Mi legyen az uralkodó a fény, vagy a sötétség?

Sötétség. Ha valami szabálya van amugy is világnak, az az, hogy "rossz" mindig könnyebben történik mint "jó". A rombolódás tobbször előfordul mint az épülés. Születés sincs rombolás nélkül.

Am meggyöződésem, hogy a modern ember is ezért szenved. Kitaláltunk magunknak ostoba előregyártott álmokat, állapotokat, ábrándozunk mint a gyereke aztán egész életünkben azért sírunk mert nem érjük el őket. Mintha az életet valami külső valuta alapján mérnék aminek "igazság" vagy "lényeg" lenne a mértékegysége.

Egy ideje pedig az optimizmus meg a pesszimizmus marhaságaiban forgatjuk magunkat ami aztán végképp beteszi a kaput mindeki előtt aki egy kicsit is rávilágítana arra, hogy lehet mégsem annyira fényes maga a lét. Inkább csak olyan létszerű.

Az élet tanulás, munka, verejték, küzdelem/harc és végül pusztulás, kisebb vidám epizódokkal. Nem több, nem kevesebb, nem is volt soha, nem is lesz soha máshogy. Lehet kozmetikázni a jelenkor mosolykényszeres gondolatvilágával, de a valódi kérdés szerintem az, hogy a modern világ ismét felfogja azt, amit nagyapáink is tudtak vagy legalábbis elfogadtak magukban, vagy rídogálunk tovább ringatva magunkat ezekbe a gyermekmesékbe, hogy milyen fényes és mennyire csillog minden.