Evolúció segítségével az élet alkalmazkodik a környezeti és egyéb körülmények változásához, tehát a cél a fennmaradás, de miért, mi felé halad az élet, mi a végső feladat?

Az univerzum célja a termikus egyensúly elérése, azaz minden helyi energiakülönbség egyenlítődjön ki. Ezt más és másféle módon lehet elérni. Azzal hogy táplálkozol energiát alakítasz át, ezzel is hozzájárulva ennek az egyensúlynak a finomításához. Noha kis időintervallumban nézve nem így tűnik, de a nagyobb képet nézve így van.

Minden más csak mese, amit az emberek találtak ki önmaguk megnyugtatására.

Nincsen végső feladat.

Az élet a fennmaradásra törekszik, errefelé halad.

Amelyik nem, az kipusztul, vagy megritkul.

Szerintem nincs korcsosulás az evolúcióban, csak más irányt vesz.

Csak gondolj bele. A mai ember pl egy spártai szemében korcsosult, hisz a fizikai testünk lényegében már csak "dísz". Egy kirakat. A mai társadalomban nem az erő, hanem a tudás az érték. Ezért az evolúciónk a szellem fejlődése felé mozdul tovább, a fizikai háttérbe szorul. Ez érthető, hisz a létfenntartáshoz gépeket használunk amik feleslegessé teszik a fizikai erő meglétét. Szóval szerintem van fejlődés, csak más az iránya

(egyesek szerint ennek az iránynak az lesz a vége, hogy teljesen "megszabadulunk" a fizikai testünktől és digitális/szellemi lényként létezik majd az ember; persze ez sci-fi).

Kérdező, Miért kellene szuper lényeknek kialakulnia? Éppen a héten olvastam, hogy a lustább lényeknek van nagyobb esélye a túlélésra, mert lassab az anyagcseréjük. Ez nem éppen a szuper lény kialakulásának az irányába mutat. Bár a kérdésed végén írt, a legigénytelenebb maradhat, egybevág ezzel. Feltehetőleg egy totális atomháború pusztítását ilyen lények fogják túlélni, mint csótány, patkány, skorpió stb., az ember nevezetű szuperlény nem igazán.

Másrészt a kérdésed megfogalmazása magában rejti egy felsőbb intelligencia cél-megfogalmazását, feladat-megfogalmazását -a vallásos részét érted is-, ami vagy így van, vagy nem. Lehet, hogy szimulációban élünk, és a programozók programozta bele célt, de lehet, hogy nem. Lehet, hogy van Isten, aki így szelektálja ki a teremtettjei közül, a legéletrevalóbbat, aki a célszalag átszakításakor nagy jutalmat kap, de lehet, hogy nem.

Harmadrészt miért volna legigénytelenebb az, ami mindenhez alkalmazkodni képes?

Az élet nem halad semmi felé, hanem alkalmazkodik a nyomáshoz, mint a szivacslabda a szekrény, a fotel és az iskolatáska közötti réshez.

Az evolúció révén sosem a legerősebb, leggyorsabb, legintelligensebb faj marad fenn, hanem amelyik a legjobban alkalmazkodik a körülményekhez. Ezt a legjobban a faj egyedszámával lehet jellemezni.

Az életnek biológiai szempontból nincs célja az új generációk létrehozásán túl.

Az élőlények populációi alkalmazkodni kényszerülnek a természetben, mert az folyamatosan változik (itt nem időjárásra gondolok alapvetően, hanem a csillagászati és tektonikus eredetű hatásokra és a megjelenő rivális vagy ragadozó egyedek által jelentett szelekciós nyomásra).

A rosszabb adottságú egyedeknek kevesebb túlélő utódjuk marad, a megfelelőbb adottságúaknak több. A faj(ta) alkalmazkodik, nem az egyed. Az egyed csak egy génváltozat elterjedésének lehetőségét jelenti.

A faj(ta) alkalmazkodásához génvariációk sokasága kell, mert akkor az egyik egyed kicsit így, a másik kicsit úgy viselkedik.

Ha a faj nagyon specializálódott valamire, az lehet évmilliókig rendkívül előnyös. De a táplálékforrás kiesésével vagy az éghajlat változásával, ha nincs a fajban megfelelő génválaszték, az a kipusztulásukhoz vezet. Ekkor egy másik - többféle verzióval rendelkező - faj néhány egyede kezdi el azt az űrt betölteni, és ők specializálódnak az adott táplálékforrásra, életmódra.