Volt valakinek olyan élménye, hogy minden ami megjelenik, gondolatok, esemenyek, emberek, hangok, stb csak bennünk jelennek meg és a külső világ mintha nem is lenne valódi? Csak megjelennek spontan a dolgok. Ilyesztő egyben nagyon ismerős érzés

Igen.

Nekem meditáció közben vagy utána szokott előfordulni... Mikor jól megy a koncentráció, és eggyéválok egy pillanatra a jelennel; a hangokkal; a lélegzettel - akkor sokszor ilyen érzésem van.

Mármint hogy minden amit érzékelek azt tulajdonképpen az agyamon keresztül érzékelem. Vagyis ha azt veszem hogy a bennem rejlő "lélek,, nem azonos az agy által elképzelt "én,, el, és így a világ amit érzékelek a különféle érzékszerveken keresztül - csak egy álomkép.

Tehát akkor lehet hogy amit az átlagember valóságnak gondol, az csak egy az agy által létrehozott illúzió.

De az agy tud más illúziókat is csinálni, és csinál is.

Ott van pl. az álom - amiben szintén úgy érzékelünk mintha valóság lenne, és az is tudat játéka.

Arról nem is beszélve hogy nagyon keveset vagyunk a jelenben is.

Folyton követjük az "én,,-tudat által előállított nagyon sokszor felesleges gondolatokat. Számításokat végzünk a jövőről, aggódunk a múlton, vagy csak változtatni akarunk valamit,

DE minek?

Még az ebédet sem tudjuk sokszor úgy megenni hogy csak arra figyeljünk ! (csak a kaja ízére, az illatára, "hogy milyen érzés is enni,,), és ne legyünk már úgy elmerülve a saját gondolataink tengerében.

Szerintem ez elég nagy gáz.

Vagyis nem is ismerjük rendesen a valóságot mert alig vagyunk benne...

Állandóan ködben vagyunk.., a saját tudatunk ködében!

Ha megjelennek a dolgok hát csak jelenjenek; ha eltűnnek eltűnnek, szerintem nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani ennek a végtelen "áramlatnak,,

Honnan jönnek/hová mennek? Mi az ami csak látja, de nem függ tőle?

Ismerős lehet talán azért mert van valami mélyen amit érzünk: de ez - változatlan; megfoghatatlan; elképzelhetetlen, és még csak nem is tudatosítható! Ha gondolatokkal akarnánk elképzelni nem tudnánk.

Miért?

Talán mert a gondolat nem láthat rá honnan jött.. "A kés nem tudja elvágni saját magát.,,

A gondolatokkal csak másik gondolatokat lehet megfigyelni, a forrást már nem lehet elcsípni.

De mivel valami mégis látja, azért azt a látót kellene célba venni/tapasztalni.

Szerintem azért ismerős mert mindig is az volt.

Ijesztőnek meg nem mondanám, az már csak a tudatunk által rárakott címke.

Valójában nem ijesztő.., sőőt inkább természetes.

De ezek is mind csak saját korlátozott tudatom "termékei,, - szóval nem kell ám komolyan venni. 😊

További szép napot!