megfékezni, és mivel volt rá lehetőségem, megint bedrogoztam.

Mondanom sem kell megint eléggé hazavágta ez az egész a tudatom minőségét, és már napok óta gyakorlok megint hogy "visszaállítsam" magam egy elfogadható szintre. Végül is már talán sikerült is. Csakhogy félek, mert azt látom statisztikailag valószínű hogy megint vissza fogok esni. Tanítóhoz vagy szanghába sosem voltam, és nem is tudok eljutni, mert ha pénzem lesz egyből dogokra költöm. (Egy olyan életet élek jelenleg hogy itthon kertészkedem a szüleim bio kertjében, ezért nincs rendes munkám, és pénz jó esetben sosem kerül a kezembe.) Tudom ez így nem mehet örökké, de most csak így tudok "tiszta" maradni, mert nincs más út.

Mivel fafejű vagyok!

Elhatároztam hogy rehabra nem megyek be!! Ez miatt ahogy a szüleim ebbe az irányba "löktek" már életemben többször eljutottam a halál kapujáig, de valahogy mindig megúsztam. Voltam hajléktalan, kint aludtam a mínuszokba, napokig nem ettem, és csak a csodának köszönhető hogy itt most tudok írogatni.. Szerintem nem létezik olyan mélypont amitől megváltoznék ebben a kérdésben. Belül magamban eldöntöttem, és elfogadtam hogy vagy egyedül oldom ezt meg.., vagy büszkén halok bele.

Vagyis egyedül kell megoldanom, és szerintem ezt csak a meditácó további gyakorlásával, és az egóm teljes felszámolásával érhetem el.

A kérdésem az - hogy létezik-e olyan minőségű tiszta tudat amit ha elérek, nem fog visszaszennyeződni?

Elérhető e stabilabban a megvilágosodás, ahonnan nem fogok majd visszaesni?