Lehetséges, hogy érzem?

Hány éves vagy?

Tudod, hogy mi a küldetésed erre az életre?

Szerintem így könnyen félrevezetheted magad és letérhetsz a saját utadról. Ez a dolog nem derül ki ilyen korban, csak legfeljebb utólag, olyan 28-30 éves kor tájáról visszatekintve. Sokan összetévesztik a kamaszkori lázadást és világmegmentési terveket ezzel, amit csekély kivétellel aztán mindenki kihever és valamilyen jól fizető, nyolcórás állása lesz ahelyett, hogy tojva pénzre-időre csak a világért dolgozzon. Azért nem érdemes ezzel foglalkozni, mert ha esetleg belőled egy ilyen csekély kivétel válna, de mégis hiányérzeted lesz, ott lesz a kétely, hogy lehet, hogy megtévesztetted magad és magadra vállaltál egy utat, ami nem a tiéd.

Egyébként egyszerű pszichológiai képletek is előidézhetnek ilyen érzéseket és nagyon erős küldetéstudattá is fejlődhetnek. Például ha a szülők nem tudnak megbirkózni a saját problémáikkal és nem tudnak kellően odafigyelni érzelmileg a gyerekre, vagy nem tervezték a gyermeket és gyorsan hozzá kellett szokniuk az érkezéséhez, vagy volt egy meg nem született (vagyis fogantatás után heteken belül elhalt) ikertestvér, vagy egy megszületett testvér, akire több figyelmet fordítanak. Ilyen és hasonló képletek is eredményezhetnek olyat, hogy a gyerek magányosnak, egyedinek-különlegesnek, szinte más világból érkezettnek vagy csak a családjától/környezetétől nagyon különbözőnek érzi magát, alaposan kifejlődik az empátiája és segítőkészsége az elesettek iránt vagy csak úgy általánosságban.

Mindent összevetve, amivel biztos, hogy nyersz, az nem az, hogy azon gondolkodsz, hogy vajon miért gondolkodsz/érzel így :), hanem hogy azt vizsgálod, milyen tevékenységek motiválnak, miben leled örömöd, miben vagy tehetséges. Ezzel két legyet ütsz egy csapásra, egyrészt így nagy valószínűséggel tényleg egy rád szabott úton fogsz járni, ami örömmel tölt majd el, másrészt elégedett, kiegyensúlyozott, boldog emberként máris irtó sokat segítettél a világon, amelynek része vagy. (Ha érted, mire gondolok...)