Nektek mi az elképzelésetek a világegyetemmel kapcsolatban. Vajon egy kozmikus szerencsejáték győztesei lennék vagy egy teremtő entitás lehet a háttérben? Tudom erre egyértelműen nem lehet válaszolni. Filozófiákra, elképzelésekre lennék kíváncsi.

Köszönöm a válaszokat és az agnosztikus érveléseket is.

Én úgy gondolom hogy maga az Ősrobbanás lehet a bizonyíték egy teremtő entitás létezésére hiszen ha volt kezdtet akkor lesz vég is mert a végtelen az mind negatív mind pozitív irányban is az

Az univerzum létezésének ideje legyen az akár több kvadtrilliárd négyzet év is a végtelenhez viszonyítva 0.

Ha az nagy bumm sosem történt meg és az univerzum örök időtől fogva létezik akkor az kizárja a teremtő létezését hiszen ha van teremtő akkor ő örök időktől fogva létezik akkor miért ne lehetne ugyanezt elmondani az univerzumról.

Igazából nincs konkrét bizonyítékunk a teremtő ellen sem mellette, csak van egy nagyon furcsa érzés az emberben mintha lenne egy űr amit ebben az univerzumban semmi nem tud pótolni sem szerelem sem gazdagság sem pénz sem család egyszerűen semmi, aki igazán elmerült az élet nagy kérdéseiben az talán tudja miről beszélek.

Talán ezt az űrt valamiféle természet feletti erő tudja csak betölteni.

Maga a létezés egy végtelenül szomorú dolog nem tudjuk kik vagyunk nem tudjuk honnan jöttünk igazából csak egy porszemek vagyunk egy gigászi kozmikus óceánban.

A föld és az emberiség sem más mint egy kulturális halálgyár. Megszületünk anélkül hogy akarnánk meghalunk anélkül hogy akarnánk.

100 év múlva már azt is elfelejtik hogy valaha léteztünk.

Nem akarok úgy meghalni hogy ne kerüljek közelebb az igazsághoz minden vallást tudományt és filozófiát nagy erőkkel kutatok.

Mindig megkérdőjelezek mindent és nagyon szelektálok hogy mit vesz be az agyam és mit nem.

Talán ez a gondolkodásmód közelebb visz az igazsághoz az univerzummal kapcsolatban.

Fogalmunk sincs arról hogy valójában hogy működik az agy illetve hogy mi a tudat.

Az emberi agy a legkomplexebb biológiai gépezet az univerzumban.

Bár vezető pszichológusok szerint a tudat csak egy agy keltette illúzió de mégis ki az akinek megjelenik ez az illúzió.

Véleményem szerint az ember nem egy a testével. Mint ahogy korábban Descarest is állította.

Talán magát a gondolatokat az agy képes létrehozni de aki "látja" "hallja" ezeket a gondolatokat azt már nem az agy hozza létre vagy ha igen azt nagyon rejtélyes módon teszi.

Nem vagyok pesszimista realista vagyok.

A saját szubjektív nézőpontomtól elrugaszkodva tekintek a dolgokra tehát globálisan gondolkodom.

Én tisztában vagyok létezésük pozitív részével. Én egy boldog ember vagyok hiszen semmiben nem szenvedek hiányt.

Azonban ha tényleg csak egy véletlen és valószerűtlen események sorozatának következményei vagyunk és nincs élet a halál után, szóval csak fizika van semmi más. Akkor képzeljük el hogy az egész emberiséget, a földet felülről szemléljük egy kívülállóként. Azonnal az a kérdés vetődne fel hogy ennek mi értelme?

Lehetsz szép csúnya okos buta kövér sovány jótevő vagy bűnöző. Mindenkire ugyanaz a sors vár. Az már egy másik filozófiai kérdés hogy maga az utazás vagy az úticél a fontos.

Én úgy gondolom hogy ha nincs élet a halál után. Akkor minden esetben a nemlétezés jobb a letezésnél. Hiszen amikor még meg sem születtünk attól boldogabbak sosem lehetünk. Például ha életedet legboldogabb pillanatát éled meg és azt gondolod hogy ez a létezés csúcsa. Akkor tedd fel magadnak a kérdést hogy 1530-ban (amikor nem léteztél). Akkor jobban érezted magad?

Vagy talán csak az ember nem tudja elképzelni a nemletezést. Vagy valójában nem létezik a nemlétezés.

Általában azt tartjuk természetesnek hogy amit el tudunk képzelni az létezik is, és fordítva.

De van egy pár dolog amit nemcsak logikával hanem fantáziával sem tudunk megragadni ilyen pl: a nemlétezés, a végtelen, az örökké, a térenkívüliség.

Valamelyik nap például azon tűnödtem hogy vajon az univerzum mibe tágul bele?

A semmibe. De ezt hogyan képzeljük el?

Általában a semmit úgy képzeljük el hogy sötétség de azt hogy képzeljük el amikor nincs még sötétség sem?

Erre kitaláltam egy egyszerű gondolati kísérletet.

Csukd be a szemed és képzeld el azt hogy a légüres tér az az a sötétség amit csukott szemmel látsz tehát ez az univerzum amiben később akár galaxisok is képződhetnek.

Ha a légüres tér amit csukott szemmel látsz akkor a semmi az amit a tarkóddal "látsz". Tehát még sötétség sem.

De még így is nagyon nehéz elképzelni hogy milyen az amikor még tér sem létezik.

Felvetődött az a kérdés hogy mi van akkor ha az univerzum sosem jött létre mindig is létezett és örökké létezni fog.

Ez az elmélet jó pár kérdésre választ ad

-kizárja a teremtő létezését hiszen ha van Isten akkor ő öröktől fogva létezik, akkor miért ne lehetne ugyanezt elmondani az univerzumról.

-a föld és az emberek kifejlődésére valamint a természet egyensúlyára hiszen egy térben és időben végtelen univerzumban bármi megtörténhet. Arra gondolok hogy lehet hogy a föld és az élet majdnem kifejlődött sok milliárd évvel ezelőtt de csak majdnem volt valami malőr ami miatt nem sikerült csak többszöri próbálkozás után hiszen ha végtelen idő áll rendelkezésre akkor ez lehetséges.

Az anyag és az energia pedig nem jött létre soha csupán egy végtelen körforgásban van. Tehát nem tud nemlenni vagyis nincs olyan hogy nincs. Idő sem létezik csupán illúzió az egész. Nincs múlt sem jövő csak a jelen van.

Nektek mi a véleményetek erről? Lehetséges hogy ez volna az igazság?

Nem mondom hogy én ebben hiszek. De ez magyarázatot ad sok mindenre.

Tudom tudom a galaxisok tavolodasa, vörös eltolódás, kozmikus háttérsugárzás, a nagy bumm bizonyítékai. Most én arra lennék kíváncsi hogy mi az ami ezt az elképzelést megcáfolja.