Miért van ilyen fajta részleges deja-vu és jővőbe látásom egy bizonyos pontig?

16 éves vagyok. Magányoskodó meg van pár mentáis problémám(autizmus, ocd, paranoia), de nincs olyan,ami ezt befolyásolná. Nem vagyok egy társas ember, de van egy ember, akira felnézek és olyan akarok lenni, mint ő, csak letiltott, mert nem egy korosztály vagyunk és idegesítettem egy kicsit. Nem beszélek erről senkinek(pláne azok után, hogy egy barátom elárult undorító módon, de nem ez a lenyeg), még családnak sem. Szokott elkapni egy erősebb deja-vu érzésem lenni, amikor egy egy fordulat érkezik az életemben, de nem mindig. Elmentünk anyámmal és nevelőapámmal a városba, az autóban mindig filózok, aztán eszembe jutott egy nagyon régi álmom részletei. Az egyik útszakasz nagyon ismerős volt, mind időileg, mind ndngulatilag, mind autóilag, hiszen ugyan azokat az autókat láttam. Kicsit kezdtem gyanakodni. Megérkeztünk a városba. Magamban gondolkodtam és ez jutott eszembe, pedig még nem beszéltek, hogy hogyan merre, és a várost sem ismerem annyira, hogy először balra fordolunk, fek az emelkedőn, majd jobbra, pár másodperc múlva balra és egy kissebb emelkedő után jobbra, megfordolunk az autóvak mert rossz helyre mentünk , elmentük az utolsó jobbosnál balra, megtaláltuk, anyámat leraktuk, elmegyünk a parkolóba bemegyük, nem találjuk és egy bezárt ajtó kinyitása után elmentem egy folyosó és ott fog várni, ezek után elmegyünk az Árkádba, eszünk, ruhát veszünk és megszakadt onnantól, hogy elkezdtem nézni egy kirakati dolgokat különböző országokból és egy elfordulással végetért, ja meg a ruhavásárláskor egy ismerősömmel fogunk találkozni. Vizuálisan ia egyben volt az egész, pedig azt sem tudtam, hogy hol van a hely, ahova megyünk és hogy néz ki, csak látomásilag. Erre mi történt? Egytől eggyig ugyan az! Úgy ismertem föl a helyzetet, hogy mostanában elkezdtem olyant, hogy ha megyünk, akkor megjegyzek pár dolgot, amit felfogok ismerni deja-vuként. De ez az álomot olyan 7-9 évesen volt? Erről végképp nem beszélek inkább senkinek. Akkor ért véget az egész jelenség, amikor a példaképemet láttam pár barátjával(ő nem ismer fel engem kinézetileg, én igen). Akkor szokott ilyenek előfordulni, mint ahogy írtam, hatalmas változás fog hamarosan történni, de életemben ez egyszer volt ilyen, egy kiránduláson, de akkor sejtésem sem volt. Ez még nem elég! 1 hónapja azt álmodtam, hogy a példaképem a huga férje üvöltözött vele, majd miután lementem a lépcsőn, a srác a feleségét kezdte el folytogatni az autóba, miután észre vett, szaladtam vissza, mikor üvöltötte, hogy "Gyere vissza!" és véget ért. Emiatt nagyon aggódom érte, de ha elmondom neki az utolsó helyen, ahol tudok kommunikálni vele, akkor őrültnek tituálna és letiltana ott is. Pedig a sógora nem egy rossz ember, de ez az álom annyira aggaszt, mintha ez tényleg megtörtént volna. Meg nem akarom sajnáltatni magamat a példakéemnek, hogy milyen betegségeim vannak. Mit csináljak? Mitől van ez? És miért szakadt meg ott az álom? Miért pont ő lett a példaképem, aki kissé tenyérbemászó? Meg azóta hallgatok az öntöneimre jobban, miután rájöttem, hogy a barátomnak hitt ember csúnyán átvert és kihasználta, hogy ő népszerűbb. Nem sajnáltatni akarom magamat, hanem csak aggódok olyas valakiért, aki semmibe vesz engem, de felnézek rá, végre hozott reményt az éetemben az árulások, kinevetések és szerelmi bánatok hadában, amikor lelkileg sehol nem voltam és egyedül a ketté szakadt családom egyik fele tartott életbe konkrétan(nem mondtam el senkinek az egészet),úgy érzem, hogy erősebb lettem, de szerintem nem sokkal.