Elme ego nélkül? Ego elme nélkül?

Hm nagyon jó kérdés az én szemszögem ezzel kapcsolatban (persze nem kell benne hinni, és elfogadni sem).

Én sátánista is voltam, és hivő is már.

Az elmét rájöttem, hogy egy magasabb erő uralhatja de őszintén szólva teljesen nem merültem el a témában inkább kiszáltam...mert nagyon bonyolúlt volt tanulmányozni ezeken a dolgokon keresztül az önismeretet.

Amit tanulságként levontam magamnak az egészből hogy helyesen úgy müködik az ember ha követi a "teremtőjét"

"istenét" az ő nézetei határozzák meg a személyt is az ő uralkodójának a nézetei.

De valahol itt bonyolódtam bele a dologba éppen ezért egyiket sem válaszottam.

Egy idézet Robert Adams-tól, hátha segít:

"- Robert, amikor a csöndről beszélsz, akkor a csöndes elméről beszélsz, ugye?

- Amikor a teljesen csöndessé válásról beszélek, az elme nem képes magától csöndben maradni.

Az elme gondolatok halmaza. Amikor csöndessé válsz, az elme addig lassul, amíg bele nem simul a fenségbe, amelyből jött. Csöndessé tenni az elmét valójában nem tudod."

Idézetek Sri Ramana Maharsitól:

"Az elme nem más, mint gondolatok kötege, s a legelső gondolat az elsődleges „én”-gondolat."

"Az elme akarja felszámolni önmagát? Az elme nem végezhet önmagával. A te dolgod tehát, hogy megtaláld valódi természetét. Ekkor megtudod majd, hogy valójában nem is létezik. Amikor az Önvalót keresed, az elme sehol sincs. Az Önvalóban időzve az embernek nem kell aggódnia az elme felől. Aki egyetlen tárgyon meditál, annak az elméje egyhegyűvé válik, s az elme egyhegyűsége az Önvalóban való időzéshez vezet."

Ezek szavak, s ahogyan egy korábbi válaszoló említette, mindenki más-más definíciót ad hozzájuk...van olyan bölcseleti rendszer (bocsi, ezt a kifejezést csentem valahonnan), ahol elmének neveznek valamit, s van ahol ugyanezt tudatnak, vagy akár léleknek, sőt még egonak is...Egy ilyen típusú beszélgetésnél célszerű előre letisztázni, hogy mi alatt mit értünk.

Viszont egyetlen fontos dolgot érdemes észrevenni...kétféle "én-érzet"-ről beszélhetünk...az egyik magát megkülönbözteti másnak vélt dolgoktól (ezt szokás egonak hívni), míg a másik ezt nem teszi meg, magát el nem választja semmitől, hiszen minden önmaga (lényegében minden ebben és ezáltal létezik, semminek nincs önálló léte, amit tapasztalunk), s ezt a valamit nevezhetjük Tudatnak, Elmének, Önvalónak, Istennek, Allahnak, Brahmannak (figyeld a kapitális kezdőbetűt), de ezek megint csak szavak/fogalmak...a kérdés, hogy mi az Igazság (létezés igazsága)?

Engedjetek meg ehhez egy afféle definíciót:

IGAZSÁG az, ami túl van minden ellentmondáson, és minden kétségtől mentes; ami valójában egyszerűen túl van mind az ellentmondás, mind a kétség lehetőségén is; túl az idő és a forgandóság változásán és váltakozásán; örökké egy és ugyanaz, nem változtatható és nem változó; egyetemes és ezért független minden emberi fogalomalkotástól.

S ezt az Igazságot "ott" leljük, ahol a szeparáltság érzete teljesen megszűnik.

Az elme, a lélek energiahalmazának az a része, amelyet külső behatásokkal formálni lehet. Amit születésünk és halálunk között tanulunk.

Az ego, az elmének az a része, ami felsőbbrendűvé, istenné tesz.

Bár Én még csak nem régen hallottam ezt az ego szót, de úgy értelmezem, hogy az egoista az kiválik a többi közül, valamiféle istenségnek képzelve magát. Mint a mostani politikusok, akik el akarják venni az isten dolgát, és teremteni akarnak, pl munkahelyeket. Na, Ők az igazi egoisták!