Bármi amihez kötődünk - szenvedést okoz számunkra. Ha sikerülne kialakítanom egy olyan kötődést ami ahhoz kötődik ~ hogy ne kötődjek semmihez - akkor boldog lehetnék?

>Hogy tudnám megvalósítani azt hogy ne függjek semmitől a világon?

Élhetsz remeteként a természetben, vagy ha ez túl nagy lemondás lenne, csatlakozhatsz valamilyen szerzetesrendhez, ha belefér a világnézetedbe.

1-s tökéletes választ adott.Amit hozzátennék hogy a függést úgy tudod semmissé tenni hogy megismered önmagad.

Amikor ez megtörténik felismered hogy egyes-egyedül te felelsz a saját boldogságodért.Átértékelődik minden,egyszerre megszűnik a vágyakozás emberek és tárgyak után.

Egyszerűen csak örülsz a létezésnek és annak hogy van kivel megosztanod.

A tárgyak amik hozzád tartoznak pedig a többek lesznek, mint tárgyak, kivetülései a lelkivilágodnak.

A nem-ragaszkodáshoz való ragaszkodás is szenvedést okoz.

Ezért volt a buddhának egy beszéde tanításainak helyes megragadásáról. Amiben a tanítást csónakhoz hasonlította, amivel átkelhetsz a túlsó partra, de utána nem cipeled tovább a vállaidon mert teherré válik, ehhez persze azt is fel kell ismerni, hogy átkeltél a partra. Amikor nem esik az eső, összecsukod az ernyődet. Amikor nem fáj a fejed, nem kell a gyógyszer... Ha pedig nem megfelelően ragadod meg a tanításokat, akkor úgy jársz mint a tapasztalatlan kígyóvadász, rátekeredik a bokádra és nem ereszt, így tehát inkább szenvedést fog okozni, az a tanítás ami a szenvedés megszüntetésére irányul. Leélheted az életedet egy szerzetesi csuhában a megvilágosodás után sóvárogva, vagy élhetsz a világban és használhatod mindazt amit az élet kínál neked, hálával fogadva és nem ragaszkodva...

"kialakítanom egy olyan kötődést ami ahhoz kötődik ~ hogy ne kötődjek semmihez"

Ha nem kötődsz semmihez, akkor ahhoz sem kötődsz, hogy nem kötődsz semmihez.

Ehhez olyan fizikum kell, amit úgy érsz el, hogy naponta háromszor felemelsz akkora követ, amekkorát nem tudsz felemelni.